Pénteken hozta a Magyar Közlöny, hogy „a magyar kormány a turisztikai ügynökség alatt működő Magyar Divat & Design Ügynökség Nonprofit Zrt.-be fektet egymilliárd forintot a magyar divat- és designipart átfogó, megújító fejlesztési feladatok hosszú távú koncepciójának megvalósítása érdekében”.
Első nekifutásra olyasmit lehet ebből a szövegből kihámozni, hogy létezik egy cég, amely a magyar divatért és designért (bármit is jelentsen ez) felelős, és mivel nevében ott áll, hogy ügynökség, vélhetően e két termékkel (a magyar divattal és designnal) üzletel. És most adnak nekik 1 milliárd forintot azért, hogy találjanak ki egy ún. hosszú távú koncepciót.
De mi is ez a Magyar Divat & Design Ügynökség?
Nos, úgy tűnik, nem efféle ügynökség. Valójában egy állami vállalat, amit kormányrendelet nyomán hoztak létre. Méghozzá úgy, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség feladatkörét kibővítették „divat- és designipari stratégiaalkotással”, aztán előírták, hogy 150 millió forintból – amit a kormány azonnal ki is fizetett költségvetési támogatásként – alapítsanak egy ilyen profilú céget.
Mindez talán fel sem tűnt volna, ha a leendő cégre első perctől kezdve nem vetül Orbán Ráhel árnyéka. A HVG tavaly nyáron írta meg, hogy „a szervezet élére Orbán Ráhelnek és családjának személyes jó ismerőse, Bata-Jakab Zsófia került, de az egész szakértő csapatban alig lehet olyat találni, aki valamilyen formában ne kötődne a Tiborcz–Orbán házaspárhoz”, a 24.hu pedig januárban már arról számolt be, hogy novemberben
a Magyar Turisztikai Ügynökséget is utolérte a központi közigazgatáson korábban végigsöprő leépítési hullám,
a szervezetnél és a hozzá tartozó vállalkozásoknál több száz alkalmazottnak mondtak fel, a Magyar Divat & Design Ügynökség működését ez azonban nem érintette, sőt ugyanekkor költözhettek egy százéves villából kialakított irodaházba az Istenhegyi útra.
Noha a mostani Közlöny-hírrel kapcsolatban elsősorban olyan címen jelentek meg posztok, mint „Egymilliárdot kap az Orbán Ráhel-féle állami divatcég”, „Egymilliárd forintot kapott Orbán Ráhel barátnőjének divatcége a kormánytól”, vagy éppen „1 milliárdot ad a kormány az Orbán Ráhel barátnője vezette cégnek”, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ugyanekkor barátnő-vezérigazgató, Bata-Jakab Zsófiával a Magyar Hírlap készített interjút, amelyből kiderül, hogy az ügynökség
három éves stratégiai megállapodást kötött az olasz nemzeti divatintézettel,
a Camera Nazionale della Moda Italianával; hogy céljaik között szerepel az iparág korszerűsítése, a gyártásfejlesztés, az oktatás; hogy kiemelt figyelmet kívánnak fordítani a fiatal tehetségek támogatására. Még azt is megtudhatjuk, hogy jön ide a turizmus – azon vannak, hogy „többen megismerjék a magyar tervezők munkáit, itthon és külföldön is, illetve hogy az idelátogató turisták tudatosan keressék ezeket a termékeket”.
Ennek alapján talán még meg is előlegezhetnénk a bizalmat a Magyar Divat & Design Ügynökségnek, csakhogy előtte lenne még némi tennivaló. Bata-Jakab Zsófiának azokra a kérdésekre is válaszolni kellene, amiket a Magyar Hírlap újságírója nem tett fel neki: Mire költik az egymilliárd forintot? Hogyan kerültek az Istenhegyi úti villába?
És legfőképpen: mi köze van ennek az egésznek Orbán Ráhelhez?
Mert amíg ezek nincsenek tisztázva, addig a Magyar Divat & Design Ügynökséget nem tekinthetjük egyébnek, mint bizonyos körök szórakozási lehetőségének, nettó rongyrázásnak, illetve ahogy azt Herczeg Zoltán divattervező nyilatkozta lapunknak: „A divatcirkusz csupán újabb kifizetőhely, hogy az uniós pénzeket egy újabb zseben át csorgassák magukhoz.”
Herczeg Zoltán: „Kánaánt lehetne itt csinálni"
O1G feliratú trikóitól indulva - a divatszakma hazai helyzetén, lehetőségein és a közéleti szerepvállalás szükségességén át - jutottunk el Jézus Krisztusig, ahonnan már csak egy ugrás volt Magyarország potenciálja, s benne az értelmiség szerepe és felelőssége. Magyar Narancs: Kezdjük a rövid idő alatt híressé vált O1G-s pólóiddal!
