Rákkórház 2: a tévedhetetlenség látszata fontosabb a vezetésnek, mint egy nem túl bonyolult rendszerhiba kijavítása

  • narancs.hu
  • 2019. augusztus 3.

Narancsblog

De azért a közbizalom záloga még mindig az igazmondás.

„Augusztus elsejére megszűnt a sorszámhúzás az Országos Onkológiai Intézetben, helyette elektronikusan regisztrálják az érkező betegeket” – írja az Index, amit örömteli fejleménynek is mondhatnánk az elmúlt napok várótermi őrületének tükrében, bár ebben az esetben az „örömteli fejlemény” szókapcsolat nem a legmegfelelőbb kifejezés. Már csak azért sem, mert ami megelőzte ezt a lépést, nemcsak szégyenletes volt és teljességgel felesleges, de félelmetes is, mivel azt mutatta meg, hogy

a tévedhetetlenség látszata sokkal fontosabb a kórház vezetése számára, mint egy nem is annyira bonyolult rendszerhiba elismerése egy kijavítása.

Tudomásunk szerint felelősségteljes és lelkiismeretes munka zajlik az Országos Onkológiai Intézetben, már csak ezért is végtelenül szomorú, hogy egy látszólag könnyen korrigálható probléma, a várótermi sorszámhúzás és az azzal kapcsolatos anomáliák váljanak az intézmény különös ismertetőjelévé. Most mégis itt tartunk, és ez kizárólag annak köszönhető, hogy az intézet vezetése megmakacsolta magát, a hiba megszüntetése helyett

nemcsak mellébeszélt, de megpróbálta letagadni, mi több, hazugságként beállítani azokat a nyilvánvaló dolgokat,

amiről a sajtó beszámolt, sőt felvételt is készített.

Normális esetben annyit kellett volna tennie az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójának, hogy elmondja, mi okozza a várótermi kellemetlenségeket, hogy milyen lépéseket tesznek ennek kiküszöbölésére, esetleg elnézést kér a betegektől.

Nos, ehelyett az történt, hogy előbb a TV2 híradósa, Szentpéteri Eszter (aki az intézet főigazgatójának a párja) rohant ki egy azóta már törölt Facebook-bejegyzésben „baloldali uszításnak” beállítva az áldatlan állapotokról szóló tudósításokat, majd a TV2 sugárzott „ellenriportot”, ami azt mutatja, hogy a töküres váróterembe csak olykor-olykor szállingózik egy-egy maximálisan elégedett beteg.

Ennél csak az a szomorúbb, hogy nagyjából ugyanezt nyilatkozta Polgár Csaba főigazgató is a Népszavának. „Július 25-én 6 óra 50 perckor személyesen ellenőriztem a helyzetet, és az előző napi helyszínen 3 beteg és egy »hozzátartozó« várakozott” – mondta Polgár, alátámasztva a TV2 tudósítását, csakhogy azóta kiderült – legalábbis az idézett Index-cikk szerint –, hogy „kemoterápiás kezelések kéthetente vannak, az intézetbe minden második hét hétfőjén és szerdáján érkeznek főképp a betegek, akkor alakul ki tehát a nyomorgó tömeg”. Ezt pedig azért fontos információ, mert

Polgár – hasonlóan a TV2 stábjához – egy csütörtöki napon vizitelt a helyszínen.

„Tehát azon a csütörtökön, amikor a főigazgató elmondása szerint személyesen ellenőrizte az állapotokat, információink szerint nem is volt kezelés a daganatos betegeknek” – írja az Index, és ha ez igaz – márpedig eddig nem cáfolta senki –, akkor a főigazgató nyilvánvalóan becsapta a közvéleményt, mert azt mégsem feltételeznénk róla, hogy ne tudná, mikor vannak a várótermi kritikus napok.

Polgár Csaba mindössze annyit üzent az ezt firtató újságírónak, hogy „nem akar” a kérdéseire válaszolni, noha azóta ombudsmani vizsgálat is indult.

És persze ismét működésbe lépett a kormánysajtó is, ami nyilvánvaló politikai ügynek próbálja beállítani mindazt, ami az elmúlt napokban történt. „Különösen érthetetlen vagy inkább elborzasztó, hogy

napjaink hibrid háborújában, ahol a küzdő felek kezében az egyik legpusztítóbb fegyver a nyilvánosság,

azaz a média ereje, szándékosan támad valaki egy kórházat” – szörnyülködik a Magyar Nemzetben Földi László „titkosszolgálati szakértő”, majd megállapítja, hogy mindazért, ami az Országos Onkológiai Intézetben történik, kizárólag az „egyértelműen balliberális érdekeket szolgáló média” a felelős.

„Szándékosan, előre megfontolt politikai érdek mentén állítottak pellengérre egy gyógyítóintézményt. (...) Mi ez, ha nem a háború egy már-már végső stádiuma? Hisz kórházat és más civilobjektumokat még a klasszikus háborúkban is legfeljebb az utolsó szakaszban érhet el a rombolás szele” – írja, majd arra a következtetésre jut, hogy „ha megzavarják egy magas presztízsű és szakmailag elismert gyógyászati intézmény működési rendjét, azzal éppen hogy a betegeknek ártanak a legtöbbet”, illetve,hogy „a zavarkeltés megszüntetése és a közbizalom helyreállítása közérdek”.

Mit lehet ehhez még hozzátenni? Legfeljebb annyit, hogy a közbizalom záloga még mindig az igazmondás, bármit is gondol erről Polgár Csaba, Földi László meg a TV2 stábja, no meg a főnökeik.

Helyreigazítás

A magyarnarancs.hu internetes portálon 2019. augusztus 03. napján 13 óra 04 perckor „Rákkórház 2: a tévedhetetlenség látszata fontosabb a vezetésnek, mint egy nem túl bonyolult rendszerhiba kijavítása” címmel megjelent cikkünkben:

  • Valótlanul híreszteltük, hogy azon a csütörtökön, amikor a főigazgató ellenőrizte a várótermi állapotokat nem is volt kezelés a daganatos betegeknek. Ezzel szemben a valóság az, hogy az Országos Onkológiai Intézet minden kemoterápiás osztályán minden munkanap történik kemoterápiás kezelés, sok esetben munkaszüneti napokon is, a főigazgató ellenőrzésének időpontjában is történt kemoterápiás kezelés.
  • Valótlanul állítottuk, hogy főigazgató becsapta a közvéleményt a kezelések időpontjával kapcsolatban.
  • Valótlanul állítottuk, hogy a kemoterápiás kezelések kéthetente vannak, az intézetben minden második hét hétfőjén és szerdáján. Ezzel szemben a valóság az, hogy az Országos Onkológiai Intézet minden kemoterápiás osztályán minden munkanap történik kemoterápiás kezelés, sok esetben munkaszüneti napokon is.
  • Valótlanul állítottuk, hogy hazugságként próbálta beállítani a főigazgató azokat a cikkeket, amelyek keretében az Országos Onkológia Intézetben zajló kezelésekkel kapcsolatban a sajtó beszámolt illetve felvételt készített.

 

(Borítóképünk illusztráció)

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.