Persze, elfogadjuk, ha ilyenekről igazán őszintén beszélni csak a díványon fekve lehet.

A svédországi vadászat (= egy háziállat kilövése) botránya abban áll, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kiruccanását egy állami megbízásokkal kitömött vállalkozó szervezte és pénzelte. Ez önmagában is elég (lenne) ahhoz, hogy Semjén a büdös életben még csak fel se bukkanhasson az Országház minimum két kilométeres körzetében – de azért lenne itt még valami.

Semjén Zsolt nagyon szeret vadászni. Ez annyit tesz, hogy Semjén Zsolt nagyon szeret állatokat ölni. Saját bevallása szerint is járt e célból Afrikában (és sejtelmesen fogalmazott arról, hogy tán Kanadában) is, és a napokban például az is kiderült, hogy szívesen menne fókára. Ezt adják össze: a tengerparton heverésző fókákra lődözni, hát… Innen nézve kissé más megvilágításba kerül az is, amikor az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként Semjén a hazai védett állatok körének felülvizsgálatáért lobbizott.

Fotó: MTI/Krizsán Csaba

Semjén Zsoltról ezenkívül azt is tudjuk, hogy gyakorló katolikus hívő, szívesen és kedvvel beszél az örök értékekről.

Továbbá azt is tudjuk, hogy a Jóisten szavai szerint az ember „uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon”, vagyis akár mondhatnánk azt is, hogy Semjén csak komolyan veszi Mózes könyvének vonatkozó szakaszát. És bár egyes – nyilván szélsőliberális – nézetek és legújabb kori irányzatok, mint például az állati jogok, illetve az ökoszisztéma felborulása ismeretében úgy véljük, a Mindenható alighanem elmérte e kinyilatkoztatását, abban azért biztosak vagyunk, hogy nem az állatok hobbigyilkolászására adott felhatalmazást.

Mindezeket végiggondolva tényleg kíváncsiak lennénk arra, hogy

tisztelt miniszter miniszterelnök-helyettes úr, honnan ered, miből táplálkozik önben ez a szenvedélyes ölési vágy?