Így keresi Orbán Viktor kegyeit az ellenzék egykori kedvence

  • narancs.hu
  • 2021. július 7.

Narancsblog

Egy öregedő magyar popsztár drámájának újabb felvonása.

„Én nem abban látom az unión belüli érvényesülés lehetőségét, hogy szabadságharcot vívunk. Ez ugyanolyan, mint amikor bemegyek a bokszringbe, és elkezdek panaszkodni, hogy miért nem lehet itt rugdosni! Ember, beléptél az unióba?! Világosan elmondták, mihez kell tartanod magad: nincs szabadságharc, te a magad akaratából jelentkeztél – nyilatkozta kilenc évvel ezelőtt lapunknak Dopeman, akit nem sokkal később a Milla nevű ígéretes, ám hamar megbukott civil kezdeményezés alternatív köztársaságielnök-jelöltjévé is megválasztottak.

A rapper azonban ellenzékiként mégsem mint Schmitt Pál potenciális vetélytársa vált a korai Orbán-rendszer mumusává,

hanem azért, mert 2013 szeptemberében, az azóta szintén elfelejtett Magyar Szolidaritási Mozgalom tüntetésén belerúgott a demonstratív céllal ledöntött hungarocell Orbán Viktor-szobor fejébe – ebből még felmentéssel záruló bírósági ügye is volt.

Dopeman ellenzéki karrierje vett egy kisebb fordulatot, amikor 2017-ben a józsefvárosi időközi önkormányzat képviselő választáson az MSZP támogatásával indult és szerezte meg a második helyet, ám a 2018-as országgyűlési választás után már a vesztes és összefogásra képtelen ellenzéknek ment neki egy videoklipben.

„Esküszöm nekem kellemetlen/Hogy ezekkel együtt szobrot döntöttem/Mert nincsen másom, mint a tököm meg a szavam/Ezt a bíróságon is megmutattam”

– rappelte dühösen, bár ez düh mintha abból a felismerésből fakadt volna, hogy főleg azért szánja-bánja korábbi ellenzéki „kilengéseit”, mert így igencsak távol került az egyre inkább rendszerfüggő hazai szórakoztatóipartól.

Úgy tűnik, hogy a 2018-as klip még inkább afféle tapogatózás volt, hogy hogyan lehetne arcvesztés nélkül bejelentkezni a nemzeti együttműködés rendszerébe, de idén januárban a rapper már nem volt gátlásos és olyat nyilatkozott a Mandinernek, hogy Szikora Róbert vagy Pataky Attila sem mondhatta volna szebben. „A miniszterelnök nagyon jól lát a pályán. Minden igényt felmér, tudja, kinek mi kell, és azt megadja neki. Nagyvonalakban. Ráadásul van egy olyan csibészes észjárása, amivel már európai szinten, a nagykutyák között is jól működik. Egy utolsó mohikán” – lelkesedett a rapper, aki most azzal próbál feltűnni, hogy Facebook-oldalán majd’ egy órán keresztül cinkeli az ellenzéket, fennen hangoztatva, hogy Orbánnál nincs jobb választás.

„Most az emberek egyik fő motivációja az aggódás, a félelem, hogy

hogyan lesz, mennyim lesz, mi lesz

a vállalkozásommal, a gyerekemet miből fogom felnevelni, ha fölnőtt, akkor mit fog csinálni” – mondta Dopeman a 2012-es Narancs-interjúban, kizárólag másokra vonatkoztatva, ám úgy tűnik, ezt ma sokkal komolyabban veszi, mint a cikkünk elején idézett részletet ugyanabból a beszélgetésből. Minden jel arra utal, hogy öregedő popsztárként kénytelen volt belátni, a magyar könnyűzenében nincs más út, és egy bizonyos életkor fölött kizárólag azoknak áll a zászló, azok részesülhetnek miniszteri illetve egyéb állami kegydíjakban, akik hűségnyilatkozatot tesznek Orbán Viktor mellett.

Csakhogy túl sokan tolonganak annál a fazéknál, és ha az illetékesek észre is veszik, hogy valahol hátul vadul ugrál egy újabb, valahonnan nagyon is ismerős jelentkező, akkor annak nem az aktuális mondókájára figyelnek, inkább az fog az eszükbe jutni, hogy honnan olyan ismerős ez a krapek…

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.