A magyarok szívják meg először Szlovákia politikai válságát: a jövő héten már szakad is a Híd

  • narancs.hu
  • 2018. március 10.

Narancsblog

Az utolsó reményük Bugár Béla józan esze. Ajvé!

Péntek délután leszállt a Bugár Bélát a Maldív-szigetekről hazaszállító gép a pozsonyi repülőtéren, így a szépreményű pártelnök még pont kiérhetett a főváros történetének egyik legnagyobb tüntetésére, ahol éppenséggel annak a kormánynak a távozását követelték a felhevült egybegyűltek, melyben Bugár és pártja, a Híd is kötésig benne áll. Hogy mit szűrt le ebből a nyilvánvalóan kipihent politikus, az legkésőbb hétfőn kiderül, annyi azonban már most is egészen bizonyos, hogy minden pihentségére, politikai tapasztalatára és persze a józan eszére is szüksége lesz, ha egyben akarja tartani a pártját.

A helyzet ugyanis az a Híd-Mostnál, hogy az éppen szakadásra áll. De ami még ennél is rosszabb, az az, hogy

a Híd és a Most vonalon repedezik.

Vagyis a vegyespártból épp a nagy tekintélyű szlovák reprezentánsai mennének, nekik lett ugyanis elegük Robert Fico kormányából, különös tekintettel abból, ahogy nevezett miniszterelnök a Jan Kuciak-gyilkosság gerjesztette népharagot orvosolni próbálja, jelesül nem bírják annyira a sorosozást, mint a magyarok. A párt (jóval nagyobbik) magyar felének módfelett aktív hangadói viszont nagyon is maradnának Robert Fico oldalán, hiszen az legfőképpen kormányzati állásokban és Skoda Superb indítókulcsokban manifesztálódik.

Külön pikantériát ad a helyzetnek, hogy ez a felállás már Bugár elhirhedett maldívirányzatú nyaralása előtt élesen kirajzolódott. Azt írja például a magyar nyelvű pozsonyi Új Szó, hogy: „a szlovák kulcsemberek jó része, Lucia Žitňanská, František Šebej és Peter Kresák, valamint a fiatalabb politikusok egy csoportja a koalícióból való távozás mellett voltak, ám a magyar képviselők és a „nagy öregek” döntő többsége a maradás mellett érvelt, méghozzá elég hangosan”. De interjút adott a lapnak az egykori nagyköveti munkája miatt Magyarországon is méltán tisztelt Rudolf Chmel is, aki ugyancsak nem takargatta a véleményét: „A Híd azért lépett a koalícióba, hogy garantálja a kormány európai irányultságát, és megvalósítsa a párt prioritásait. Most úgy tűnik, nemcsak a programunk megvalósítása, hanem országunk európai irányultsága is veszélybe került. A végrehajtó hatalom szinte teljesen elveszítette a kormányzáshoz szükséges bizalmat, s ez jogosan váltott ki erős indulatokat”.

Ilyenformán aligha lehet kétséges, hogy a párt hétfői országos tanácsülésének életbevágó a tétje.

Ha győz a hangoskodó többség, a Híd megmentheti a nép szemében teljességgel hitelét vesztő Fico kormányt (s oldalvízen legalizálhatja a sorosozást, szerezvén így jó pontokat az óhaza vezetésénél).

Megmentheti bizony, mert ha a Híd távozásra hajló (döntően szlovák) képviselői ki is szállnak a párt parlamenti frakciójából, a kormányzáshoz szükséges többséget még biztosítják a maradók. Így ugyan a skodakulcsok megmaradnak, de a hitel elvész. S hogy ennek következményeként mit hoz a jövő, az is elég tisztán látszik.

A nagy tekintélyű szlovák politikusok és értelmiségiek nélkül a Híd

ugyanis nem lesz egy szikrányival sem különb alakulat, mint a nettó etnikai alapon politizáló legfőbb konkurenciája, az MKP (Magyar Koalíció Pártja). S ilyen felállásban már egyáltalán nem tűnik biztosítottnak a Híd előnye velük szemben, már csak azért sem, mert hiába is tűrnék, sőt támogatnák e mostani hirtelen jött ficói sorosozást, Orbán hálájára aligha számíthatnak.

Ő a pénzt, paripát, fegyvert továbbra is az MKP-nak szánja. Már ha április 8. után ilyesmiről az esetében még beszélhetünk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.