A szerk.

Orbán Viktor feje

A szerk.

Hol van még a Dopeman nevű szörnyeteg ellen – garázdaság bűntette miatt – folyó bírósági eljárás vége, amikor újabb fejsértési esettel kell szembenézni a magyar embereknek. Most Nemes Gyula Zéró című filmjében történt – majdnem – olyan, hogy valami anarchista-terrorista Orbán Viktor dinnyére erősített arcképére lőtt volna célba. Szerencsére résen volt a Magyar Nemzeti Filmalap, s a vezető képét golyóstollal felismerhetetlenségközelire firkálták.

S akkor most kezdjük elölről.

Dopeman még a 2014-es választási kampányban vett részt egy performansszal feldúsított politikai gyűlésen, ahol Orbán Viktor leginkább a Generalisszimuszra hasonlító, hungarocellből készült szobrát döntötték le a tisztelt egybegyűltek, különös tekintettel Bajnai Gordonra. A hungarocell pedig közmondásosan rosszul tűri a döntést, így ez alkalomból is összetörte magát, de olyan súlyosan, hogy a szoboralak feje is levált, amit nevezett Pityinger László azonmód odébb is rúgott. A vádlott állítása szerint a performansz részeként, az ügyészség szerint meg biztos fájdalmat akart okozni neki. Alapjáraton nem kéne túl komolyan venni a dolgot, már a legelső kormányoldali felhördülések pillanatában tudni lehetett ugyanis, hogy Dopeman nem érdekel senkit, a játék Bajnai bőrére megy. És persze nettó karaktergyilkossági szándékkal: az ő védnöksége alatt érte halálos fenyegetés Magyarország miniszterelnökét. Mér’, mi más az, ha valakinek a fejével fociznak? Még ha a jelképes feje is az neki… Bajnaitól félni ma már nehezen megítélhető politikai éleslátásra vallott – akinek persze rossz a lelkiismerete, az mindentől és mindenkitől fél. Bajnai azóta rég eltűnt a balfenéken, ám Dopeman felségsértése még vidáman a hétköznapjaink része, s az is marad, hisz az akkor épp aktuális kampánycélok beterelték az esetet az igazságszolgáltatás ügykörébe, s az meg őröl a maga módján: a következő tárgyalási nap szeptember 15.

A Dopeman fejrugdosása körül keltett hisztéria tehát idestova másfél esztendeje velünk van, s meg is hozta a gyümölcsét, mely gyümölcs nem a bírósági ítélet maga, pláne nem annak ilyensége vagy olyansága, hanem egy újabb, nem is olyan apró változás a fejekben. Nem Orbán védett fejében, hanem mindenki más védtelen fejében.

E változás csupán annyi, mint sok egyéb hasonló esetben is, hogy többé – automatikusan – ne tekints egy dolgot annak, ami. Hanem tekintsed másnak, annak, aminek mi mondjuk. Félj mindig egy kicsit jobban!

Nemes Gyulának 180 millió forintot ítélt meg és csengetett ki Andy Vajna Magyar Nemzeti Filmalapja, ám amikor e szerv megneszelte, hogy mi készül a filmjében (Orbán-fejű dinnyére tüzelnének), azonnal belengette, hogy visszaveszi a pénzt, ha ezt meg merik csinálni. A mechanizmus elég durva, mert adott esetben – s mint azt a jövő fényesen igazolta is – Andy Vajna félt, jaj, mi lesz, ha benne marad a filmben ez a gyalázat, kirúgnak az állásomból, elveszik a kaszinóimat vagy csak ellehetetlenítik őket, mehetek vissza parókát faragni. Ám szerencsére Vajnának megvannak a magához való eszközei ahhoz, hogy elhárítson egy ekkora – előre jól látható! – veszedelmet. Arra tényleg ki gondolt volna, hogy ez a hülyegyerek (Nemes) kiáll Karlovy Varyban nem is az ország, de a világ és Richard Gere elé, és besusogja a mikrofonba, hogy mi történt.

Hogy Andy Vajna félelme mennyire megalapozott volt, arról Gulyás Gergely – az ember­arcú, az européer fideszes archetípusa maga – szállította a megdönthetetlen bizonyítékot. Ő ugyanis valamiért még Vajnánál is jobban fél, nem érhette hát be a kisatírozással. Szerinte ugyanis eleve nem kellett volna egy vasat sem adni ennek a felforgatónak, s csak azért kaphatott végül, mert a Nemzeti Filmalap nem volt eléggé résen. „A »Magyar Nemzeti Filmalap«-nál vagy a tevékenységet kellene az első két szóhoz, vagy – az őszinteség jegyében – az elnevezést a gyakorlathoz igazítani. Az előbbi jobb lenne” – fenyegeti el magát Facebook-posztja végén Gulyás, az őszinteség jegyében. Szerinte tehát egyértelműen nem attól nem­zeti és magyar valami, ha sívó oroszlánként védelmezi Orbán Viktor fejét, hanem attól, ha jó előre kiszűri az Orbán Viktor fejére irányuló ártó szándékot. Ez viszont több mint paranoia, ez világnézet. Mégpedig a legszörnyűbb.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.