Aki azt hiszi, hogy a „vizes vébé” idején majd Magyarországra figyel a világ, az nem ezen a bolygón él

  • narancs.hu
  • 2017. június 29.

Narancsblog

Aki még hangoztatja is, az pedig meg akar vezetni.

Hétfőn három csodálatos hír örvendeztette meg a fővárosban közlekedőket. S e hírek egyike sem arról szólt, hogy megint lerobbant a hármas metró, hisz hogyan is robbant volna, amikor a „felújított kocsik” épp ki voltak vonva a francba. A háromból kettő persze még így is erős összefüggéseket mutat e pokoli vonallal. Hiszen az egyik az, hogy a Deák tértől indul majd a repülőtéri busz, de nem is majd, hanem inkább most rögtön, de azonnal – persze, hiszen nyakunkon a nagy megnyitó 500 magyar művésszel, sok milliárdból, s nehogy már a KöKiről bumlizzon be a hármas metróval az a marha sok külföldi, aki idejön megtekinteni

a világ nyolcadik csodáját, a „vizes vébét”,

mert már az Ecseri útnál lerobban vele, s nézhet hülyén, hogy hol is van, merre találja azt a nagy csodát. Hozza csak be a busz a Deákig, de azért csengessen egy kicsivel többet, hogy valamit keressünk is a dolgon.

És ha már bejött végre, az úszás ugyancsak rengeteg milliárdokból felhúzott új katedrálisába se azzal a rohadt hármas metróval menjen, ezért a második hír arról szólt, hogy 20 percenként induló hajójáratok szállítják majd a világbajnokság nézőit a helyszínre a belvárosból. Mert a legócskább lélekvesztő is jobb a mi új nemzeti jelképeinknél, az oroszokkal sundám-bundám összebarmolt metrószerelvényeknél.

false

 

Fotó: MTI

A harmadik hír ezekhez képest smafu:

mától lezárják az autós forgalom elől a fél várost, hogy hadd tréningezzenek nyugodtan

a hétvégi Red Bull Rohadás röpülői. Azért, mert nekünk az a legfontosabb, hogy ezek a zajos, környezetszennyező csotrogányok a belvárosban, a Duna fölött, a Parlament előtt és a Lánchíd alatt parádézzanak, mert talán mutatja a Fishing & Flying II. tévécsatorna, és akkor a tömeges nemzetközi érdeklődés majd dob egy hátast, hogy milyen szép fővárosunk is van nekünk, s rögtön rákeres, hogy ki is a miniszterelnöke ennek a mennyországnak. Hát persze!

S ezért fabrikálják már fél éve a Batthyány térnél a Duna-partra a világ nyilván legmagasabb és legröhejesebb ugrótornyát, mert milyen cukor jól fog mutatni, ahogy a habokba veti magát az aranyesélyes kazah kislány, háttérben a pálmaágával integető Szabadság-szoborral és a fenséges Gellért-heggyel meg a többi szép műemlékkel.

Nem, most nem kérdezzük meg, hogy hol volt az utolsó „vizes vébé”, s ki emlékszik rá, hogy ott akkor épp ki volt a miniszterelnök. S fel sem idézzük

az észak-koreai stadionok csodálatos élőképeit,

ahogy újabb és újabb termelést megörökítő alakzatokat vesznek fel Kim Ir Szen elvtárs születésének 107. évfordulóján. Azzal sem jövünk, hogy Budapesten kívül legfeljebb Isztambulban engedik be ennyire mélyen a város fölé a Red Bull repülőit, bár a Márvány-tenger és a Boszporusz találkozása jóval szélesebb a Dunánál, s egyik idióta sem akar átrepülni a Galata híd alatt.

Nem, nem mondunk semmi ilyesmit, csak nézünk magunk elé, hogy hogy a fenébe lett itt ez a bizánci zsibvásár a maga kis szotyizó szultánkájával.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.