A magyar állatok miniszterelnöke

  • narancs.hu
  • 2022. december 14.

Narancsblog

"Az elmúlt évtizedek szuperböllére is jobbnak látja, hogy az elszabadult élelmiszerárak mellett inkább felelős kutyatartóként tekintsenek rá."

2016. február 23-án az országos választási irodánál egy 20 fős, futballhuligánokból álló különítmény megakadályozta Nyakó István MSZP-képviselő népszavazási kezdeményezését. Ma már persze megmosolyogtató, hogy az addig kizárólag diktatúrákban alkalmazott „eljárás” a vasárnapi boltbezárásokkal volt kapcsolatba hozható, az viszont kifejezett röhejes, hogy Orbán Viktor új arcát épp az akciót követő napon ismerhettük meg. A miniszterelnök Facebook-posztjában egy jókora kuvasszal domborított, az alábbi kísérő szöveggel: „Nárcisz és én is egyetértünk az állatvédők céljaival”. (Orbán itt arra utalt, hogy az állatvédők is ekkor tüntettek szigorúbb törvényekért.) A dolog ott sántított, hogy egész addig (vagyis 2016. február 24-ig) senkinek nem volt arról tudomása, hogy Orbán kutyát tartana. Persze a közönség Nárcisz kutyát hamar elfelejtette volna, ha a poszthoz a bulvársajtónak nem lett volna hozzáfűznivalója. Ebből pedig ugyanis az derült ki, hogy „Nárcisz 2010 óta van Orbánéknál”, sőtegy nap, amikor a miniszterelnök és családja hazaérkezett felcsúti házukba, azt látták, hogy a kutya vérbe fagyva fekszik a kertben”. „Azonnal bevittük a klinikára, ahová korábban is jártunk vele” – mondta akkor Orbán Viktor a Blikknek, nem is sejtve, hogy mekkora baklövést követett el. A kutyás szenzáció nyomán ugyanis újságírók légiója (2016-ban még jóval több újságíró volt) indult a kuvasz keresésére. Így jutottak el Orbán Győző hatvanpusztai birtokára is, melyet akkoriban Mészáros Lőrinc gépállomásaként emelgetettek, és nemhogy Nárciszt, de egy árva rotációs kapát sem találtak ott,

az viszont sikerült kideríteni, hogy megkezdődtek a ma már csak „Orbán-uradalomnak” nevezett, ám akkor hétpecsétes titokként kezelt kacsalábon forgó varázskastély-komplexum építési munkálatai.

A balul elsült cukiskodás után jó időre alábbhagyott az Orbán állatbaráti gerjedelme, a propagandisták inkább a disznóölési erőfeszítéseit domborították ki. Ám amikor tavaly februárban állatvédelmi konzultációt indított a kormány, a miniszterelnök Facebook-videójában immár az Alfi nevű, addig ismeretlen saját vizslájával népszerűsítette a kormányzati pótcselekvést. Noha e fellépés (mint maga konzultáció is) elsősorban a járványkezeléssel kapcsolatos anomáliákról igyekezett elterelni a figyelmet, Orbán Alfival nem szaladt bele újabb botrányba. Így ma már az elmúlt évtizedek szuperböllére is jobbnak látja, hogy az elszabadult élelmiszerárak mellett inkább felelős kutyatartóként tekintsenek rá, mint rutinos kolbásztöltőre. Erre utal az a minap kiposztolt miniszterelnöki videó is, amelyben Orbán jelentős mennyiségű táppal lepi meg az ürömi kutyamenhelyet: a „helló röfit” tehát a „helló blöki” váltotta fel. Persze az is nyilvánvaló, hogy a kutyatáp Róbert bácsiját ugyanúgy a figyelemelterelés Frankenstein doktora alkotta meg, mint Nárciszt és Alfit.

Ugyanakkor persze az is lehetséges, hogy Orbán valamelyik tanácsadója a számtalan „legnagyobb aranyköpések” honlap egyikén véletlenül beleszaladt az örök hollywoodi receptbe, mely szerint a gyerek, a kutya és a fóka szerepeltetése fél siker. S így már csak az okozhat fejtörést miniszterelnöki stábban, hogy mekkora kockázatot jelenthet egy fóka, pontosabban az a nehezen cáfolható tény, hogy őshonos fóka nem létezik a Kárpát-medencében. Kár.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.