Ma reggel szívet-lelket pezsdítő kép fogadta a Fazekas és Eötvös gimnázium felé járó embert. A Fazekas előtt tanárok és diákok tartottak úgymond napindító tüntetést, az Eötvös előtt a diákok sorakoztak fel, hogy tapssal köszöntsék minden egyes munkába igyekvő tanárukat. Ám a tapsuk nyilvánvalóan szólt Kapin Lilliáért is, az iskola pályakezdő matek-biológia szakos fiatal tanáráért, akit tegnap ért el az állami bosszúhadjárat, s ma már nincsen állása (micsoda aljasság már ez!).
A Karinthy gimnáziumban rendkívül szünetet kellett elrendelni mára és holnapra, mert a munkabeszüntetést bejelentő, a hiányzó és elbocsájtott tanárok összlétszáma miatt nincs meg az oktatáshoz szükséges tanárlétszám. A Tanárok a Tanárokért mozgalom csoport oldala 16 olyan tanintézményt sorol fel, amelyik kifejezetten a tegnapi elbocsájtások miatt kezd ma polgári engedetlenséget.
Mindebből látszik, hogy ha a tegnapi kirúgási hullám célja az volt, hogy megfélemlítse a méltó tanítási/tanulási körülményekért küzdő tanárokat és diákokat, akkor nem ért semmit. De nem az volt. Esztelen vérengzés volt csupán, elvették nyolc embernek a kenyerét, a hivatását, a hitét valamiért, ami egészen biztosan és nagyon látványosan nem történt meg, magyarul hiábavaló volt.
S kérem, ez is volt az igazi célja.
A hiábavalóság, a szimpla vérengzés, a bosszúállás.
Miért? Mindenért. Egy csomó olyasmiért, amihez speciel a tanároknak vagy a diákoknak semmi köze, nem vállalunk nagy kockázatot, ha azt mondjuk, hogy Magyarországnak sincs semmi köze. Mindenért, a tönkretett országért. A tanárok látszottak most épp, mert ők merték felemelni a szavukat a lehetetlen körülményeik miatt. De hát az isten szerelmére, a vak is látja, hogy az egész ország ugyanilyen lehetetlen körülmények között vergődik. Hogy egy kalandtúra tankolni, hogy kétszázezres gázszámlát kap egy Kádár-kockányi ház. Hogy… de sorolja a bánat, a vak is látja, hogy ez nem Európa, inkább valami idiotizmusra alapozott rablódiktatúra valahol Fehér-Oroszország alatt.
S ennek fényében értelmezendő a tiltakozó tanárok tegnapi megtizedelése is. Nem, nem a figyelmet akarta Orbán Viktor elterelni az európai uniós kudarcáról (nem kap annyi pénzt, amennyit szeretne, s a mit kap talán, azt is csak majd), sem a világ őt érdemei szerint sújtó megvetéséről,
hanem bosszút akart állni – ezek miatt.
Jött, és akinek nem tetszett a pofája, mert pisszenni mert, annak megpróbálta hatalmának teljes erejével kitörni a nyakát. Csak szimplán a tett kedvéért, hogy neki kicsit jobb legyen. Ennyi telik tőle. S ez vár mindenkire már holnap is, már ma is, ha hagyjuk.
A ma reggeli események azt mutatják, hogy lám, igenis vannak olyanok – tanárok és diákok –, akik nem hagyják. De vannak-e, lesznek-e elegen? Vagy hagyjuk? Hagyjuk az egészet?
Aki hagyja, elveszett. Nem hagyhatjuk.
