Nagy ötlet kormányzati hátszéllel: apa nem játszótérre, moziba, színházba viszi a kölköt, hanem a melóhelyére…

  • narancs.hu
  • 2018. június 17.

Narancsblog

Mert a magyarnak első a férfierény.

„Az állam feladata, hogy elősegítse a család és munka közti egyensúly kialakítását” – mondta Beneda Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkára az M1-en

apák napja alkalmából,

ami elsőre komcsi vircsaftnak tűnik annak ellenére is, hogy az apák napját nem a Szovjetunióban találták ki, épp ellenkezőleg, Amerikában. Csakhogy ez a „család és munka közti egyensúly állami feladattá emelése” már inkább olyan, mint egy bővebben ki nem fejtett Lenin-idézet. Mert ahogy Vlagyimir Iljics, úgy Beneda Attila sem tudott semmit mondani arról, hogy mégis hogyan képzelné el ebben az állami beavatkozást. Tényleg, hogyan? Megmondanák, hogy mindenki menjen haza családi életet élni? Előírnák, hogy a munkáltató köteles ellenőrizni a dolgozót, hogy fájront után nem a kocsmába, túlórába vagy csak egyszerűen világgá megy? Vagy talán beleírnák az alaptörvénybe, hogy nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás? Az lenne az igazi, akkor még

Nagy Ferót is megkínálhatnák

egy nótafarügyezésért felelős helyettes államtitkári poszttal.

Persze ne higgyük, hogy Beneda f. h. államtitkár azon a szinten lenne, hogy ilyen vagy egyáltalán bármilyen ötletei volnának, hiszen akkor nem ülhetne ott, ahol.

És mivel a riporternek már régóta eszébe nem jut, hogy kérdezzen is egy ekkora embertől, Beneda Attila azzal az egyvalamivel jöhet elő, amit álmából fölébresztve is képes elmondani: „A kormányzat erőfeszítései nyomán a 2010. évi 11,3 százalékról 3,6 százalékra csökkent a munkanélküliség, az ingyenes tankönyvellátás immár 10 iskolai évfolyamra terjed ki, a családi támogatások pedig az apa igényeire is igyekeznek tekintettel lenni, ennek köszönhetően az apa minden családtámogatást igénybe vehet.”

Még szerencse, hogy miután a helyettes államtitkárnak lemerült az akkuja, az ún. civil szféra képviselője is szót kapott a műsorban (a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében). Ez azt jelentette, hogy egy bizonyos Bedő Imre, aki a híres

Férfiak Klubjának alapítója,

beszámolhatott arról az apák napi kezdeményezésükről, mely a „Vállvetve apával” címet kapta, és az a lényege, hogy kijárják a munkáltatóknál, hogy tegyék lehetővé dolgozóiknak, hogy az apák napját követő hétfőn – június harmadik vasárnapját követően – bevihessék gyermekeiket a munkahelyükre. Persze nem azért, mert a nyári szünet kezdete miatt nincs hova vinni, hanem azért, hogy „a gyerekek megismerhessék édesapjuk munkáját”.

Az MTI műsorról szőtt tudósítása szerint Bedő mindezt azzal indokolta, hogy „fontos a férfierények gyakorlása, amibe beletartozik a gyerekhez való kötődés elmélyítése, mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez javítja a gyerekek iskolai, később a munkahelyi teljesítményét, és leendő családjuk összetartó erejét”. Vagyis, ha az apa nem játszótérre, moziba, színházba viszi a kölköt, hanem a melóhelyére,

az ám a férfierény,

attól mélyül csak igazán a kapcsolatuk, attól javul a gyerek iskolai teljesítménye. Ebben persze lehet valami, hiszen a gyerek legalább tapasztalati úton is rádöbbenhet arra, hogy mit nem akar soha az életben.

Persze valószínűleg nem ez lesz oka annak, hogy minisztérium minden bizonnyal jelentős összeggel fogja támogatni a Férfiak Klubjának fantasztikus kezdeményezését, meg úgy általában ezt az egész apák napi vircsaftot.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.