A Csodaszarvas-szobor aligha maradandó műalkotás, inkább egy torz rendszer lázálmainak lenyomata

Narancsblog

Szembetűnő a hasonlóság a több mint 30 évvel ezelőtt a közelben felállított Kun Béla-szoborcsoporttal. 

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. szeptember 8-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

„Avantgárd vízióként lebeg a sétány felett. Igen erős hatású, azonban expresszionizmusát mintha némi szarkazmus hatná át” – írta a korabeli kritika Varga Imre Kun Béla emlékművéről. A szoborcsoportot 1986-ban avatták fel, Kun születésének 100. évfordulója alkalmából. E tény látszólag alátámasztja azt a kormánypárti narratívát, amely összemossa a Rákosi- és a Kádár-korszakot, az ávósokat és az úttörő-rendőröket, amikor Novák Katalin szerint „betiltották” a Himnuszt.

De a Kun-szobor avatása még a „dicsőséges 133 nap” kifejezés sűrű emlegetése ellenére sem a terror dicsőítésére szolgált; 1986-ban nemcsak az keltett feltűnést, hogy Varga a munkásmozgalmi klisékre fittyet hányva, heroizálás helyett „szarkazmussal” állt elő, de az is, hogy végre el lehetett mondani: Kun Bélát 1937-ben a Szovjetunióban megölték.

 
 
Forrás: köztérkép.hu
 

Ma a Kun-szobor a létező szocializmus agóniájának és kimúlásának szimbóluma. Az ország akkori, csődközeli helyzete ellenére a pénz nem számított, pláne úgy, hogy Varga művét avatása idején már-már remekműnek tekintették, és azt hitték, hogy Budapest ki­emelkedő köztéri alkotása született. De az emlékművet hamar „elsodorták az események”. Kun Béla az eredeti helyén – a Vérmezőn, az Attila út és Krisztina körút találkozásánál – mindössze öt évig állt, hogy aztán a Leninekkel, vörös katonákkal és egyéb felszabadulási emlékművekkel együtt a városszéli szoborparkba kerüljön. Ahol csak szörnyülködni vagy röhögni állnak meg előtte.

Hétfőn bejelentették (a cikk 2022 szeptemberében jelent meg – a szerk.), hogy pár méterre az egykori Kun-emlékmű helyszínétől gigantikus műalkotás születik.

„A magyarok lélekvezető állatát egy bronz szikla tetejére képzeltem el, hogy szarvasteste egybefonódjon az éggel, és éjszaka csillagképként ragyogjon”

– közölte Facebook-oldalán maga a művész, Szőke Gábor Miklós, aki a róla szóló Wikipédia-szócikk szerint „kolosszális köztéri szobraival kiemelkedő képviselőjévé vált a kortárs magyar képzőművészetnek”.

Nos, ami a méreteket és költségeket illeti, Szőke munkássága valóban kolosszális a NER-univerzumban, mivel általában olyan megrendelői vannak, mint Kubatov Gábor, Semjén Zsolt vagy Matolcsy György. Valóban kolosszális művek születtek így, s nem is csak azért, mert százmilliós nagyságrendű adóforintok repkednek az irányukba, de azért is, mert Szőke nem tett egyebet, csak elhúzta a megrendelő nótáját. És mivel a megrendelő nagyjából mindig ugyanazt a nótát húzatja, a legnagyobbat, a legfényesebbet, a legdrágábbat, a legszarvasabbat,

Szőke szobrai aligha maradandó műalkotások, inkább egy torz rendszer lázálmainak lenyomatai.

Történelmi háttér a jövő önmarcangoló játékfilmjeihez, ahogy a Lenin szobrok is. Így van ez a Fradi-pálya előtt ezüstben csillogó zöld sas („Európa legnagyobb madárszobra”), vagy a vadászati világkiállítás 10 tonna szarvasagancsból összerakott kapuja esetében is, de említhetnénk a szerényebb igényeket kielégítő kézilabdázó (!) hópárducot is a siófoki sportcsarnok előtt. Szarkazmus? Ugyan már!

 
Forrás: köztérkép.hu

Ám minden jel arra mutat, hogy a most beharangozott szobor nemcsak Szőke Gábor Miklós munkásságának fénypontja lesz, hanem Matolcsy Györgyé is. A Vérmezőre néző gigantikus aranyszarvas a Magyar Nemzeti Bank megrendelésére készül, a több mint 30 milliárd forintos Széll Kálmán téri postapalota családi panamákkal szegélyezett felújításának újabb epizódjaként. E palota pedig nem más célt szolgál, csupán Matolcsy unortodox gazdaságpolitikájának dicsőítését – a puszta létével, az árával. Ha a Kun Béla szoborcsoport ott állna a szarvas árnyékában, törpék gyülekezetének tűnne hozzá képest.

Ennek ellenére a hasonlóságok szembetűnők. Varga Imre is „főművet” alkotott, most is csőd közeli helyzetben az ország, de a pénz ezúttal sem számít – és gyanítjuk, a mai megrendelők ama meggyőződése is kvadrál az akkoriakéval, hogy remekmű születik, Budapest kiemelkedő köztéri alkotása.

Olyan, amelyhez fogható legközelebb Türkmenisztánban állt – egy ideig.

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.