A miniszterelnökség megint a sajtóalvilág szájába adta a tutit

  • narancs.hu
  • 2020. augusztus 9.

Narancsblog

A lakájmédia hülyegyereke tette közérthetővé Gulyás Gergely virágnyelven előadott halálos ítéletét a színművészeti egyetemről.

„A kuratórium nem vádolható sem pártossággal, sem azzal, hogy ne szakemberek, vagy országosan elismert szakemberek, menedzserek lennének benne. Adjuk meg a lehetőséget a kuratóriumnak, hogy dolgozzon, egy év múlva vissza lehet arra térni, hogy ez jót tett a képzésnek vagy nem. A feltételek adottak, a kormány az eddiginél is több forrást tud biztosítani” – mondta az ATV-nek Gulyás Gergely, miután arról kérdezték, hogy a színművészeti egyetem miért nem delegálhatott egyetlen tagot sem az SZFE-t fenntartó Vidnyánszky Attila vezette kuratóriumba, majd hozzátette, hogy szerinte „akik a kuratórium tagjai lettek,

biztosítékot jelentenek arra, hogy jó művészeti színvonalon egy piacképes, versenyképes, az eddigieknél sokkal korszerűbb oktatás

valósulhasson meg”.

A miniszter válaszát mondhatnánk diplomatikusnak is, de a mellébeszélés megfelelőbb lenne. Már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy Gulyásék a piszkos munkát ismét a sajtóalvilágra bízták, most éppen a Pesti Srácok című kormányorgánum főmunkatársa tette közérthetővé szavait. A „Végre! Liberális hüllőkeltetőből nemzeti intézmény lesz a színművészeti!” című írásában a szerző azt üzeni az egyetemi hallgatóknak: „Miféle szabadságról hadováltok, ifjak? Zavart érzek az erőben. Ez egy egyetem, nem pedig Woodstock vagy Ozora, ahol napokig hentereghettek a fűben, szétcsúszva.

Ide tanulni jártok, nem követelőzni. A nevetek is az: hallgató. Tehát hallgattok, figyeltek.”

A jelen helyzetről pedig ezt írja Dulifuli: „Néhány oktató máris fölmondott. Talán azt hitték, a kormány ettől majd megijed – ehelyett a fél ország pezsgőt bontott. Elkezdődött a tisztulási folyamat. Még pár kútmérgező libernyák fölmond, és egész jó kis egyetem lesz ez az SZFE…”

Elintézhetnénk mindezt azzal, hogy mindez afféle kisebbrendűségi komplexusos kivagyiságon felgerjedt trollkodás, de tartalmilag ugyanaz, mint Gulyás Gergely álcázott fenyegetése a tévé képernyőjén. Magyarul, kormánypolitika.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.