Április 8-án a Fidesz-lista összesen 2,82 millió szavazatot kapott, ebből 2,6 milliót Magyarország területén, azaz a választáson érvényes voksot leadók valamivel kevesebb mint fele Orbánra szavazott. Ez a névjegyzékben szereplő összes választásra jogosult polgár (8,31 millió fő) egyharmada. A Fidesznek ez a szavazatmennyiség az új Országgyűlésben kétharmados (azaz alkotmányozó) többséget biztosít.
| ||
Április 8. óta az ország egyik fele csalást kiált, a másik fele (pontosabban ezek hangadói) az előbbiek demokratikus meggyőződését vonja kétségbe, mondván, a vesztesek képtelenek belenyugodni a vereségbe. A fideszes fél gyorsan felejt: a 2002-es bukás utáni jobbos hisztériával ellentétben a mostani düh és tiltakozás nem mondvacsinált teóriákon alapszik. (A két legerősebb érv akkor az volt, hogy a választás előtt minden közvélemény-kutató sima fideszes győzelmet jelzett, meg az, hogy a szocialisták valami csodaszoftver segítségével rengeteg embert megmozgattak.)
Mindezzel együtt a most tiltakozó ellenzéki pártok magtartása részben képmutató. A választási csalás
igazán arcpirító, a demokratikus elveket semmibe vevő mozzanata már évekkel ezelőtt lezajlott
– amikor a Fidesz önkényesen és a maga javára megváltoztatta a választókerületi határokat; amikor hátrányos helyzetbe hozta a magyarországi állandó lakcímmel rendelkező honfitársainkat, ellenben a kedvezményes honosítással magyar állampolgárságot szerzett, de itteni állandó lakhellyel nem rendelkező szavazóknak a lehető legegyszerűbbé tette a választást; amikor pillanatnyi érdekeinek megfelelően a többségi elv felé eltolt választási szisztémát tovább torzította az ún. „győzteskompenzációval” (már maga a kifejezés is fából vaskarika); vagy amikor – ismét csak az adott erőviszonyokhoz igazítva a jogszabályt – az általa befolyásolt választási bizottsággal törvénytelen módon korlátozta a pártok jelöltjeinek egymás javára történő visszalépését. Az ellenzék azonban 2014-ben és 2018-ban is úgy döntött, hogy széllel szemben is lehet pisálni. Hát nem lehet. De mert ez ellen a választások egységes bojkottjával kellett volna eredményesen tiltakozni, ez a hajó elment (immár másodjára), utólag picsogni fölösleges.
Úgy tűnik azonban, a Fidesz a biztosnál is biztosabbra akart menni.
Mintha sem a saját képükre formált választási szabályokban, sem a népszerűségükben nem bíztak volna. Jelen ismereteink szerint nagy volumenű választási csalás nem történt április 8-án – mi sem gondoljuk, hogy a Fidesz egymillió voksot hozzáhazudott volna a valós szavazatszámához. Ám mintha túl könnyű szívvel hinné el mindenki, hogy akkor semmiféle trükközés nem volt, csupán apróbb üzemzavarok fordultak elő. Fáradt szavazatszámlálók, apró adminisztratív bakik, ilyenek.
Na ne már.
Az elektronikus nyilvántartást kívülről megbuherálni aligha lehetséges, ez faktum, s ezt amúgy is azonnal kimutatná a digitális és a papíralapú kimutatások összevetése. Belenyúlni a rendszerbe csak a legalsó szinten lehet; mondjuk összevissza kavart, rosszul kiadott vagy hibásan lepecsételt (esetleg nem lepecsételt), és éppen ezért utólag érvénytelenítendő szavazólapokkal. Úgy, ahogyan az eddig feltárt „hibák” is mutatják.
És mit ád Isten,
az eddig feltárt „hibák” kárvallottjai gyakorlatilag minden esetben ellenzéki pártok vagy jelöltek voltak. Döntően olyan (jellemzően kistelepülési) szavazókörökben fordultak elő, ahol ellenzéki delegált nem volt. Továbbá. A határon túlról idebuszoztatott, Magyarországon kamulakcímmel rendelkező „vendégszavazókra” még csak szót sem vesztegetett senki, ahogyan arra sem, hogy egyes szavazókörökben egyik évről a másikra megsokszorozódott a névjegyzékben szereplők száma – erre még Budapesten is akadt példa. A napközbeni részvételi adatok anomáliáira adott hivatalos magyarázatokat pedig egyszerűen életszerűtlennek tartjuk (fél hétig striguláznak, aztán már nem, és emiatt a 68 százalékhoz képest visszaesik a megjelentek száma – mi van?), arról nem is beszélve, hogy ilyen jellegű malőr 1990 óta egyszer sem fordult elő. Ahogyan az sem, hogy a sok-sok apró, a véletlennek betudható hiba csakis az egyik politikai oldalt sújtsa.
Úgy látjuk: a fideszesek sem várták azt, hogy április 8-án ilyen sokan szavaznak majd Orbán Viktorra, és a maguk módján igyekeztek megelőző óvintézkedéseket tenni. Hogy mindezt szorgalmazták-e központilag, vagy csak egyes helyeken gondolták úgy – a jelölt vagy a mondjuk tőle egzisztenciálisan függő szavazatszámláló –, hogy egyértelmű ukáz híján is meg kell felelni bizonyos elvárásnak? Mindegy is. A Fidesz szokás szerint túltolta a biciklit – még ha ezúttal csak kicsit is.
De azért rögzítsük ezt a kicsit is.
