A Tankcsapda visszaköpött, de szembeszélben

  • narancsblog
  • 2020. július 23.

Narancsblog

Őszinte, kőkemény mondanivaló: mindenről az újságírók tehetnek.

„Nem adjuk a nevünket semmihez, amiben nem hiszünk, viszont megfelelő partnerrel szívesen dolgozunk együtt (…) továbbra sem kell a zene rovására kompromisszumokat kötnünk. Reméljük, ez a rajongóinknak is örömet okoz” – nyilatkozta még 2013-ban Lukács László a Tankcsapdából, miután leszerződtek egy sörgyárral és elkezdtek alkoholmentes sört reklámozni. De szerintük nem volt ez sem reklám, sem szponzoráció, a felek úgy nevezték, hogy együttműködés, mert úgy mindjárt más. „A zenekar együttműködik a márka népszerűsítésében, míg a cég együttműködik a Tankcsapda létfenntartásában” – írták erre egyes újságírók, s az lett a vége, hogy

a trió és a sajtó közötti haverkodó viszony 180 fokos fordulatot vett.

Persze e fordulatnak korábban is voltak jelei, a „gonosz újságíróknak” már az sem tetszett, hogy összebútoroztak a MOL-lal úgy tíz évvel ezelőtt. Azóta a Tankcsapda lemez ugyanúgy hozzátartozik a benzinkutak kínálatához, mint a szélvédőmosó és a Wunderbaum illatosító. Kétségtelen, hogy ennél hatékonyabb terjesztési módot a döglődő lemezpiacon senki nem villantott, de az is kétségtelen, hogy az együttes frusztrációja is kb. innen datálható, vagy magyarázkodtak vagy látványosan megsértődtek, ha valaki mindezt számon kérte rajtuk.

Minden bizonnyal az imázs része, hogy Lukács Lászlót az egyetlennek próbálják beállítani, aki magasra tartja a rock and roll fáklyáját Magyarországon, az egyetlen hiteles személynek, aki

50 fölött is pöröl az egész világgal.

A Tankcsapda pedig a függetlenség csimborasszója, csakhogy az úgy nem megy, hogy nincs jobb ital az alkoholmentes sörnél, úgy meg különösen nem, hogy a nemzeti együttműködés rendszere külön törvényt alkot kizárólag azért, hogy a srácok koncertezhessenek kolera idején.

Autós Tankcsapda-koncert, 2020. május 29-én

Tankcsapda-koncert - Debrecen, 2020. május 29

 

De nem is vesztegetnénk erre a szót, ha nem éppen a Tankcsapda akadt volna ki a legjobban e fellépés okán. A május végi két koncertet követően (amelyeket csak autóból lehetett nézni) a zenekar tagjai háromnegyed órás YouTube-monológban magyarázkodtak meglehetősen agresszív módon, bizonyos újságírókat – „a 444 és az Index kutyái” – kikiáltva bűnbaknak, pontosabban „egyes jöttment senki, szarházi köcsögöknek” nevezve, amiért azok azt firtatták, hogy ez mégis hogyan volt lehetséges. „Köpedelem, szánalom” – jegyezte meg a zenekar dobosa, Lukács László pedig azzal jött, hogy „ha valaki minket leköp, ne csodálkozzon, ha visszaköpünk”.

Nos, e visszaköpés természetesen dal formájában jelent meg a napokban, azt éneklik benne, hogy

„felfuvalkodott firkászok csak hazudoznak a holnapról”,

amit tekinthetnénk a sajtó elleni uszításnak is, ha elhinnénk, amit a trió állít magáról, hogy „ők a punk, ők a rock”. Csak hát már régóta szó sincs erről, a Tankcsapda ugyanarra a polcra került, ahová az öregedő magyar könnyűzenészek java, öt forintért a lelküket eladják, és ezt még azok is tudják, akik a koncertjeiket végigugrálják, üvöltik stb.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. Ez történt két éve a Miért pont kivi? című előadással, és ezzel a szándékkal mutatták be most Kőszegen a Felső szomszédokat is, részben azonos alkotógárdával. Az előadást most is Őze Áron rendezte, az egyik főszereplő itt is, ott is Schneider Zoltán.

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. A nyitóciklus, a Cinegék első darabja az Oda című programvers, amely sűrített képekkel fekteti le egy vágyott, természetközeli, harmonikus világ alapjait.

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.