Közibük lövetett, ezzel kell kezdenie valamit a társadalomnak

Narancsblog

Nem a megfélemlítés szándéka áll a tanárok kirúgásának a hátterében – azon már túl vannak.

Ma reggel szívet-lelket pezsdítő kép fogadta a Fazekas és Eötvös gimnázium felé járó embert. A Fazekas előtt tanárok és diákok tartottak úgymond napindító tüntetést, az Eötvös előtt a diákok sorakoztak fel, hogy tapssal köszöntsék minden egyes munkába igyekvő tanárukat. Ám a tapsuk nyilvánvalóan szólt Kapin Lilliáért is, az iskola pályakezdő matek-biológia szakos fiatal tanáráért, akit tegnap ért el az állami bosszúhadjárat, s ma már nincsen állása (micsoda aljasság már ez!).

A Karinthy gimnáziumban rendkívül szünetet kellett elrendelni mára és holnapra, mert a munkabeszüntetést bejelentő, a hiányzó és elbocsájtott tanárok összlétszáma miatt nincs meg az oktatáshoz szükséges tanárlétszám. A Tanárok a Tanárokért mozgalom csoport oldala 16 olyan tanintézményt sorol fel, amelyik kifejezetten a tegnapi elbocsájtások miatt kezd ma polgári engedetlenséget.

Mindebből látszik, hogy ha a tegnapi kirúgási hullám célja az volt, hogy megfélemlítse a méltó tanítási/tanulási körülményekért küzdő tanárokat és diákokat, akkor nem ért semmit. De nem az volt. Esztelen vérengzés volt csupán, elvették nyolc embernek a kenyerét, a hivatását, a hitét valamiért, ami egészen biztosan és nagyon látványosan nem történt meg, magyarul hiábavaló volt.

S kérem, ez is volt az igazi célja.

A hiábavalóság, a szimpla vérengzés, a bosszúállás.

Miért? Mindenért. Egy csomó olyasmiért, amihez speciel a tanároknak vagy a diákoknak semmi köze, nem vállalunk nagy kockázatot, ha azt mondjuk, hogy Magyarországnak sincs semmi köze. Mindenért, a tönkretett országért. A tanárok látszottak most épp, mert ők merték felemelni a szavukat a lehetetlen körülményeik miatt. De hát az isten szerelmére, a vak is látja, hogy az egész ország ugyanilyen lehetetlen körülmények között vergődik. Hogy egy kalandtúra tankolni, hogy kétszázezres gázszámlát kap egy Kádár-kockányi ház. Hogy… de sorolja a bánat, a vak is látja, hogy ez nem Európa, inkább valami idiotizmusra alapozott rablódiktatúra valahol Fehér-Oroszország alatt.

S ennek fényében értelmezendő a tiltakozó tanárok tegnapi megtizedelése is. Nem, nem a figyelmet akarta Orbán Viktor elterelni az európai uniós kudarcáról (nem kap annyi pénzt, amennyit szeretne, s a mit kap talán, azt is csak majd), sem a világ őt érdemei szerint sújtó megvetéséről,

hanem bosszút akart állni – ezek miatt.

Jött, és akinek nem tetszett a pofája, mert pisszenni mert, annak megpróbálta hatalmának teljes erejével kitörni a nyakát. Csak szimplán a tett kedvéért, hogy neki kicsit jobb legyen. Ennyi telik tőle. S ez vár mindenkire már holnap is, már ma is, ha hagyjuk.

A ma reggeli események azt mutatják, hogy lám, igenis vannak olyanok – tanárok és diákok –, akik nem hagyják. De vannak-e, lesznek-e elegen? Vagy hagyjuk? Hagyjuk az egészet?

Aki hagyja, elveszett. Nem hagyhatjuk.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.