Véget ért a Nagy Torna, de a válogatott produkciója rég a feledés homályába veszett. Noha pár hete még előszeretettel emlegették, hogy a magyar csapat „az Eb legnagyobb meglepetése”, amely az ún. halálcsoporton kívül bárhonnan továbbjutott volna, a folytatás jelentősen árnyalta a képet: csoportellenfeleink mindegyike repült a következő körben, s a cseh, a dán vagy az osztrák válogatott játéka és eredményei mellett pedig a győzelem nélkül, csoportutolsóként kiesett magyar csapat teljesítménye már cseppet sem tűnik akkora szenzációnak.
Még akkor sem, ha a maradék független sajtó is arról zengett ódákat, hogy „Magyarország visszakerült a futballtérképre”, és a kormánypárti propagandisták még azt sem restellték leírni, hogy miután „1-1-re győztünk Franciaország ellen”. S természetesen mindez annak köszönhető, hogy
„ha van egy eltökélt, leleményes vezetőnk, aki jól vezeti a seregeinket, a lehetetlennek is vakmerőn nekifeszülünk”.
Ugyanekkor persze a „eltökélt, leleményes vezető” nem mert Németországba utazni, hogy megnézze a sorsdöntő meccset, de a gyávaságot ellensúlyozandó hiszti és toporzékolás Szijjártó Péterre lett bízva.
A külügyminiszter a válogatott müncheni szereplése idején afféle háborús hősként emlegette azokat a hazai futballhuligánokat, akiket a német rendőrség őrizetbe vett – természetesen annak említése nélkül, hogy a letartóztatások pirotechnikai eszközök és kábítószer birtoklása, valamint alkotmányellenes szervezetek jelképeinek használata miatt történtek.
Szijjártó levelet is írt Joachim Herrmann bajor belügyminiszternek, hogy a müncheni mérkőzésén „példátlan inzultus érte” a magyar válogatottat, mivel egy szivárványszínű zászlót lobogtató szurkoló beszaladt a pályára.
Mondhatnánk erre, hogy addig jó, míg csak ilyen „példátlan inzultusok” érik Magyarországot, az viszont egyáltalán nem jó, de
sokkal inkább példátlannak nevezhető, ha egy ország csúcsdiplomatája őrjöngő fociultrákért akciózik.
De Szijjártó nem bír leállni.
Szerepzavara kiteljesedésének is tekinthetjük, hogy miután kiderült, hogy az UEFA három zárt kapus meccsre és 100 ezer euróra büntette a Magyar Labdarúgó Szövetséget diszkriminatív szurkolói magatartás miatt, megint csak ő volt az, aki óvodai szinten kommentálta a történteket. „Úgy látszik, az UEFA továbbra is alkalmazza a már korábban megismert munkásőr-hajlamú nézőtéri besúgókat, akiknek nincs más dolguk, csak jelentéseket írni arról, hogy ki, mit mondott (vagy nem mondott) a nézőtéren. Mint a kommunizmusban: bizonyíték nem kell, elég a besúgó feljelentése” – írta Szijjártó Facebook bejegyzésében, külön is kiemelve, hogy
„teltházas meccset csinálni, szurkolni, fergeteges hangulatot teremteni: na, amiatt be kell zárni a stadiont”.
Szijjártó ezzel zárja az UEFA-nak címzett bejegyzését: „Az a bizottság, amelyik ilyen döntést hoz, szánalmas és gyáva testület. Szégyelljék magukat!” Csakhogy a miniszter, miközben az UEFA-val helyettesítette Brüsszelt, s mondanivalójának lényege nagyjából ugyanaz volt („megint bántják a magyart”), mint amikor az uniós intézményeknek megy neki, egyvalamiről megfeledkezett: az európai labdarúgó szövetség elnökségében nincsenek túlreprezentálva a „térdelős-szivárványos” országok képviselői. A szervezet elnöke Aleksander Čeferin szlovén, a főtitkár görög, az alelnökök pedig lengyel, spanyol, portugál, svéd, brit nemzetiségűek. És van egy magyar alelnök is: Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke.
Ennek fényében nem is annyira meglepő, hogy Szijjártó szavait épp az MLSZ cáfolta meg, amikor honlapján tételesen közzétette, hogy pontosan miért büntetett az UEFA, és azt, hogy milyen szilárd bizonyítékok állnak rendelkezésükre (kép- és hangfelvételek).
Ilyenformán a zárt lelátókat azoknak köszönhetik meg a magyar szurkolók, akiket általában ultráknak, legfeljebb futballhuligánoknak szokás nevezni, de valójában garázda bajkeverők, akik a náci karlendítésekkel, az antiszemita és homofób rigmusok skandálásával, a szomszédos országok gyalázásával minden időben szégyent hoztak és hoznak Magyarországra. Meg Szijjártónak és mindenkinek, aki hergeli őket.
Kedves Olvasónk!
Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
