Péntek délután leszállt a Bugár Bélát a Maldív-szigetekről hazaszállító gép a pozsonyi repülőtéren, így a szépreményű pártelnök még pont kiérhetett a főváros történetének egyik legnagyobb tüntetésére, ahol éppenséggel annak a kormánynak a távozását követelték a felhevült egybegyűltek, melyben Bugár és pártja, a Híd is kötésig benne áll. Hogy mit szűrt le ebből a nyilvánvalóan kipihent politikus, az legkésőbb hétfőn kiderül, annyi azonban már most is egészen bizonyos, hogy minden pihentségére, politikai tapasztalatára és persze a józan eszére is szüksége lesz, ha egyben akarja tartani a pártját.
A helyzet ugyanis az a Híd-Mostnál, hogy az éppen szakadásra áll. De ami még ennél is rosszabb, az az, hogy
a Híd és a Most vonalon repedezik.
Vagyis a vegyespártból épp a nagy tekintélyű szlovák reprezentánsai mennének, nekik lett ugyanis elegük Robert Fico kormányából, különös tekintettel abból, ahogy nevezett miniszterelnök a Jan Kuciak-gyilkosság gerjesztette népharagot orvosolni próbálja, jelesül nem bírják annyira a sorosozást, mint a magyarok. A párt (jóval nagyobbik) magyar felének módfelett aktív hangadói viszont nagyon is maradnának Robert Fico oldalán, hiszen az legfőképpen kormányzati állásokban és Skoda Superb indítókulcsokban manifesztálódik.
Külön pikantériát ad a helyzetnek, hogy ez a felállás már Bugár elhirhedett maldívirányzatú nyaralása előtt élesen kirajzolódott. Azt írja például a magyar nyelvű pozsonyi Új Szó, hogy: „a szlovák kulcsemberek jó része, Lucia Žitňanská, František Šebej és Peter Kresák, valamint a fiatalabb politikusok egy csoportja a koalícióból való távozás mellett voltak, ám a magyar képviselők és a „nagy öregek” döntő többsége a maradás mellett érvelt, méghozzá elég hangosan”. De interjút adott a lapnak az egykori nagyköveti munkája miatt Magyarországon is méltán tisztelt Rudolf Chmel is, aki ugyancsak nem takargatta a véleményét: „A Híd azért lépett a koalícióba, hogy garantálja a kormány európai irányultságát, és megvalósítsa a párt prioritásait. Most úgy tűnik, nemcsak a programunk megvalósítása, hanem országunk európai irányultsága is veszélybe került. A végrehajtó hatalom szinte teljesen elveszítette a kormányzáshoz szükséges bizalmat, s ez jogosan váltott ki erős indulatokat”.
Ilyenformán aligha lehet kétséges, hogy a párt hétfői országos tanácsülésének életbevágó a tétje.
Ha győz a hangoskodó többség, a Híd megmentheti a nép szemében teljességgel hitelét vesztő Fico kormányt (s oldalvízen legalizálhatja a sorosozást, szerezvén így jó pontokat az óhaza vezetésénél).
Megmentheti bizony, mert ha a Híd távozásra hajló (döntően szlovák) képviselői ki is szállnak a párt parlamenti frakciójából, a kormányzáshoz szükséges többséget még biztosítják a maradók. Így ugyan a skodakulcsok megmaradnak, de a hitel elvész. S hogy ennek következményeként mit hoz a jövő, az is elég tisztán látszik.
A nagy tekintélyű szlovák politikusok és értelmiségiek nélkül a Híd
ugyanis nem lesz egy szikrányival sem különb alakulat, mint a nettó etnikai alapon politizáló legfőbb konkurenciája, az MKP (Magyar Koalíció Pártja). S ilyen felállásban már egyáltalán nem tűnik biztosítottnak a Híd előnye velük szemben, már csak azért sem, mert hiába is tűrnék, sőt támogatnák e mostani hirtelen jött ficói sorosozást, Orbán hálájára aligha számíthatnak.
Ő a pénzt, paripát, fegyvert továbbra is az MKP-nak szánja. Már ha április 8. után ilyesmiről az esetében még beszélhetünk.
