„Nem adjuk a nevünket semmihez, amiben nem hiszünk, viszont megfelelő partnerrel szívesen dolgozunk együtt (…) továbbra sem kell a zene rovására kompromisszumokat kötnünk. Reméljük, ez a rajongóinknak is örömet okoz” – nyilatkozta még 2013-ban Lukács László a Tankcsapdából, miután leszerződtek egy sörgyárral és elkezdtek alkoholmentes sört reklámozni. De szerintük nem volt ez sem reklám, sem szponzoráció, a felek úgy nevezték, hogy együttműködés, mert úgy mindjárt más. „A zenekar együttműködik a márka népszerűsítésében, míg a cég együttműködik a Tankcsapda létfenntartásában” – írták erre egyes újságírók, s az lett a vége, hogy
a trió és a sajtó közötti haverkodó viszony 180 fokos fordulatot vett.
Persze e fordulatnak korábban is voltak jelei, a „gonosz újságíróknak” már az sem tetszett, hogy összebútoroztak a MOL-lal úgy tíz évvel ezelőtt. Azóta a Tankcsapda lemez ugyanúgy hozzátartozik a benzinkutak kínálatához, mint a szélvédőmosó és a Wunderbaum illatosító. Kétségtelen, hogy ennél hatékonyabb terjesztési módot a döglődő lemezpiacon senki nem villantott, de az is kétségtelen, hogy az együttes frusztrációja is kb. innen datálható, vagy magyarázkodtak vagy látványosan megsértődtek, ha valaki mindezt számon kérte rajtuk.
Minden bizonnyal az imázs része, hogy Lukács Lászlót az egyetlennek próbálják beállítani, aki magasra tartja a rock and roll fáklyáját Magyarországon, az egyetlen hiteles személynek, aki
50 fölött is pöröl az egész világgal.
A Tankcsapda pedig a függetlenség csimborasszója, csakhogy az úgy nem megy, hogy nincs jobb ital az alkoholmentes sörnél, úgy meg különösen nem, hogy a nemzeti együttműködés rendszere külön törvényt alkot kizárólag azért, hogy a srácok koncertezhessenek kolera idején.
| ||
De nem is vesztegetnénk erre a szót, ha nem éppen a Tankcsapda akadt volna ki a legjobban e fellépés okán. A május végi két koncertet követően (amelyeket csak autóból lehetett nézni) a zenekar tagjai háromnegyed órás YouTube-monológban magyarázkodtak meglehetősen agresszív módon, bizonyos újságírókat – „a 444 és az Index kutyái” – kikiáltva bűnbaknak, pontosabban „egyes jöttment senki, szarházi köcsögöknek” nevezve, amiért azok azt firtatták, hogy ez mégis hogyan volt lehetséges. „Köpedelem, szánalom” – jegyezte meg a zenekar dobosa, Lukács László pedig azzal jött, hogy „ha valaki minket leköp, ne csodálkozzon, ha visszaköpünk”.
Nos, e visszaköpés természetesen dal formájában jelent meg a napokban, azt éneklik benne, hogy
„felfuvalkodott firkászok csak hazudoznak a holnapról”,
amit tekinthetnénk a sajtó elleni uszításnak is, ha elhinnénk, amit a trió állít magáról, hogy „ők a punk, ők a rock”. Csak hát már régóta szó sincs erről, a Tankcsapda ugyanarra a polcra került, ahová az öregedő magyar könnyűzenészek java, öt forintért a lelküket eladják, és ezt még azok is tudják, akik a koncertjeiket végigugrálják, üvöltik stb.
