Nagy ötlet kormányzati hátszéllel: apa nem játszótérre, moziba, színházba viszi a kölköt, hanem a melóhelyére…

  • narancs.hu
  • 2018. június 17.

Narancsblog

Mert a magyarnak első a férfierény.

„Az állam feladata, hogy elősegítse a család és munka közti egyensúly kialakítását” – mondta Beneda Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkára az M1-en

apák napja alkalmából,

ami elsőre komcsi vircsaftnak tűnik annak ellenére is, hogy az apák napját nem a Szovjetunióban találták ki, épp ellenkezőleg, Amerikában. Csakhogy ez a „család és munka közti egyensúly állami feladattá emelése” már inkább olyan, mint egy bővebben ki nem fejtett Lenin-idézet. Mert ahogy Vlagyimir Iljics, úgy Beneda Attila sem tudott semmit mondani arról, hogy mégis hogyan képzelné el ebben az állami beavatkozást. Tényleg, hogyan? Megmondanák, hogy mindenki menjen haza családi életet élni? Előírnák, hogy a munkáltató köteles ellenőrizni a dolgozót, hogy fájront után nem a kocsmába, túlórába vagy csak egyszerűen világgá megy? Vagy talán beleírnák az alaptörvénybe, hogy nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás? Az lenne az igazi, akkor még

Nagy Ferót is megkínálhatnák

egy nótafarügyezésért felelős helyettes államtitkári poszttal.

Persze ne higgyük, hogy Beneda f. h. államtitkár azon a szinten lenne, hogy ilyen vagy egyáltalán bármilyen ötletei volnának, hiszen akkor nem ülhetne ott, ahol.

És mivel a riporternek már régóta eszébe nem jut, hogy kérdezzen is egy ekkora embertől, Beneda Attila azzal az egyvalamivel jöhet elő, amit álmából fölébresztve is képes elmondani: „A kormányzat erőfeszítései nyomán a 2010. évi 11,3 százalékról 3,6 százalékra csökkent a munkanélküliség, az ingyenes tankönyvellátás immár 10 iskolai évfolyamra terjed ki, a családi támogatások pedig az apa igényeire is igyekeznek tekintettel lenni, ennek köszönhetően az apa minden családtámogatást igénybe vehet.”

Még szerencse, hogy miután a helyettes államtitkárnak lemerült az akkuja, az ún. civil szféra képviselője is szót kapott a műsorban (a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében). Ez azt jelentette, hogy egy bizonyos Bedő Imre, aki a híres

Férfiak Klubjának alapítója,

beszámolhatott arról az apák napi kezdeményezésükről, mely a „Vállvetve apával” címet kapta, és az a lényege, hogy kijárják a munkáltatóknál, hogy tegyék lehetővé dolgozóiknak, hogy az apák napját követő hétfőn – június harmadik vasárnapját követően – bevihessék gyermekeiket a munkahelyükre. Persze nem azért, mert a nyári szünet kezdete miatt nincs hova vinni, hanem azért, hogy „a gyerekek megismerhessék édesapjuk munkáját”.

Az MTI műsorról szőtt tudósítása szerint Bedő mindezt azzal indokolta, hogy „fontos a férfierények gyakorlása, amibe beletartozik a gyerekhez való kötődés elmélyítése, mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez javítja a gyerekek iskolai, később a munkahelyi teljesítményét, és leendő családjuk összetartó erejét”. Vagyis, ha az apa nem játszótérre, moziba, színházba viszi a kölköt, hanem a melóhelyére,

az ám a férfierény,

attól mélyül csak igazán a kapcsolatuk, attól javul a gyerek iskolai teljesítménye. Ebben persze lehet valami, hiszen a gyerek legalább tapasztalati úton is rádöbbenhet arra, hogy mit nem akar soha az életben.

Persze valószínűleg nem ez lesz oka annak, hogy minisztérium minden bizonnyal jelentős összeggel fogja támogatni a Férfiak Klubjának fantasztikus kezdeményezését, meg úgy általában ezt az egész apák napi vircsaftot.

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.