Tegnap volt a Pedagógusok Világnapja, de az illetékes minisztérium nem vitte túlzásba az ünneplést. Csak egy szűkszavú közleményt adtak ki (erről később), ami annak fényében különösen meglepő, hogy a pár nappal korábbi Idősek Világnapján igencsak aktiválták magukat az EMMI fejesei.
Kásler Miklós a Pesti Vígadóban rendezett ünnepségen – ahol az „Idősbarát önkormányzat” és az „Idősekért” nevezetű díjakat osztotta ki – egyenesen azzal jött, hogy „a magyar nemzet 1100 éves történelme során mindig értékként tisztelte az időseket”, de gyorsan hozzátette, hogy ilyen jó dolga fiatalnak, öregnek még sohasem volt. Kásler szerint ugyanis a kultúrában és az oktatásban soha nem látott fejlesztések történnek. „Vissza nem térő pillanat ez a magyar családoknak, embereknek, nagyszülőknek is, hiszen, amit átadnak az unokáiknak – a kereszténység, az európai kultúra és a hagyományos magyar értékek – most megfelelő talajra találhat" – mondta a miniszter, külön kiemelve, hogy
az élet célja és értelme nem a pénz, a hatalom és az élvezetek.
„Mindannyian megéljük, hogy a vágyak tovaszállnak, a pénz értéktelenné válik, a hatalom pedig elillan, de ami nem illan el, az érték, az örök érték, a család, a felnőtt, felnevelt gyermekek és a zsibongó unokák látványa, és az az élettér, amiben mindez kibontakozik és virágba szökken” – foglalta össze röviden Kásler, amit az élet értelméről tudni vél. Így aztán a mocskos anyagiak intézése Novák Katalinra hárult, aki ugyanaznap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy novemberben nemcsak nyugdíj-kiegészítést, de prémiumot is kapnak a nyugdíjasok, ráadásul minden eddiginél magasabb összegről van szó – 22 ezer forintról.
„A prémiummal és a kiegészítéssel
azt szeretnénk éreztetni a nyugdíjasokkal, hogy az állam tudja,
hogy a bővülésben az ő teljesítményük is benne van” – közölte Novák, majd meg sem állt Salgótarjánig, ahol egy kampányeseményen a „családbarát fordulatot” hiányolva, egyebek mellett azt vetette a baloldali városvezetés szemére, hogy Nógrád megyében éltek a legkevesebben a családi otthonteremtési kedvezménnyel, mintha erről is Salgótarján polgármestere tehetne…
Mindezt azért érdekes, mert amíg az Idősek Világnapját miniszteri felszólamlás és egyéb anyagi természetű bejelentések kísérték, a szombati Pedagógus Világnap alkalmából a már említett rövidke közleményen túl, egyelőre nem találni más minisztériumi megnyilvánulást. Jellemző módon, a szöveg nagy része arról szól, hogy 2010 óta miféle tejjel-mézzel folyó kánaán alakult ki az iskolákban is. „A kormány
nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is elismeri a pedagógusok munkáját.
A pálya vonzó, a felsőoktatásban a harmadik legnépszerűbb képzési terület a pedagógusképzés. Javítjuk a pedagógusok munkakörülményeit is, országszerte megújulnak és korszerűsödnek az iskolák” – írják, ami nemcsak ünnepi szövegnek pofátlanság, de azért is, mert ugyancsak Pedagógusok Világnapjához időzítve jelent meg az Európai Bizottság Eurydice hálózatának éves jelentése, mely a tanárok és az iskolaigazgatók fizetéséről és juttatásairól adván áttekintést, arra jut, hogy a 2017/18-as tanévben a magyar tanárok béremelkedése kizárólag az inflációkövetésnek köszönhető, és még arra is, hogy egy kezdő tanárnak
42 évébe telik, hogy a legmagasabb fizetési kategóriába kerüljön.
A jelentésből az is kiolvasható, hogy a magyar iskolaigazgatók majdnem kétszer annyit keresnek, mint tanár-kollégáik, ami mindjárt más fénybe helyezi többségük hatalom iránt érzett elkötelezettségét is. Amely hatalom viszont nem a gyerekek és a pedagógusok, inkább a saját érdekei szerint jár el, miközben sejtelmünk se lehet arról, hogy hosszú távon mekkora károkat okoz ezzel a következő nemzedékeknek, nemcsak a szolgalelkű igazgatók vagy Takaró Mihály fellépése miatt, de azért is, mert szinte minden hétre jut egy olyan esemény, amely során mintha a kormány emberei arról próbálják meggyőzni a tanárokat, hogy a tudás átadásánál sokkal fontosabb dolguk is akad. Mert amikor például (egy nappal a Pedagógusok Világnapja előtt) Rétvári Bence nem arról beszél a történelemtanároknak, hogy miben segíti a kormány a munkájukat, hanem arról, hogy „nemzeti kishitűségre nem lehet jövőt építeni, és a történelemoktatás felelőssége, hogy megismertesse a fiatalokkal az ország hőseit”, meg hogy
„az oktatás során tudatosítani kell, hogy csak közös erkölcsi alapon lehet másokkal együttműködni”,
ráadásul mindezt Schmidt Mária társaságában, akkor minden kétséget kizáróan legkevésbé a tanárokra van tekintettel. Ugyanolyan szolgaként kezeli őket, mint bárki alárendeltet ebben az országban.
