Orbán másfél percig sem bírta ki a látogatást Törőcsik Marinál hazudozás nélkül

  • narancs.hu
  • 2019. március 17.

Narancsblog

Nem világcsúcs, de azért pontot érő próbálkozás.

80 másodperc. Ennyi ideig tart Orbán Viktor Facebook oldalának legújabb gyöngyszeme, a Töröcsik Marinál tett velemi látogatás,

a tiszteletteljes miniszterelnöki gesztus,

a Kossuth Nagydíj személyes átadása. A kommentek alapján a miniszterelnök rajongótábora valósággal elalélt a nyilvánvaló pr-fogástól, hogy mekkora dolog is ezen ünnepi, mégis vészterhes időkben kiautókázni a nyugati végekre, és – amint láthatjuk – a nagybeteg művésznő is hasonló lelkesedéssel tekintett a „váratlan” látogatóra.

Kár, hogy ez az egész ismerős valahonnan.

Ugyanezt a miniszterelnöki showt láthattuk két évvel ezelőtt, amikor Orbán a nagygéci Bözsi néninél tett látogatást, és amit a disznóólnál elejtett „na helló röfik” beszólás tett híressé. De volt ott egy másik, Orbánéknak sokkal fontosabb üzenet, legalábbis ezt akarták világgá kürtölni: hogy itt van ez az aranyos Bözsi néni, aki rajongva és hálálkodva tekint a „miniszterelnök úrra”. Aki nagy jóságosan meg is ígéri neki a kis nyugdíjemelést.

De most Orbán sajtósai emelték tétet.

Olyan filmet hoztak össze, amiben Törőcsik Mari a rajongó, ő hálálkodik a miniszterelnök úrnak, s mond köszönetet leginkább azért, hogy még 2017-ben meglátogatta őt a szombathelyi kórházban is. Csakhogy abból a látogatásból nem lett Facebook-poszt, és fotó sem jelent meg róla; a lapok csak arról számoltak be, hogy a művésznő nemet mondott Orbánnak, aki felajánlotta neki a pesti gyógykezelést.
Valószínűleg sosem tudjuk meg azt, hogy ez az elutasítás vagy esetleg más oka volt-e annak, hogy az akkori látogatás nem örökíttetett meg. De az biztos, hogy erre a mostani menetre jó előre felkészítették az összes érintettet is: jellemző, hogy az eseményről készült legsikeresebb fotó – az ablakon bekukucskáló Orbánról – csak úgy készülhetett, hogy

a fényképész már bent volt Törőcsik Mari házában.

false

 

Fotó: Facebook/Orbán Viktor



Ha úgy vesszük, már ez is egy hazugság a „spontán” miniszterelnökről, bár ezt még akár kegyes hazugságnak mondhatnánk. Ám hogy Orbán azzal adja át a díjat, „látogatóba is eljöttem volna, de kötelességből is vagyok, az elnök azt mondta, hogy ezt át kell adni”, csupán egyetlen dolgot, hogy még egy ilyen ártatlan, számára veszélytelen szituációban – 80 másodpercen belül – sem tudja megállni hazudozás nélkül. Szinte látjuk magunk előtt, hogy Áder rászól Orbánra: na, futás azonnal Velembe!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.