„Mi szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk sem vakok, sem balekok. A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.”
Orbán Viktor magasról tojt az ünnepre, Petőfiékre, mindenkire, csak szavazatokért kuncsorgott
„A választások után elégtételt veszünk” – tényleg szánalmas volt. Nem volt még politikus a magyar történelemben, aki Orbánéhoz mérhető orcátlansággal törölte volna bele a sáros cipőjét az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékezetébe, ünneplésébe.
Orbán Viktor március 15-i beszédének hírhedt mondatát sokan elemezték az elmúlt napokban; vita tárgya lett az is, ez a rész tudatos politikai számításból került a szövegbe vagy inkább zsigeri indulatkitörést tükröz. Egy biztos, a leplezett vagy nyílt fenyegetőzés nem új elem Orbán megszólalásaiban; igaz, a haza valamennyi külső és belső ellenségére, végső soron a Fidesszel kritikus összes állampolgárra korábban nem terjesztette ki „figyelmeztetéseit”.
Íme, négy hamisítatlan orbáni pillanat az elmúlt évekből.
1. Elvehettük volna az összes trafikot is
2013 májusában a trafikpályázatokat érintő korrupciós vádakra reagált Orbán szokásos heti rádióinterjújában. Innentől az MTI összefoglalóját idézzük.
A kormányfő visszautasította azt a vádat, amely szerint politikai szempontok alapján születtek döntések a pályázaton. Százas nagyságrendben vannak baloldaliak, akik dohánybolt-koncessziót nyertek – mondta, majd úgy fogalmazott: „szelíd ember vagyok, tehát nem fenyegetőzésképpen mondom, de hogy ha mi egyszer politikai szempontokat akarnánk egy ilyen pályázati rendszerben érvényesíteni, ott egy, azaz egyetlen baloldali sem nyerne”.
2. Addig jó, amíg a melegek nem provokálnak
2015 májusában – a homofóbia-ellenes világnap alkalmából – az Index egy sajtótájékoztatón megkérdezte Orbánt, mit tesz a kormány a homofóbia ellen. Ő szót sem ejtett a homofóbiáról, ehelyett egy zavaros fejtegetésben megköszönte a magyarországi homoszexuálisok közösségének, hogy nem azt a provokatív viselkedést folytatják, amit nyugati országokban látni. „Szerintem ez jó, így tudunk együtt élni. Ha bármelyik irányba elmozdítjuk ezt a rendszert – akár mi lépünk fel erőteljesebb szabályokkal, akár a homoszexuálisok közössége tanúsít kihívóbb magatartást –, akkor a mostani békés, nyugodt és egyensúlyi állapot meg fog bomlani. Ez senkinek nem érdeke” – mondta a miniszterelnök. Aki amúgy az egész választ azzal kezdte, hogy a kérdés – mármint a homofóbia kérdése – „csábít a viccelődésre, de ettől megkímélném magunkat”.
Köcsögi beszéd: Orbán Viktor és a homoszexualitás
A magyar buzi – jó buzi! Mert nem ugrál, nem provokál. Legalábbis Orbán Viktor szerint. A magyar politikailag inkorrekt nemzet, és ha valakinek gondjai lennének ennek a kijelentésnek az értelmezésével, már azon túl, hogy valakik már megint nem magyarok, most lett egy konkrét magyarunk is, aki a minap jó példával járt elöl, és megmutatta, mit is értsünk az egészséges, európai értelemben vett magyar politikai inkorrektségen.
3. A CEU-tüntetés és rendőreink végtelen türelme
2016 áprilisában a Kossuth rádióban kérdezték Orbánt a CEU védelmében szervezett tüntetésekről. Újfent az MTI-t idézzük.
Orbán hangsúlyozta, hogy az országnak ma nemzeti kormánya van, amely nem a provokátorokat, hanem a becsületes embereket védi. Ezt szembeállította a szocialista-liberális kormány idejével, amikor a rendőri és közhatalmi szervek „inkább a bűnelkövetők oldalán álltak, azokat mentegették”. Kiemelte ugyanakkor, hogy jelenleg – szemben a legtöbb nyugat-európai országgal – a magyar rendőrök a végsőkig türelmesek, csak azt szeretnék, ha balhé nélkül érnének véget az utcai megmozdulások, és nem lépnek fel válaszeszközökkel. Ezért tiszteletet érdemelnek – mondta.
Lefordítjuk: ha a rendőrök tiszteletben tartják a polgárok gyülekezési és véleménynyilvánítási jogát, az Magyarország miniszterelnöke szerint nem jogállami minimum, hanem kiemelendő teljesítmény, a türelem jele, amely természete szerint egy ponton el is fogyhat. Orbán ráadásul nem is mondott igazat, minimum egy tüntetésen azonosító nélküli, civil ruhás rendőrök léptek fel a demonstrálókkal szemben.
4. Simicska és a népi elégtétel
2015 márciusában Simicska Lajos a Mandinernek adott interjújában azt mondta, Orbánnak a katonai szolgálatuk alatt jelentenie kellett róla, és ma már nem biztos abban, hogy ezt nem tette meg. A parlamentben a jobbikos Mirkóczki Ádám kérdezte az ügyről a miniszterelnököt, Orbán válaszát az Országgyűlési naplóból idézzük.
„Röviden is el tudnám intézni ezt a dolgot, de most nem lehet, mert amit legszívesebben mondanék önnek, azt nem mondhatom, és amit szívesen, szívem szerint tennék azokkal, akik sunyi módon gyanúsítgatnak, azt meg nem tehetem. Nem mondhatom, és nem tehetem, mert a népnyelv erőteljes kifejezéseit és a népi elégtétel bevett módszereit kerülnie kell a miniszterelnöknek. Pedig kedvem lenne hozzá, és igény is volna rá. De kerülni kell az ilyesmit a miniszterelnöknek, amíg az ország élén áll. De ez nem tart örökké. Mindennek rendelt ideje van, az elégtételnek is.”
Ez az utolsó példa és a szóhasználat egyezősége arra is rámutat, hogy Orbánt minden bizonnyal március 15-én sem az országra törő idegenek, hanem a Simicska-média leleplezései zökkentették ki lelki nyugalmából.
