A Tankcsapda visszaköpött, de szembeszélben

  • narancsblog
  • 2020. július 23.

Narancsblog

Őszinte, kőkemény mondanivaló: mindenről az újságírók tehetnek.

„Nem adjuk a nevünket semmihez, amiben nem hiszünk, viszont megfelelő partnerrel szívesen dolgozunk együtt (…) továbbra sem kell a zene rovására kompromisszumokat kötnünk. Reméljük, ez a rajongóinknak is örömet okoz” – nyilatkozta még 2013-ban Lukács László a Tankcsapdából, miután leszerződtek egy sörgyárral és elkezdtek alkoholmentes sört reklámozni. De szerintük nem volt ez sem reklám, sem szponzoráció, a felek úgy nevezték, hogy együttműködés, mert úgy mindjárt más. „A zenekar együttműködik a márka népszerűsítésében, míg a cég együttműködik a Tankcsapda létfenntartásában” – írták erre egyes újságírók, s az lett a vége, hogy

a trió és a sajtó közötti haverkodó viszony 180 fokos fordulatot vett.

Persze e fordulatnak korábban is voltak jelei, a „gonosz újságíróknak” már az sem tetszett, hogy összebútoroztak a MOL-lal úgy tíz évvel ezelőtt. Azóta a Tankcsapda lemez ugyanúgy hozzátartozik a benzinkutak kínálatához, mint a szélvédőmosó és a Wunderbaum illatosító. Kétségtelen, hogy ennél hatékonyabb terjesztési módot a döglődő lemezpiacon senki nem villantott, de az is kétségtelen, hogy az együttes frusztrációja is kb. innen datálható, vagy magyarázkodtak vagy látványosan megsértődtek, ha valaki mindezt számon kérte rajtuk.

Minden bizonnyal az imázs része, hogy Lukács Lászlót az egyetlennek próbálják beállítani, aki magasra tartja a rock and roll fáklyáját Magyarországon, az egyetlen hiteles személynek, aki

50 fölött is pöröl az egész világgal.

A Tankcsapda pedig a függetlenség csimborasszója, csakhogy az úgy nem megy, hogy nincs jobb ital az alkoholmentes sörnél, úgy meg különösen nem, hogy a nemzeti együttműködés rendszere külön törvényt alkot kizárólag azért, hogy a srácok koncertezhessenek kolera idején.

Autós Tankcsapda-koncert, 2020. május 29-én

Tankcsapda-koncert - Debrecen, 2020. május 29

 

De nem is vesztegetnénk erre a szót, ha nem éppen a Tankcsapda akadt volna ki a legjobban e fellépés okán. A május végi két koncertet követően (amelyeket csak autóból lehetett nézni) a zenekar tagjai háromnegyed órás YouTube-monológban magyarázkodtak meglehetősen agresszív módon, bizonyos újságírókat – „a 444 és az Index kutyái” – kikiáltva bűnbaknak, pontosabban „egyes jöttment senki, szarházi köcsögöknek” nevezve, amiért azok azt firtatták, hogy ez mégis hogyan volt lehetséges. „Köpedelem, szánalom” – jegyezte meg a zenekar dobosa, Lukács László pedig azzal jött, hogy „ha valaki minket leköp, ne csodálkozzon, ha visszaköpünk”.

Nos, e visszaköpés természetesen dal formájában jelent meg a napokban, azt éneklik benne, hogy

„felfuvalkodott firkászok csak hazudoznak a holnapról”,

amit tekinthetnénk a sajtó elleni uszításnak is, ha elhinnénk, amit a trió állít magáról, hogy „ők a punk, ők a rock”. Csak hát már régóta szó sincs erről, a Tankcsapda ugyanarra a polcra került, ahová az öregedő magyar könnyűzenészek java, öt forintért a lelküket eladják, és ezt még azok is tudják, akik a koncertjeiket végigugrálják, üvöltik stb.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.