Durva üzenet a világ számkivetettjeinek: ha Magyarországra jössz, elbánunk veled

  • narancs.hu
  • 2016. december 1.

Narancsblog

De úgy, hogy megemlegeted!

Bűnösnek mondta ki a Szegedi Törvényszék azt a szír férfit, aki tavaly ősszel hangosbeszélővel tiltakozott a szerb-magyar határon a bánásmód ellen, s részese volt annak a csoportnak, amelyik összecsapott a helyszínen szolgálatot teljesítő magyar rendőrökkel. Ahmed H. tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett határzár tiltott átlépésében és terrorcselekmény elkövetésében bűnös, amiért 10 év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte a bíróság.

A tömegzavargást talán értjük is, de a terrorcselekményekről egészen mostanáig más fogalmaink voltak.

false

 

Fotó: MTi-KelemenZoltán Gergely

Az Index így számolt be a tárgyalásról: „A bíróság tényként állapította meg, hogy Ahmed H. három alkalommal dobott valamilyen tárgyat a rendőrök felé. Arról nem volt szó, hogy bárkit is eltalált volna. Az összecsapáskor több rendőr is 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett, de az indokláskor elhangzott: nem merült fel arra adat, hogy a vádlott három dobásától bárki megsérült volna. Még az sem egyértelmű egyébként, hogy követ dobott-e, vagy valami mást. Ez nem látszik a felvételeken. Ahmed H. a perben ellentmondásos vallomásokban tagadni próbálta, hogy a rendőrökre célzott volna, de a bíró szerint teljes mértékben cáfolta a védekezését a Röszkénél készült videofelvétel.”

De Magyarországot az elmúlt év túlhajtott politikai kampánya nyilvánvalóan megtanította félni és gyűlölködni – miért lenne ez alól kivétel egy bíróság. Miért nem láthatna bárki minden bokor alatt terroristát, ha egy éven keresztül óriásplakátokon harsogták az arcába, hogy a menedékkérők terroristák.

„A döntés a terrorcselekmény tényállásának téves alkalmazásáról árulkodik, és két rendkívül zavaró trendről is tanúskodik: egyrészt a terrorizmus elleni tényállás téves alkalmazásáról, másrészt a Magyarország által a menekültek és migránsok irányában tanúsított szörnyű magatartásról” – idézi az Amnesty International közleménye Gauri van Gulik, a szervezet európai igazgató-helyettesének szavait, aki kollégáival maga is részt vett a mai tárgyaláson.

A közlemény arra is kitér, hogy „egy apát ítéltek ma 10 év fegyházra, akinek egyetlen célja az volt, hogy öreg szüleit és családját biztonságban Európába kísérje. A kődobálás és az irreguláris határátlépés nem egyenlő a terrorcselekmény elkövetésével, és nem igazolhatja ezt a drákóian szigorú döntést. Ahmed H. ítéletét másodfokon meg kell semmisíteni.”

Tegnap este a Nyugati téri felüljárónál kifeszítettek egy molinót, amin az állt: Freedom for Ahmed H.! A molinó elhelyezői szombatra tüntetést is szerveznek.

Akárhogy is legyen, tüntetés vagy bármilyen tiltakozás a tárgyban, az nemcsak Ahmed H. szabadságáért fog szólni, hanem Magyarország becsületéért. Azért tüntetnek majd – bizonyára kevesen –, hogy ez egy rendesebb hely legyen.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.