Amit a diáktüntetőkkel művelt a hatalom az elmúlt hetekben, pontosan megmutatja a rendszer lényegét.

Amikor január közepén utcára vonultak a diákok, hogy egy jobb oktatási rendszerért demonstráljanak, valójában csupán egyetlen dolgot kértek a kormánytól: hallgassák meg végre őket. Voltak persze követeléseik, de ma már az is nagy szónak számított volna, ha a kormány hajlandó érdemben tárgyalni egy független, alulról szerveződő szervezettel, melynek tagjai annyit szeretnének elérni, hogy normális körülmények között tudjanak tanulni.

A kormány válasza valahogy úgy szólt, hogy maradjatok csöndben, mert járhattok még rosszabbul is. Majd a következő napokban (illetve már a tüntetés előtt is) a kormány és a kormányhoz nagyon közeli sajtótermékek egymásra licitálva igyekezték bizonyítani a fenti tételt. A szokásos ügymenet kiegészült személyeskedéssel, és a diáktüntetők egyszerre lettek Soros György és Martin Schulz emberei, akik a hatalom megragadására törekednek, miközben csak videójátékozni akarnak, tanulni még véletlenül sem. A hadjárat különösen undorító pillanata volt, amikor az Echo Tv-ben a riporter perceken keresztül próbálta megalázni a diákok szóvivőjét. De az sem volt szebb, amikor Lázár János bejelentette, hogy vannak a fiataloknak „komolyan veendő” követeléseik, viszont ő talált „zagyvaságokat” is, majd sietett is hozzátenni, hogy Orbán Viktor nem vállalja a diákok által kezdeményezett vitát.

Diákok tüntetnek az Alkotmány utcában Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A rendszer, amiben a diáknak kuss a neve. De mindenki másnak is

Mindezeket csak azért volt érdemes számba venni, mivel elég jól mutatják, hogy a kormány egy kicsit sem akar engedni, inkább erőből nekimegy tizenéveseknek, csak nehogy elérjék a követeléseiket. Azért is rémisztő ez, mert amúgy a diákok 12+1 pontja egyetlen ördögtől való követelést sem tartalmaz. Azt kérik többek között, hogy ne növeljék a tanév hosszát, legyen újra szabad a tankönyvválasztás, ne legyen kötelező a botrányos szakmai érettségi, és támogassák felvételi többletpontokkal a diákok tudományos sikereit. Ezek olyan kérések, amelyeket máshol nem is kellene kérni, itt meg azt kapják az arcukba a diákok, hogy ne ugráljatok, mert problémák lesznek.

Persze, hülyeség lenne naivnak lenni. Amit a kormány az elmúlt hetekben művelt a diáktüntetőkkel, elsősorban nem is nekik szólt, hanem mindenkinek, aki azon gondolkodik, hogy kiálljon magáért. A csúsztatásokkal operáló propagandacikkek, az emberkedő riporter és a zagyvaságokat emlegető Lázár nekik üzenték meg, hogy jobb lesz, ha otthon maradtok, és magatokban zsörtölődtök, mert belőletek is percek alatt lehet kipécézett célszemély.

Mindezek ellenére mégiscsak megnyugtató, hogy a diákok nem vonultak háttérbe, hanem újabb tüntetést szerveztek holnapra. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy előre lássuk: a kormány a holnapi demonstráció után is ugyanúgy ignorálni fog mindenféle követelést, ahogy tette azt eddig is. Viszont fiatalok százai, ezrei üzenik azt, hogy tojnak a hülye fenyegetésekre, a mindenhonnan áradó megfélemlítésre, és ugyanúgy kimennek az utcára. És ez a nem túl fényes jövő szempontjából azért mégis biztató.

A Parlament elé vonulnak a diákok, az egész országot várják maguk mellé

A magyar néphez fordulnak. A magyar kormány semmibe vette a diákok kéréseit, a miniszterelnök nem állt velük szóba, úgyhogy „a döntéshozókénál magasabb szint képviselőihez, a magyar néphez” fordulnak: február 23-án fél 6-kor a Deák térről a Parlament elé vonulnak. Az eseményt a Diákparlament szervezi. Jelszavuk: „váltsunk rendszert közösen az oktatásban!”