Rákkórház 2: a tévedhetetlenség látszata fontosabb a vezetésnek, mint egy nem túl bonyolult rendszerhiba kijavítása

  • narancs.hu
  • 2019. augusztus 3.

Narancsblog

De azért a közbizalom záloga még mindig az igazmondás.

„Augusztus elsejére megszűnt a sorszámhúzás az Országos Onkológiai Intézetben, helyette elektronikusan regisztrálják az érkező betegeket” – írja az Index, amit örömteli fejleménynek is mondhatnánk az elmúlt napok várótermi őrületének tükrében, bár ebben az esetben az „örömteli fejlemény” szókapcsolat nem a legmegfelelőbb kifejezés. Már csak azért sem, mert ami megelőzte ezt a lépést, nemcsak szégyenletes volt és teljességgel felesleges, de félelmetes is, mivel azt mutatta meg, hogy

a tévedhetetlenség látszata sokkal fontosabb a kórház vezetése számára, mint egy nem is annyira bonyolult rendszerhiba elismerése egy kijavítása.

Tudomásunk szerint felelősségteljes és lelkiismeretes munka zajlik az Országos Onkológiai Intézetben, már csak ezért is végtelenül szomorú, hogy egy látszólag könnyen korrigálható probléma, a várótermi sorszámhúzás és az azzal kapcsolatos anomáliák váljanak az intézmény különös ismertetőjelévé. Most mégis itt tartunk, és ez kizárólag annak köszönhető, hogy az intézet vezetése megmakacsolta magát, a hiba megszüntetése helyett

nemcsak mellébeszélt, de megpróbálta letagadni, mi több, hazugságként beállítani azokat a nyilvánvaló dolgokat,

amiről a sajtó beszámolt, sőt felvételt is készített.

Normális esetben annyit kellett volna tennie az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójának, hogy elmondja, mi okozza a várótermi kellemetlenségeket, hogy milyen lépéseket tesznek ennek kiküszöbölésére, esetleg elnézést kér a betegektől.

Nos, ehelyett az történt, hogy előbb a TV2 híradósa, Szentpéteri Eszter (aki az intézet főigazgatójának a párja) rohant ki egy azóta már törölt Facebook-bejegyzésben „baloldali uszításnak” beállítva az áldatlan állapotokról szóló tudósításokat, majd a TV2 sugárzott „ellenriportot”, ami azt mutatja, hogy a töküres váróterembe csak olykor-olykor szállingózik egy-egy maximálisan elégedett beteg.

Ennél csak az a szomorúbb, hogy nagyjából ugyanezt nyilatkozta Polgár Csaba főigazgató is a Népszavának. „Július 25-én 6 óra 50 perckor személyesen ellenőriztem a helyzetet, és az előző napi helyszínen 3 beteg és egy »hozzátartozó« várakozott” – mondta Polgár, alátámasztva a TV2 tudósítását, csakhogy azóta kiderült – legalábbis az idézett Index-cikk szerint –, hogy „kemoterápiás kezelések kéthetente vannak, az intézetbe minden második hét hétfőjén és szerdáján érkeznek főképp a betegek, akkor alakul ki tehát a nyomorgó tömeg”. Ezt pedig azért fontos információ, mert

Polgár – hasonlóan a TV2 stábjához – egy csütörtöki napon vizitelt a helyszínen.

„Tehát azon a csütörtökön, amikor a főigazgató elmondása szerint személyesen ellenőrizte az állapotokat, információink szerint nem is volt kezelés a daganatos betegeknek” – írja az Index, és ha ez igaz – márpedig eddig nem cáfolta senki –, akkor a főigazgató nyilvánvalóan becsapta a közvéleményt, mert azt mégsem feltételeznénk róla, hogy ne tudná, mikor vannak a várótermi kritikus napok.

Polgár Csaba mindössze annyit üzent az ezt firtató újságírónak, hogy „nem akar” a kérdéseire válaszolni, noha azóta ombudsmani vizsgálat is indult.

És persze ismét működésbe lépett a kormánysajtó is, ami nyilvánvaló politikai ügynek próbálja beállítani mindazt, ami az elmúlt napokban történt. „Különösen érthetetlen vagy inkább elborzasztó, hogy

napjaink hibrid háborújában, ahol a küzdő felek kezében az egyik legpusztítóbb fegyver a nyilvánosság,

azaz a média ereje, szándékosan támad valaki egy kórházat” – szörnyülködik a Magyar Nemzetben Földi László „titkosszolgálati szakértő”, majd megállapítja, hogy mindazért, ami az Országos Onkológiai Intézetben történik, kizárólag az „egyértelműen balliberális érdekeket szolgáló média” a felelős.

„Szándékosan, előre megfontolt politikai érdek mentén állítottak pellengérre egy gyógyítóintézményt. (...) Mi ez, ha nem a háború egy már-már végső stádiuma? Hisz kórházat és más civilobjektumokat még a klasszikus háborúkban is legfeljebb az utolsó szakaszban érhet el a rombolás szele” – írja, majd arra a következtetésre jut, hogy „ha megzavarják egy magas presztízsű és szakmailag elismert gyógyászati intézmény működési rendjét, azzal éppen hogy a betegeknek ártanak a legtöbbet”, illetve,hogy „a zavarkeltés megszüntetése és a közbizalom helyreállítása közérdek”.

Mit lehet ehhez még hozzátenni? Legfeljebb annyit, hogy a közbizalom záloga még mindig az igazmondás, bármit is gondol erről Polgár Csaba, Földi László meg a TV2 stábja, no meg a főnökeik.

Helyreigazítás

A magyarnarancs.hu internetes portálon 2019. augusztus 03. napján 13 óra 04 perckor „Rákkórház 2: a tévedhetetlenség látszata fontosabb a vezetésnek, mint egy nem túl bonyolult rendszerhiba kijavítása” címmel megjelent cikkünkben:

  • Valótlanul híreszteltük, hogy azon a csütörtökön, amikor a főigazgató ellenőrizte a várótermi állapotokat nem is volt kezelés a daganatos betegeknek. Ezzel szemben a valóság az, hogy az Országos Onkológiai Intézet minden kemoterápiás osztályán minden munkanap történik kemoterápiás kezelés, sok esetben munkaszüneti napokon is, a főigazgató ellenőrzésének időpontjában is történt kemoterápiás kezelés.
  • Valótlanul állítottuk, hogy főigazgató becsapta a közvéleményt a kezelések időpontjával kapcsolatban.
  • Valótlanul állítottuk, hogy a kemoterápiás kezelések kéthetente vannak, az intézetben minden második hét hétfőjén és szerdáján. Ezzel szemben a valóság az, hogy az Országos Onkológiai Intézet minden kemoterápiás osztályán minden munkanap történik kemoterápiás kezelés, sok esetben munkaszüneti napokon is.
  • Valótlanul állítottuk, hogy hazugságként próbálta beállítani a főigazgató azokat a cikkeket, amelyek keretében az Országos Onkológia Intézetben zajló kezelésekkel kapcsolatban a sajtó beszámolt illetve felvételt készített.

 

(Borítóképünk illusztráció)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.