Szavazásra lendült a kéz, az iskolaigazgatóból lett fideszes képviselő pedig kollégáit és saját hivatását is elárulta

  • narancs.hu
  • 2022. december 6.

Narancsblog

A parlament kulturális bizottságnak kormánypárti tagjai leszavazták a Pintér Sándor meghallgatásáról szóló javaslatot. Egykori pedagógusként még Kállai Mária, Szolnok képviselője sem érezte úgy, ennél többet érdemelnének kirúgott pályatársai.

A gazdasági bizottság hétfői üléséről érkező hírek a magyar sajtón és az egész hazai közéleten végigsöpörtek. Matolcsy György jegybankelnök szokatlanul éles kritikával illette a magyar kormány gazdaságpolitikáját, és váratlan őszinteséggel, bár még így is jelentős eufémizmussal bevallotta: „Bajban vagyunk”. Ez a kijelentés önmagában persze nem sokakat lepett meg, december 5. mégis az igazsággal való nagy szembenézések napjának tűnt.

A különböző hírportálokat olvasgatva az MNB-vezér kijelentésére érkező reakciók mellett ugyanis továbbra is zúgtak a „nincs tanár, nincs jövő” jellegű rigmusok, a magyar internet népének pedig mintha egyszerre akadt volna el a lélegzete annak láttán – ami egyébként szintén nem jelent valódi újdonságot –, hogy Európa más országaihoz képes milyen mértékű lemaradással küzd az oktatási rendszerünk. Bár a Partizán YouTube csatornáján december 2-án debütált a finn oktatási rendszert és egy helsinki iskolát bemutató film, a videó nézettsége hétfőn pörgött fel igazán. Olyannyira, hogy a könnyeikkel jogosan küszködő nézők a hétfő reggeli tizedik helyről estére a hazai YouTube toplista ötödik helyére repítették a riportot.

Természetesen így is voltak néhányan, akik sikeresen elkerülték a szembenézést. Vagy éppen a szembesítést. A Belügyminisztérium épülete elé vonuló kölcseys tanárok ugyan egy pillanatra végre személyesen is „találkozhattak” Pintér Sándorral, a miniszter azonban ebben a váratlannak tűnő helyzetben sem mutatatott sok hajlandóságot a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédre. Ahogy az őszi tüntetéseken vissza-visszatérő papírfigurája, úgy a hús-vér Pintér is szemrebbenés nélkül nézett végig a lemondását követelő demonstrálókon, amikor kíséretével elhajtott előttük.

Ami azonban ennél is érdekesebb, hogy Pintér ugyanezen a napon – párttársai szolidaritásának köszönhetően – egy másik alkalommal is sikeresen sunnyogta el a számonkérést. A gazdasági bizottság ülésével egyidőben ugyanis a parlament kulturális bizottsága is összeült. Az ülésről Kálmán Olga – a bizottság alelnöke – osztott meg néhány szürreális fényképet, melyeken az a pillanat látható, amikor a bizottság tagjai egy emberként – a helyettesítések miatt néhányan két szavazati joggal – megszavazzák, hogy a bizottság ne hallgassa meg Pintér Sándort a pedagógusok kirúgásának ügyében. A fotók tanúsága szerint a kormánypárti oldalon igen kellemes volt a hangulat, hiszen több képviselő is mosolyogva emelte magasba a kezét. Néhányan mind a kettőt. Még szerencse, hogy a bal kéz pontosan tudta, mit csinál a jobb. A végtagokhoz erősített szálakat ügyesen mozgató bábmester meg aztán főleg. De most nem is ez a lényeges.

Gyomorforgató végignézni a mosolygó arcokon, még akkor is, ha az ilyen egyhangú „szavazások” már egyre nehezebben tudják felbosszantani az embert, hiszen könnyű megszokni a látványt, ahogy a jó pártkatona elvek nélkül is harcol. A széles vigyorok között azonban akad egy borúsabb tekintet is, amely arról árulkodik, egyesekben talán mégis realizálódott egy Matolcsy-féle gondolat: „Bajban vagyunk, sok szempontból saját döntéseink miatt vagyunk bajban.” Valahogy inkább így: bajban van az oktatás, sok szempontból a mi döntéseink miatt van bajban. Persze az illető még így is kötelességtudóan szavazott. Kettő helyett is.

A bánatos arc egy emberi élet, egy értékrend és egy hivatás tragédiáját próbálja egyre kevesebb sikerrel leplezni, tulajdonosa pedig nem más, mint Jász-Nagykun-Szolnok megye 1-es számú választókerületének parlamenti képviselője, Kállai Mária, aki fideszes pályafutását megelőzően maga is pedagógusként dolgozott. Sőt, már politikai ambíciói előtt is magas pozícióba jutott, városában pedig valódi tiszteletnek és megbecsülésnek örvendhetett, hiszen 1980-tól egészen 2006-ig volt a Szandaszőlősi Általános Iskola tanára, igazgatóhelyettese, majd igazgatója.

Diákok generációi nevelkedtek Kállai Mária keze alatt, aki szakmai becsületét mégis képes volt egyetlen – valójában kettő – kézmozdulattal eldobni.

A közoktatásban eltöltött évtizedek, a gyerekek tanításával és nevelésével töltött tanévek után a képviselőasszony úgy döntött: saját szakmája, saját kollégái sem érdemelnek megbecsülést és tiszteletet, hatalmát pedig véletlenül sem hajlandó arra használni, hogy azokon segítsen, akiknek éppen egy szakmabéli támogatására, segítéségére, hatalmára lenne szüksége.

Persze Kállai Mária is úgy szavazott, úgy választott, hogy nem volt választása. Idealistaként azonban ennek ellenére is reménykedhet az ember, talán vannak ügyek, talán akadnak pillanatok, amikor az olyan politikusok is hajlandóak kiállni meggyőződéseik, saját értékrendjük mellett, akikben látszólag már az emberség utolsó szikrája is régen kihunyt. A képviselőasszonynak – pártérdek ide vagy oda – igenis kötelessége lett volna kiállni saját pályatársai mellett. Erre azonban képtelen volt.

Az egész történet legszívszorítóbb és egyben legvérlázítóbb része ezek után azonban mégiscsak az, hogy Kállai Mária alig néhány órával a bizottság ülését követően már arról posztolt Facebook-oldalán, hogy szolnoki gyerekeket fogadott a Parlament épületében. A képviselőasszony ezek szerint a szemükbe tudott nézni ezeknek a gyerekeknek. Megannyi hasonlóan érzéketlen politikus története után is fájdalmas beelgondolni, milyen szinten képes ez a rendszer, a hatalom kipusztítani minden emberséget és becsületet egyesekből a lojalitás nevében.

 
Forrás: Kállai Mária Facebook

Kállai Mária a kulturális bizottság ülésén leadott szavazatával nemcsak saját hivatását és a pedagógusszakmát árulta el, de saját kollégáit is, akik szerinte arra sem méltók, hogy megtudják, valójában miért kellett távozniuk iskolájukból, miért kellett egyik napról a másikra, búcsú nélkül hátrahagyniuk tanítványaikat, akár az osztályukat is. Mindennek tetejébe pedig saját városának fiataljait is elárulta, akik számára hétfői szereplésével a képviselőasszony egyértelművé tette: ha rajta múlik, ők is bármikor tanár nélkül maradhatnak. Ha Kállai Márián múlik, a Parlamentben vendégül látott gyerekek – országszerte több ezer diáktársukhoz hasonlóan – bármikor jövő nélkül maradhatnak.

(Címlapképünkön: szavaznak a fideszes képviselők a kulturális bizottságban. Jobbról a második Kállai Mária. Forrás: Kálmán Olga Facebook)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.