Rákkórház 2: a tévedhetetlenség látszata fontosabb a vezetésnek, mint egy nem túl bonyolult rendszerhiba kijavítása

  • narancs.hu
  • 2019. augusztus 3.

Narancsblog

De azért a közbizalom záloga még mindig az igazmondás.

„Augusztus elsejére megszűnt a sorszámhúzás az Országos Onkológiai Intézetben, helyette elektronikusan regisztrálják az érkező betegeket” – írja az Index, amit örömteli fejleménynek is mondhatnánk az elmúlt napok várótermi őrületének tükrében, bár ebben az esetben az „örömteli fejlemény” szókapcsolat nem a legmegfelelőbb kifejezés. Már csak azért sem, mert ami megelőzte ezt a lépést, nemcsak szégyenletes volt és teljességgel felesleges, de félelmetes is, mivel azt mutatta meg, hogy

a tévedhetetlenség látszata sokkal fontosabb a kórház vezetése számára, mint egy nem is annyira bonyolult rendszerhiba elismerése egy kijavítása.

Tudomásunk szerint felelősségteljes és lelkiismeretes munka zajlik az Országos Onkológiai Intézetben, már csak ezért is végtelenül szomorú, hogy egy látszólag könnyen korrigálható probléma, a várótermi sorszámhúzás és az azzal kapcsolatos anomáliák váljanak az intézmény különös ismertetőjelévé. Most mégis itt tartunk, és ez kizárólag annak köszönhető, hogy az intézet vezetése megmakacsolta magát, a hiba megszüntetése helyett

nemcsak mellébeszélt, de megpróbálta letagadni, mi több, hazugságként beállítani azokat a nyilvánvaló dolgokat,

amiről a sajtó beszámolt, sőt felvételt is készített.

Normális esetben annyit kellett volna tennie az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójának, hogy elmondja, mi okozza a várótermi kellemetlenségeket, hogy milyen lépéseket tesznek ennek kiküszöbölésére, esetleg elnézést kér a betegektől.

Nos, ehelyett az történt, hogy előbb a TV2 híradósa, Szentpéteri Eszter (aki az intézet főigazgatójának a párja) rohant ki egy azóta már törölt Facebook-bejegyzésben „baloldali uszításnak” beállítva az áldatlan állapotokról szóló tudósításokat, majd a TV2 sugárzott „ellenriportot”, ami azt mutatja, hogy a töküres váróterembe csak olykor-olykor szállingózik egy-egy maximálisan elégedett beteg.

Ennél csak az a szomorúbb, hogy nagyjából ugyanezt nyilatkozta Polgár Csaba főigazgató is a Népszavának. „Július 25-én 6 óra 50 perckor személyesen ellenőriztem a helyzetet, és az előző napi helyszínen 3 beteg és egy »hozzátartozó« várakozott” – mondta Polgár, alátámasztva a TV2 tudósítását, csakhogy azóta kiderült – legalábbis az idézett Index-cikk szerint –, hogy „kemoterápiás kezelések kéthetente vannak, az intézetbe minden második hét hétfőjén és szerdáján érkeznek főképp a betegek, akkor alakul ki tehát a nyomorgó tömeg”. Ezt pedig azért fontos információ, mert

Polgár – hasonlóan a TV2 stábjához – egy csütörtöki napon vizitelt a helyszínen.

„Tehát azon a csütörtökön, amikor a főigazgató elmondása szerint személyesen ellenőrizte az állapotokat, információink szerint nem is volt kezelés a daganatos betegeknek” – írja az Index, és ha ez igaz – márpedig eddig nem cáfolta senki –, akkor a főigazgató nyilvánvalóan becsapta a közvéleményt, mert azt mégsem feltételeznénk róla, hogy ne tudná, mikor vannak a várótermi kritikus napok.

Polgár Csaba mindössze annyit üzent az ezt firtató újságírónak, hogy „nem akar” a kérdéseire válaszolni, noha azóta ombudsmani vizsgálat is indult.

És persze ismét működésbe lépett a kormánysajtó is, ami nyilvánvaló politikai ügynek próbálja beállítani mindazt, ami az elmúlt napokban történt. „Különösen érthetetlen vagy inkább elborzasztó, hogy

napjaink hibrid háborújában, ahol a küzdő felek kezében az egyik legpusztítóbb fegyver a nyilvánosság,

azaz a média ereje, szándékosan támad valaki egy kórházat” – szörnyülködik a Magyar Nemzetben Földi László „titkosszolgálati szakértő”, majd megállapítja, hogy mindazért, ami az Országos Onkológiai Intézetben történik, kizárólag az „egyértelműen balliberális érdekeket szolgáló média” a felelős.

„Szándékosan, előre megfontolt politikai érdek mentén állítottak pellengérre egy gyógyítóintézményt. (...) Mi ez, ha nem a háború egy már-már végső stádiuma? Hisz kórházat és más civilobjektumokat még a klasszikus háborúkban is legfeljebb az utolsó szakaszban érhet el a rombolás szele” – írja, majd arra a következtetésre jut, hogy „ha megzavarják egy magas presztízsű és szakmailag elismert gyógyászati intézmény működési rendjét, azzal éppen hogy a betegeknek ártanak a legtöbbet”, illetve,hogy „a zavarkeltés megszüntetése és a közbizalom helyreállítása közérdek”.

Mit lehet ehhez még hozzátenni? Legfeljebb annyit, hogy a közbizalom záloga még mindig az igazmondás, bármit is gondol erről Polgár Csaba, Földi László meg a TV2 stábja, no meg a főnökeik.

Helyreigazítás

A magyarnarancs.hu internetes portálon 2019. augusztus 03. napján 13 óra 04 perckor „Rákkórház 2: a tévedhetetlenség látszata fontosabb a vezetésnek, mint egy nem túl bonyolult rendszerhiba kijavítása” címmel megjelent cikkünkben:

  • Valótlanul híreszteltük, hogy azon a csütörtökön, amikor a főigazgató ellenőrizte a várótermi állapotokat nem is volt kezelés a daganatos betegeknek. Ezzel szemben a valóság az, hogy az Országos Onkológiai Intézet minden kemoterápiás osztályán minden munkanap történik kemoterápiás kezelés, sok esetben munkaszüneti napokon is, a főigazgató ellenőrzésének időpontjában is történt kemoterápiás kezelés.
  • Valótlanul állítottuk, hogy főigazgató becsapta a közvéleményt a kezelések időpontjával kapcsolatban.
  • Valótlanul állítottuk, hogy a kemoterápiás kezelések kéthetente vannak, az intézetben minden második hét hétfőjén és szerdáján. Ezzel szemben a valóság az, hogy az Országos Onkológiai Intézet minden kemoterápiás osztályán minden munkanap történik kemoterápiás kezelés, sok esetben munkaszüneti napokon is.
  • Valótlanul állítottuk, hogy hazugságként próbálta beállítani a főigazgató azokat a cikkeket, amelyek keretében az Országos Onkológia Intézetben zajló kezelésekkel kapcsolatban a sajtó beszámolt illetve felvételt készített.

 

(Borítóképünk illusztráció)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.