Így alázta meg a Fidesz a saját alkotmánybíróit

  • narancsblog
  • 2014. szeptember 23.

Narancsblog

Felkészül a szintén a fideszes többség által kinevezett ombudsman.

„Czine Ágnes bírót, a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának vezetőjét, Sulyok Tamás ügyvédet, a Szegedi Tudományegyetem alkotmányjogi tanszékének oktatóját, és Varga Zs. Andrást, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánját, korábbi legfőbb ügyész helyettest a kormányoldal jelölte.

Az MSZP már korábban jelezte, hogy az egyoldalú jelölés elleni tiltakozásul nem vesz részt az igazságügyi bizottság ülésén.

Hétfőn a kormánypárti képviselőkön kívül egyedül Szabó Szabolcs független, az Együtt–PM színeiben mandátumot szerzett képviselő jelent meg, aki nem tagja a testületnek, de szót kapott. Megkérdezte a jelöltektől, miként tudnak elszámolni lelkiismeretükkel az egyoldalú jelöltállítás után, ám Rubovszky György, a bizottság kereszténydemokrata elnöke félbeszakította, és megvonta tőle a szót.”

Czine, Varga, Sulyok

Czine, Varga, Sulyok

Fotó: Beliczay László/MTI

A fenti három bekezdést nem holmi norvég pénzből finanszírozott zuglap, hanem a kormánnyal szemben nem kifejezetten ellenséges, viszont híresen tárgyilagos MTI tudósításából idéztük. Pontosabban: az egész tudósítást idéztük. Látható, hogy ezt még a távirati iroda avatott szakemberei sem tudják úgy tupírozni, hogy a jogállamiság látszata keltődjön az olvasókban.

Az Index beszámolója ennél jóval részletesebb, és ezért hátborzongatóbb is. Csak pár sort idézünk:

A bizottság tagjai nem kérdeztek semmit Czinétől, Papcsák Ferenc, a bizottság fideszes alelnöke örömének adott hangot, hogy büntetőjogász taggal bővülhet az Alkotmánybíróság. Czine jelölését a bizottság egyhangúan támogatta.

Mikor Czine Ágnes felállt, Rubovszky észrevette, hogy mögötte ül Répássy Róbert igazságügyi államtitkár, akitől azonnal elnézést kért, amiért korábban nem üdvözölte.

És így tovább, röhögni is lehetne meg kacsingatni, hogy „tisztára mint A tanúban”, mert hát mit tegyünk, a magyar hírfogyasztó is élni akar, ezért aztán egyre inkább hajlamos nevetni az ilyen szánalmas színjátékon, aminek keretében a világból semmit nem értő fideszes lótifutik megpróbálják eljátszani, hogy az ő akaratuk bármit is számít, sőt nekik is van véleményük, illetve hogy az ellenzék is a közélet része. Ezt hívjuk ma Magyarországon politikának.

Nem is olyan régen alkotmánybírónak lenni a jogi pálya csúcsa volt, és olyan méltóság, ami előtt mindenki megemelte képzeletbeli kalapját – még akkor is, ha nem értett egyet valamelyik döntéssel, vagy ha alantas politikai motivációkat vélt felfedezni egy-egy bíró döntései mögött. Az Alkotmánybíróság egykori elnökéből a legfőbb közjogi méltóság, vagyis köztársasági elnök lett, ez minden ízében méltó és igazságos volt akkoriban, nem is olyan régen, amikor még a köztársasági elnöki tisztségnek is volt tekintélye.

Sokakkal ellentétben mi látjuk a jog szépségét és pátoszát, az alkotmánybíráskodás ethoszát, és ettől hajlamosak vagyunk az igazi tirpákokkal szemben is megengedőbbek lenni, de mi a bánatot mondjunk arra, ha egy leendő alkotmánybírónak ebben a minőségében az első – és vélhetőleg még sokáig az egyetlen – közlése a széles nyilvánosság felé, hogy „az aktivista alkotmánybíráskodás korszaka az Alaptörvény elfogadásával véget ért, az alkotmánybírák az Alaptörvényre esküsznek fel, nem a saját szakmai meggyőződésükre”.

Nem is a szolgalelkűség mértéke a megdöbbentő, hanem hogy milyen intellektuális színvonalon gondolkodik a magyar alkotmányosság leendő bástyája, Varga Zs. András, aki jelenleg amúgy – oh, irgalom atyja, ne hagyj el – a Pázmány jogi karának dékánja.

Újra az Indexet idézzük: „A meghallgatás végén Rubovszky tolmácsolta a sajtónak a jelöltek kérését, hogy a megválasztásukig ne kérdezzenek tőlük. Mint mondta: kíméljék meg az alaptalan próbálkozásaiktól a jelölteket.”

És ezen a ponton válik végképp nyilvánvalóvá, hogy a fideszes gombnyomogatók nemcsak magukat tették nevetségessé, hanem a három reménybeli alkotmánybírót is, amikor ebbe a kutyakomédiába kényszerítették őket – még akkor is, ha láthatóan nagy buzgalommal vesznek részt benne. Miközben a történet minden szereplőjét, a kormánypárti honatyákat és az alkotmánybírókat egyaránt megalázza a hatalom, amelynek behódoltak.

Az igazságügyi bizottság másik mai döntése értelmében jövő héten sorra kerülhet a Fidesz által pozícióba helyezett ombudsman is, aki kimondta, amit mindenki tud, ezért koncepciós eljárás indult ellene.

Ha valaki esetleg lemaradt volna, most szólunk: mindenki, akit a hatalom ültetett be a székébe, nézzen maga mögé, fogja be a pofáját, és mutassa, hogy retteg. Ha jól sejtjük, ez nem esik majd nehezükre.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.