A diákok nem hagyják magukat megfélemlíteni, nem maradnak otthon, holnap megint tüntetnek

  • - gm -
  • 2018. február 22.

Narancsblog

Amit a diáktüntetőkkel művelt a hatalom az elmúlt hetekben, pontosan megmutatja a rendszer lényegét.

Amikor január közepén utcára vonultak a diákok, hogy egy jobb oktatási rendszerért demonstráljanak, valójában csupán egyetlen dolgot kértek a kormánytól: hallgassák meg végre őket. Voltak persze követeléseik, de ma már az is nagy szónak számított volna, ha a kormány hajlandó érdemben tárgyalni egy független, alulról szerveződő szervezettel, melynek tagjai annyit szeretnének elérni, hogy normális körülmények között tudjanak tanulni.

A kormány válasza valahogy úgy szólt, hogy maradjatok csöndben, mert járhattok még rosszabbul is. Majd a következő napokban (illetve már a tüntetés előtt is) a kormány és a kormányhoz nagyon közeli sajtótermékek egymásra licitálva igyekezték bizonyítani a fenti tételt. A szokásos ügymenet kiegészült személyeskedéssel, és a diáktüntetők egyszerre lettek Soros György és Martin Schulz emberei, akik a hatalom megragadására törekednek, miközben csak videójátékozni akarnak, tanulni még véletlenül sem. A hadjárat különösen undorító pillanata volt, amikor az Echo Tv-ben a riporter perceken keresztül próbálta megalázni a diákok szóvivőjét. De az sem volt szebb, amikor Lázár János bejelentette, hogy vannak a fiataloknak „komolyan veendő” követeléseik, viszont ő talált „zagyvaságokat” is, majd sietett is hozzátenni, hogy Orbán Viktor nem vállalja a diákok által kezdeményezett vitát.

Diákok tüntetnek az Alkotmány utcában

Diákok tüntetnek az Alkotmány utcában

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A rendszer, amiben a diáknak kuss a neve. De mindenki másnak is

Mindezeket csak azért volt érdemes számba venni, mivel elég jól mutatják, hogy a kormány egy kicsit sem akar engedni, inkább erőből nekimegy tizenéveseknek, csak nehogy elérjék a követeléseiket. Azért is rémisztő ez, mert amúgy a diákok 12+1 pontja egyetlen ördögtől való követelést sem tartalmaz. Azt kérik többek között, hogy ne növeljék a tanév hosszát, legyen újra szabad a tankönyvválasztás, ne legyen kötelező a botrányos szakmai érettségi, és támogassák felvételi többletpontokkal a diákok tudományos sikereit. Ezek olyan kérések, amelyeket máshol nem is kellene kérni, itt meg azt kapják az arcukba a diákok, hogy ne ugráljatok, mert problémák lesznek.

Persze, hülyeség lenne naivnak lenni. Amit a kormány az elmúlt hetekben művelt a diáktüntetőkkel, elsősorban nem is nekik szólt, hanem mindenkinek, aki azon gondolkodik, hogy kiálljon magáért. A csúsztatásokkal operáló propagandacikkek, az emberkedő riporter és a zagyvaságokat emlegető Lázár nekik üzenték meg, hogy jobb lesz, ha otthon maradtok, és magatokban zsörtölődtök, mert belőletek is percek alatt lehet kipécézett célszemély.

Mindezek ellenére mégiscsak megnyugtató, hogy a diákok nem vonultak háttérbe, hanem újabb tüntetést szerveztek holnapra. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy előre lássuk: a kormány a holnapi demonstráció után is ugyanúgy ignorálni fog mindenféle követelést, ahogy tette azt eddig is. Viszont fiatalok százai, ezrei üzenik azt, hogy tojnak a hülye fenyegetésekre, a mindenhonnan áradó megfélemlítésre, és ugyanúgy kimennek az utcára. És ez a nem túl fényes jövő szempontjából azért mégis biztató.

A Parlament elé vonulnak a diákok, az egész országot várják maguk mellé

A magyar néphez fordulnak. A magyar kormány semmibe vette a diákok kéréseit, a miniszterelnök nem állt velük szóba, úgyhogy „a döntéshozókénál magasabb szint képviselőihez, a magyar néphez” fordulnak: február 23-án fél 6-kor a Deák térről a Parlament elé vonulnak. Az eseményt a Diákparlament szervezi. Jelszavuk: „váltsunk rendszert közösen az oktatásban!”

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.