Lehet eltolni a biciklit, semennyit sem ér Orbán kormánybiztosának ígérete

  • narancs.hu
  • 2019. augusztus 6.

Narancsblog

108 kilométer helyett 0 kilométer kerékpárút épült a nagy hangon belengetett balatoni vonalon.

Kedélyesnek is mondható, színes riport jelent meg vasárnap. Az Index két újságírója biciklivel vágott neki Budapestről a Balatonnak, különböző útvonalakon. Az egyik a vonattal többé-kevésbé párhuzamosan haladva, a másik meg azon kijelölt pályán, melyet a témában illetékesek csak „balatoni kerékpárútként” emlegetnek, és amelyre – legalábbis a Magyar Közlöny szerint még 2017-ben – több milliárd forintot különítettek el. Az újságírók vállalkozásának kalandértéket elsősorban az jelentette, hogy a nevezett „balatoni kerékpárút” csak a térképen létezik.

Valószínűleg nem árulunk el nagy titkot avval, ha leírjuk: csak az egyik újságírónak sikerült lejutnia a Balatonhoz, a másik valahol Ercsi környékén feladta. Mint írja: „Nemcsak azért teljesen elhibázott ötlet ez a nyomvonal, mert még nincs kész”.

Mivel a cikk e szomorú epizód miatt sem mondható drámainak, sokaknak talán fel sem tűnik, hogy ennek az egész kalandnak a hátterében megint a szokásos disznóság körvonalazódik, vagyis megint a köz lett hülyére véve.

Közpénzből.

Felmerülhet, hogy miért is rugózunk egy még el sem készült bicikliúton, ám ha hozzátesszük, hogy mit ígért két évvel ezelőtt a kerékpározás és az aktív kikapcsolódás fejlesztéséért és népszerűsítéséért felelős kormánybiztos, mindjárt más megvilágításba kerül a balatoni túrakerékpározás. Nos, Révész Máriusz azt ígérte, hogy még 2017-ben elkészülnek a kerékpárutak engedélyes tervei, 2018-ban a szakaszok döntő többsége megépül, 2019-re pedig az összes tervezett kerékpárutat megépítik. Ehhez képest idén nagyjából semmi nem épült, a kivitelezésért felelős Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztési Zrt. a G7 megkeresésére csak annyit közölt, hogy a Budapest–Etyek szakaszon „a munkaterületet augusztusban adják át, és

5,6 kilométeren elkezdik az aszfaltburkolat helyreállítását,

illetve a táblák kihelyezését és a burkolati jelek festését”, s ez azt jelenti – írja a G7 – hogy a tervezett „108 kilométerből 5,6 kilométeren augusztusban elkezdik a festést/foltozást, de értelemszerűen csak azokon a részeken, ahol nincs szükség építési engedélyekre”.

false

Persze Révész Máriusz továbbra is optimistának tűnik, májusban például a Bringázz munkába! című kampány megnyitóján jelentette ki, hogy a „feltételek javítása hozzájárulhat a kerékpározás terjedéséhez, hiszen

többen váltanak két kerékre, ha fejlett biciklis infrastruktúrát találnak

a városokban”, de a balatoni bicikliútról egy árva hangot nem szólt. De nem mondott semmit pár hete Kapolcson sem ezzel kapcsolatban, inkább a tájról áradozott, no meg arról, hogy jövőre jön a Giro d’Italia. Első hangon 7,7 milliárdnyi közpénzből.

Ahelyett, hogy szomorkodni kezdenénk amiatt, hogy idén nyáron, de valószínűleg még jövőre sem mehetünk a fővárosból a Balatonra, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy

mindenki jobban járna, ha hagynák a fenébe ezt az egészet.

Az Index cikke alapján ugyanis a már kész szakaszokon (ezt úgy kell érteni, hogy régebbről meglévő bicikliutak) olyan emelkedők vannak, ahová egy gyerek vagy egy gyengébb ember képtelen feltekerni, máskor meg „vannak olyan szakaszai, amelyek életveszélyesek: például amikor egy iszonyú meredek és keskeny lejtő tele van ökölnyinél nagyobb sziklákkal”.

Tehát mielőtt hozzákezdenének e máris elcseszettnek tűnő bicikliút kivitelezésének sok-sok milliárdból, megkérdezhetnének pár biciklistát. Nyugi, nem kérdeznek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.