Így alázta meg a Fidesz a saját alkotmánybíróit

  • narancsblog
  • 2014. szeptember 23.

Narancsblog

Felkészül a szintén a fideszes többség által kinevezett ombudsman.

„Czine Ágnes bírót, a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának vezetőjét, Sulyok Tamás ügyvédet, a Szegedi Tudományegyetem alkotmányjogi tanszékének oktatóját, és Varga Zs. Andrást, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánját, korábbi legfőbb ügyész helyettest a kormányoldal jelölte.

Az MSZP már korábban jelezte, hogy az egyoldalú jelölés elleni tiltakozásul nem vesz részt az igazságügyi bizottság ülésén.

Hétfőn a kormánypárti képviselőkön kívül egyedül Szabó Szabolcs független, az Együtt–PM színeiben mandátumot szerzett képviselő jelent meg, aki nem tagja a testületnek, de szót kapott. Megkérdezte a jelöltektől, miként tudnak elszámolni lelkiismeretükkel az egyoldalú jelöltállítás után, ám Rubovszky György, a bizottság kereszténydemokrata elnöke félbeszakította, és megvonta tőle a szót.”

Czine, Varga, Sulyok

Czine, Varga, Sulyok

Fotó: Beliczay László/MTI

A fenti három bekezdést nem holmi norvég pénzből finanszírozott zuglap, hanem a kormánnyal szemben nem kifejezetten ellenséges, viszont híresen tárgyilagos MTI tudósításából idéztük. Pontosabban: az egész tudósítást idéztük. Látható, hogy ezt még a távirati iroda avatott szakemberei sem tudják úgy tupírozni, hogy a jogállamiság látszata keltődjön az olvasókban.

Az Index beszámolója ennél jóval részletesebb, és ezért hátborzongatóbb is. Csak pár sort idézünk:

A bizottság tagjai nem kérdeztek semmit Czinétől, Papcsák Ferenc, a bizottság fideszes alelnöke örömének adott hangot, hogy büntetőjogász taggal bővülhet az Alkotmánybíróság. Czine jelölését a bizottság egyhangúan támogatta.

Mikor Czine Ágnes felállt, Rubovszky észrevette, hogy mögötte ül Répássy Róbert igazságügyi államtitkár, akitől azonnal elnézést kért, amiért korábban nem üdvözölte.

És így tovább, röhögni is lehetne meg kacsingatni, hogy „tisztára mint A tanúban”, mert hát mit tegyünk, a magyar hírfogyasztó is élni akar, ezért aztán egyre inkább hajlamos nevetni az ilyen szánalmas színjátékon, aminek keretében a világból semmit nem értő fideszes lótifutik megpróbálják eljátszani, hogy az ő akaratuk bármit is számít, sőt nekik is van véleményük, illetve hogy az ellenzék is a közélet része. Ezt hívjuk ma Magyarországon politikának.

Nem is olyan régen alkotmánybírónak lenni a jogi pálya csúcsa volt, és olyan méltóság, ami előtt mindenki megemelte képzeletbeli kalapját – még akkor is, ha nem értett egyet valamelyik döntéssel, vagy ha alantas politikai motivációkat vélt felfedezni egy-egy bíró döntései mögött. Az Alkotmánybíróság egykori elnökéből a legfőbb közjogi méltóság, vagyis köztársasági elnök lett, ez minden ízében méltó és igazságos volt akkoriban, nem is olyan régen, amikor még a köztársasági elnöki tisztségnek is volt tekintélye.

Sokakkal ellentétben mi látjuk a jog szépségét és pátoszát, az alkotmánybíráskodás ethoszát, és ettől hajlamosak vagyunk az igazi tirpákokkal szemben is megengedőbbek lenni, de mi a bánatot mondjunk arra, ha egy leendő alkotmánybírónak ebben a minőségében az első – és vélhetőleg még sokáig az egyetlen – közlése a széles nyilvánosság felé, hogy „az aktivista alkotmánybíráskodás korszaka az Alaptörvény elfogadásával véget ért, az alkotmánybírák az Alaptörvényre esküsznek fel, nem a saját szakmai meggyőződésükre”.

Nem is a szolgalelkűség mértéke a megdöbbentő, hanem hogy milyen intellektuális színvonalon gondolkodik a magyar alkotmányosság leendő bástyája, Varga Zs. András, aki jelenleg amúgy – oh, irgalom atyja, ne hagyj el – a Pázmány jogi karának dékánja.

Újra az Indexet idézzük: „A meghallgatás végén Rubovszky tolmácsolta a sajtónak a jelöltek kérését, hogy a megválasztásukig ne kérdezzenek tőlük. Mint mondta: kíméljék meg az alaptalan próbálkozásaiktól a jelölteket.”

És ezen a ponton válik végképp nyilvánvalóvá, hogy a fideszes gombnyomogatók nemcsak magukat tették nevetségessé, hanem a három reménybeli alkotmánybírót is, amikor ebbe a kutyakomédiába kényszerítették őket – még akkor is, ha láthatóan nagy buzgalommal vesznek részt benne. Miközben a történet minden szereplőjét, a kormánypárti honatyákat és az alkotmánybírókat egyaránt megalázza a hatalom, amelynek behódoltak.

Az igazságügyi bizottság másik mai döntése értelmében jövő héten sorra kerülhet a Fidesz által pozícióba helyezett ombudsman is, aki kimondta, amit mindenki tud, ezért koncepciós eljárás indult ellene.

Ha valaki esetleg lemaradt volna, most szólunk: mindenki, akit a hatalom ültetett be a székébe, nézzen maga mögé, fogja be a pofáját, és mutassa, hogy retteg. Ha jól sejtjük, ez nem esik majd nehezükre.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.