Közibük lövetett, ezzel kell kezdenie valamit a társadalomnak

Narancsblog

Nem a megfélemlítés szándéka áll a tanárok kirúgásának a hátterében – azon már túl vannak.

Ma reggel szívet-lelket pezsdítő kép fogadta a Fazekas és Eötvös gimnázium felé járó embert. A Fazekas előtt tanárok és diákok tartottak úgymond napindító tüntetést, az Eötvös előtt a diákok sorakoztak fel, hogy tapssal köszöntsék minden egyes munkába igyekvő tanárukat. Ám a tapsuk nyilvánvalóan szólt Kapin Lilliáért is, az iskola pályakezdő matek-biológia szakos fiatal tanáráért, akit tegnap ért el az állami bosszúhadjárat, s ma már nincsen állása (micsoda aljasság már ez!).

A Karinthy gimnáziumban rendkívül szünetet kellett elrendelni mára és holnapra, mert a munkabeszüntetést bejelentő, a hiányzó és elbocsájtott tanárok összlétszáma miatt nincs meg az oktatáshoz szükséges tanárlétszám. A Tanárok a Tanárokért mozgalom csoport oldala 16 olyan tanintézményt sorol fel, amelyik kifejezetten a tegnapi elbocsájtások miatt kezd ma polgári engedetlenséget.

Mindebből látszik, hogy ha a tegnapi kirúgási hullám célja az volt, hogy megfélemlítse a méltó tanítási/tanulási körülményekért küzdő tanárokat és diákokat, akkor nem ért semmit. De nem az volt. Esztelen vérengzés volt csupán, elvették nyolc embernek a kenyerét, a hivatását, a hitét valamiért, ami egészen biztosan és nagyon látványosan nem történt meg, magyarul hiábavaló volt.

S kérem, ez is volt az igazi célja.

A hiábavalóság, a szimpla vérengzés, a bosszúállás.

Miért? Mindenért. Egy csomó olyasmiért, amihez speciel a tanároknak vagy a diákoknak semmi köze, nem vállalunk nagy kockázatot, ha azt mondjuk, hogy Magyarországnak sincs semmi köze. Mindenért, a tönkretett országért. A tanárok látszottak most épp, mert ők merték felemelni a szavukat a lehetetlen körülményeik miatt. De hát az isten szerelmére, a vak is látja, hogy az egész ország ugyanilyen lehetetlen körülmények között vergődik. Hogy egy kalandtúra tankolni, hogy kétszázezres gázszámlát kap egy Kádár-kockányi ház. Hogy… de sorolja a bánat, a vak is látja, hogy ez nem Európa, inkább valami idiotizmusra alapozott rablódiktatúra valahol Fehér-Oroszország alatt.

S ennek fényében értelmezendő a tiltakozó tanárok tegnapi megtizedelése is. Nem, nem a figyelmet akarta Orbán Viktor elterelni az európai uniós kudarcáról (nem kap annyi pénzt, amennyit szeretne, s a mit kap talán, azt is csak majd), sem a világ őt érdemei szerint sújtó megvetéséről,

hanem bosszút akart állni – ezek miatt.

Jött, és akinek nem tetszett a pofája, mert pisszenni mert, annak megpróbálta hatalmának teljes erejével kitörni a nyakát. Csak szimplán a tett kedvéért, hogy neki kicsit jobb legyen. Ennyi telik tőle. S ez vár mindenkire már holnap is, már ma is, ha hagyjuk.

A ma reggeli események azt mutatják, hogy lám, igenis vannak olyanok – tanárok és diákok –, akik nem hagyják. De vannak-e, lesznek-e elegen? Vagy hagyjuk? Hagyjuk az egészet?

Aki hagyja, elveszett. Nem hagyhatjuk.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.