Érdeklődő kérdés a kormány hivatásos főkatolikusához

  • narancs.hu
  • 2018. március 24.

Narancsblog

Persze, elfogadjuk, ha ilyenekről igazán őszintén beszélni csak a díványon fekve lehet.

A svédországi vadászat (= egy háziállat kilövése) botránya abban áll, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kiruccanását egy állami megbízásokkal kitömött vállalkozó szervezte és pénzelte. Ez önmagában is elég (lenne) ahhoz, hogy Semjén a büdös életben még csak fel se bukkanhasson az Országház minimum két kilométeres körzetében – de azért lenne itt még valami.

Semjén Zsolt nagyon szeret vadászni. Ez annyit tesz, hogy Semjén Zsolt nagyon szeret állatokat ölni. Saját bevallása szerint is járt e célból Afrikában (és sejtelmesen fogalmazott arról, hogy tán Kanadában) is, és a napokban például az is kiderült, hogy szívesen menne fókára. Ezt adják össze: a tengerparton heverésző fókákra lődözni, hát… Innen nézve kissé más megvilágításba kerül az is, amikor az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként Semjén a hazai védett állatok körének felülvizsgálatáért lobbizott.

false

 

Fotó: MTI/Krizsán Csaba

Semjén Zsoltról ezenkívül azt is tudjuk, hogy gyakorló katolikus hívő, szívesen és kedvvel beszél az örök értékekről.

Továbbá azt is tudjuk, hogy a Jóisten szavai szerint az ember „uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon”, vagyis akár mondhatnánk azt is, hogy Semjén csak komolyan veszi Mózes könyvének vonatkozó szakaszát. És bár egyes – nyilván szélsőliberális – nézetek és legújabb kori irányzatok, mint például az állati jogok, illetve az ökoszisztéma felborulása ismeretében úgy véljük, a Mindenható alighanem elmérte e kinyilatkoztatását, abban azért biztosak vagyunk, hogy nem az állatok hobbigyilkolászására adott felhatalmazást.

Mindezeket végiggondolva tényleg kíváncsiak lennénk arra, hogy

tisztelt miniszter miniszterelnök-helyettes úr, honnan ered, miből táplálkozik önben ez a szenvedélyes ölési vágy?

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.