Ez a „magyar divat”: Mire költik az egymilliárd forintot? Hogyan kerültek az Istenhegyi úti villába?

  • 2019. március 10.

Narancsblog

De legfőképpen: mi köze van ennek az egésznek Orbán Ráhelhez?

Pénteken hozta a Magyar Közlöny, hogy „a magyar kormány a turisztikai ügynökség alatt működő Magyar Divat & Design Ügynökség Nonprofit Zrt.-be fektet egymilliárd forintot a magyar divat- és designipart átfogó, megújító fejlesztési feladatok hosszú távú koncepciójának megvalósítása érdekében”.

Első nekifutásra olyasmit lehet ebből a szövegből kihámozni, hogy létezik egy cég, amely a magyar divatért és designért (bármit is jelentsen ez) felelős, és mivel nevében ott áll, hogy ügynökség, vélhetően e két termékkel (a magyar divattal és designnal) üzletel. És most adnak nekik 1 milliárd forintot azért, hogy találjanak ki egy ún. hosszú távú koncepciót.

De mi is ez a Magyar Divat & Design Ügynökség?

Nos, úgy tűnik, nem efféle ügynökség. Valójában egy állami vállalat, amit kormányrendelet nyomán hoztak létre. Méghozzá úgy, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség feladatkörét kibővítették „divat- és designipari stratégiaalkotással”, aztán előírták, hogy 150 millió forintból – amit a kormány azonnal ki is fizetett költségvetési támogatásként – alapítsanak egy ilyen profilú céget.

Mindez talán fel sem tűnt volna, ha a leendő cégre első perctől kezdve nem vetül Orbán Ráhel árnyéka. A HVG tavaly nyáron írta meg, hogy „a szervezet élére Orbán Ráhelnek és családjának személyes jó ismerőse, Bata-Jakab Zsófia került, de az egész szakértő csapatban alig lehet olyat találni, aki valamilyen formában ne kötődne a Tiborcz–Orbán házaspárhoz”, a 24.hu pedig januárban már arról számolt be, hogy novemberben

a Magyar Turisztikai Ügynökséget is utolérte a központi közigazgatáson korábban végigsöprő leépítési hullám,

a szervezetnél és a hozzá tartozó vállalkozásoknál több száz alkalmazottnak mondtak fel, a Magyar Divat & Design Ügynökség működését ez azonban nem érintette, sőt ugyanekkor költözhettek egy százéves villából kialakított irodaházba az Istenhegyi útra.

Noha a mostani Közlöny-hírrel kapcsolatban elsősorban olyan címen jelentek meg posztok, mint „Egymilliárdot kap az Orbán Ráhel-féle állami divatcég”„Egymilliárd forintot kapott Orbán Ráhel barátnőjének divatcége a kormánytól”, vagy éppen „1 milliárdot ad a kormány az Orbán Ráhel barátnője vezette cégnek”, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ugyanekkor barátnő-vezérigazgató, Bata-Jakab Zsófiával a Magyar Hírlap készített interjút, amelyből kiderül, hogy az ügynökség

rom éves stratégiai megállapodást kötött az olasz nemzeti divatintézettel,

a Camera Nazionale della Moda Italianával; hogy céljaik között szerepel az iparág korszerűsítése, a gyártásfejlesztés, az oktatás; hogy kiemelt figyelmet kívánnak fordítani a fiatal tehetségek támogatására. Még azt is megtudhatjuk, hogy jön ide a turizmus – azon vannak, hogy „többen megismerjék a magyar tervezők munkáit, itthon és külföldön is, illetve hogy az idelátogató turisták tudatosan keressék ezeket a termékeket”.

Ennek alapján talán még meg is előlegezhetnénk a bizalmat a Magyar Divat & Design Ügynökségnek, csakhogy előtte lenne még némi tennivaló. Bata-Jakab Zsófiának azokra a kérdésekre is válaszolni kellene, amiket a Magyar Hírlap újságírója nem tett fel neki: Mire költik az egymilliárd forintot? Hogyan kerültek az Istenhegyi úti villába?

És legfőképpen: mi köze van ennek az egésznek Orbán Ráhelhez?

Mert amíg ezek nincsenek tisztázva, addig a Magyar Divat & Design Ügynökséget nem tekinthetjük egyébnek, mint bizonyos körök szórakozási lehetőségének, nettó rongyrázásnak, illetve ahogy azt Herczeg Zoltán divattervező nyilatkozta lapunknak: „A divatcirkusz csupán újabb kifizetőhely, hogy az uniós pénzeket egy újabb zseben át csorgassák magukhoz.”

Herczeg Zoltán: „Kánaánt lehetne itt csinálni"

O1G feliratú trikóitól indulva - a divatszakma hazai helyzetén, lehetőségein és a közéleti szerepvállalás szükségességén át - jutottunk el Jézus Krisztusig, ahonnan már csak egy ugrás volt Magyarország potenciálja, s benne az értelmiség szerepe és felelőssége. Magyar Narancs: Kezdjük a rövid idő alatt híressé vált O1G-s pólóiddal!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.