A diákok nem hagyják magukat megfélemlíteni, nem maradnak otthon, holnap megint tüntetnek

  • - gm -
  • 2018. február 22.

Narancsblog

Amit a diáktüntetőkkel művelt a hatalom az elmúlt hetekben, pontosan megmutatja a rendszer lényegét.

Amikor január közepén utcára vonultak a diákok, hogy egy jobb oktatási rendszerért demonstráljanak, valójában csupán egyetlen dolgot kértek a kormánytól: hallgassák meg végre őket. Voltak persze követeléseik, de ma már az is nagy szónak számított volna, ha a kormány hajlandó érdemben tárgyalni egy független, alulról szerveződő szervezettel, melynek tagjai annyit szeretnének elérni, hogy normális körülmények között tudjanak tanulni.

A kormány válasza valahogy úgy szólt, hogy maradjatok csöndben, mert járhattok még rosszabbul is. Majd a következő napokban (illetve már a tüntetés előtt is) a kormány és a kormányhoz nagyon közeli sajtótermékek egymásra licitálva igyekezték bizonyítani a fenti tételt. A szokásos ügymenet kiegészült személyeskedéssel, és a diáktüntetők egyszerre lettek Soros György és Martin Schulz emberei, akik a hatalom megragadására törekednek, miközben csak videójátékozni akarnak, tanulni még véletlenül sem. A hadjárat különösen undorító pillanata volt, amikor az Echo Tv-ben a riporter perceken keresztül próbálta megalázni a diákok szóvivőjét. De az sem volt szebb, amikor Lázár János bejelentette, hogy vannak a fiataloknak „komolyan veendő” követeléseik, viszont ő talált „zagyvaságokat” is, majd sietett is hozzátenni, hogy Orbán Viktor nem vállalja a diákok által kezdeményezett vitát.

Diákok tüntetnek az Alkotmány utcában

Diákok tüntetnek az Alkotmány utcában

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A rendszer, amiben a diáknak kuss a neve. De mindenki másnak is

Mindezeket csak azért volt érdemes számba venni, mivel elég jól mutatják, hogy a kormány egy kicsit sem akar engedni, inkább erőből nekimegy tizenéveseknek, csak nehogy elérjék a követeléseiket. Azért is rémisztő ez, mert amúgy a diákok 12+1 pontja egyetlen ördögtől való követelést sem tartalmaz. Azt kérik többek között, hogy ne növeljék a tanév hosszát, legyen újra szabad a tankönyvválasztás, ne legyen kötelező a botrányos szakmai érettségi, és támogassák felvételi többletpontokkal a diákok tudományos sikereit. Ezek olyan kérések, amelyeket máshol nem is kellene kérni, itt meg azt kapják az arcukba a diákok, hogy ne ugráljatok, mert problémák lesznek.

Persze, hülyeség lenne naivnak lenni. Amit a kormány az elmúlt hetekben művelt a diáktüntetőkkel, elsősorban nem is nekik szólt, hanem mindenkinek, aki azon gondolkodik, hogy kiálljon magáért. A csúsztatásokkal operáló propagandacikkek, az emberkedő riporter és a zagyvaságokat emlegető Lázár nekik üzenték meg, hogy jobb lesz, ha otthon maradtok, és magatokban zsörtölődtök, mert belőletek is percek alatt lehet kipécézett célszemély.

Mindezek ellenére mégiscsak megnyugtató, hogy a diákok nem vonultak háttérbe, hanem újabb tüntetést szerveztek holnapra. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy előre lássuk: a kormány a holnapi demonstráció után is ugyanúgy ignorálni fog mindenféle követelést, ahogy tette azt eddig is. Viszont fiatalok százai, ezrei üzenik azt, hogy tojnak a hülye fenyegetésekre, a mindenhonnan áradó megfélemlítésre, és ugyanúgy kimennek az utcára. És ez a nem túl fényes jövő szempontjából azért mégis biztató.

A Parlament elé vonulnak a diákok, az egész országot várják maguk mellé

A magyar néphez fordulnak. A magyar kormány semmibe vette a diákok kéréseit, a miniszterelnök nem állt velük szóba, úgyhogy „a döntéshozókénál magasabb szint képviselőihez, a magyar néphez” fordulnak: február 23-án fél 6-kor a Deák térről a Parlament elé vonulnak. Az eseményt a Diákparlament szervezi. Jelszavuk: „váltsunk rendszert közösen az oktatásban!”

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.