A Tankcsapda visszaköpött, de szembeszélben

  • narancsblog
  • 2020. július 23.

Narancsblog

Őszinte, kőkemény mondanivaló: mindenről az újságírók tehetnek.

„Nem adjuk a nevünket semmihez, amiben nem hiszünk, viszont megfelelő partnerrel szívesen dolgozunk együtt (…) továbbra sem kell a zene rovására kompromisszumokat kötnünk. Reméljük, ez a rajongóinknak is örömet okoz” – nyilatkozta még 2013-ban Lukács László a Tankcsapdából, miután leszerződtek egy sörgyárral és elkezdtek alkoholmentes sört reklámozni. De szerintük nem volt ez sem reklám, sem szponzoráció, a felek úgy nevezték, hogy együttműködés, mert úgy mindjárt más. „A zenekar együttműködik a márka népszerűsítésében, míg a cég együttműködik a Tankcsapda létfenntartásában” – írták erre egyes újságírók, s az lett a vége, hogy

a trió és a sajtó közötti haverkodó viszony 180 fokos fordulatot vett.

Persze e fordulatnak korábban is voltak jelei, a „gonosz újságíróknak” már az sem tetszett, hogy összebútoroztak a MOL-lal úgy tíz évvel ezelőtt. Azóta a Tankcsapda lemez ugyanúgy hozzátartozik a benzinkutak kínálatához, mint a szélvédőmosó és a Wunderbaum illatosító. Kétségtelen, hogy ennél hatékonyabb terjesztési módot a döglődő lemezpiacon senki nem villantott, de az is kétségtelen, hogy az együttes frusztrációja is kb. innen datálható, vagy magyarázkodtak vagy látványosan megsértődtek, ha valaki mindezt számon kérte rajtuk.

Minden bizonnyal az imázs része, hogy Lukács Lászlót az egyetlennek próbálják beállítani, aki magasra tartja a rock and roll fáklyáját Magyarországon, az egyetlen hiteles személynek, aki

50 fölött is pöröl az egész világgal.

A Tankcsapda pedig a függetlenség csimborasszója, csakhogy az úgy nem megy, hogy nincs jobb ital az alkoholmentes sörnél, úgy meg különösen nem, hogy a nemzeti együttműködés rendszere külön törvényt alkot kizárólag azért, hogy a srácok koncertezhessenek kolera idején.

Autós Tankcsapda-koncert, 2020. május 29-én

Tankcsapda-koncert - Debrecen, 2020. május 29

 

De nem is vesztegetnénk erre a szót, ha nem éppen a Tankcsapda akadt volna ki a legjobban e fellépés okán. A május végi két koncertet követően (amelyeket csak autóból lehetett nézni) a zenekar tagjai háromnegyed órás YouTube-monológban magyarázkodtak meglehetősen agresszív módon, bizonyos újságírókat – „a 444 és az Index kutyái” – kikiáltva bűnbaknak, pontosabban „egyes jöttment senki, szarházi köcsögöknek” nevezve, amiért azok azt firtatták, hogy ez mégis hogyan volt lehetséges. „Köpedelem, szánalom” – jegyezte meg a zenekar dobosa, Lukács László pedig azzal jött, hogy „ha valaki minket leköp, ne csodálkozzon, ha visszaköpünk”.

Nos, e visszaköpés természetesen dal formájában jelent meg a napokban, azt éneklik benne, hogy

„felfuvalkodott firkászok csak hazudoznak a holnapról”,

amit tekinthetnénk a sajtó elleni uszításnak is, ha elhinnénk, amit a trió állít magáról, hogy „ők a punk, ők a rock”. Csak hát már régóta szó sincs erről, a Tankcsapda ugyanarra a polcra került, ahová az öregedő magyar könnyűzenészek java, öt forintért a lelküket eladják, és ezt még azok is tudják, akik a koncertjeiket végigugrálják, üvöltik stb.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.