A Magyar Időkben a trockizmus terjesztésével vádolják Baán Lászlót, amiért Frida Kahlo-kiállítást hozatott Budapestre

  • narancs.hu
  • 2018. július 14.

Narancsblog

Úgy tűnik, tényleg megkezdődött a hatalmi kultúrharc a NER-ben.

Egy ideje már egyáltalán nem hat újdonságként, hogy a Magyar Idők elkezdett valamiféle kultúrharcnak nevezett hadjáratot a jobboldalhoz sorolt kulturális szereplők ellen. Kezdődött az egész azzal, hogy áprilisban elindult egy sorozat a kormánylapban, Kinek a kulturális diktatúrája? címmel, amit a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworks főszerkesztője, Szakács Árpád jegyzett. Ezekben az írásokban egyrészt a baloldalinak nevezett művészeket támadta a szerző, de megkapták a magukét a jobboldalhoz sorolt, a Fidesz-kormány által kinevezett szereplők is.

  • Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója például azért, mert a múzeumában „tobzódnak a magyarokat és Orbán Viktor miniszterelnököt gyalázó balliberális véleményformálók. És Prőhle úr fizeti a számlát, természetesen nem a saját zsebéből, hanem a magyar adófizetők pénzéből”.
  • Az MTI, amiért beszámol a „balliberális” művészek munkájáról.
  • Majd jött egy publicisztika a lapban, amelyben N. Horváth Zsófia nevű szerző ment neki Ókovács Szilveszternek, amiért a Billy Elliot színpadra került az Erkel Színházban. A darabbal az volt a szerző problémája, hogy szerinte az a homoszexualitást terjeszti. A totális hülyeségre Ókovács válaszolt, aztán a második cikkében már magyarázkodni is kezdett az Operaház igazgatója.

Ezek után nehéz volna bármin is meglepődni, ami a kormánylap cikksorozatában előkerül, de amikor ma délben elolvastuk Nyáry Krisztián a friss Magyar Időkről szóló Facebook-bejegyzését, nehezen akartunk hinni a szemünknek:

A mai kormánylapban tényleg ott vannak azok a cikkek, amelyekben a fentieket írják. Az egyik például a Szakács-sorozat tizedik darabja, amelyet ezzel a borítóképpel sikerült a lap online munkatársainak kitenniük:

false

De az egészen döbbenetes még csak nem is a borítókép, hanem hogy a szerzőnek a pár flekknyi írásban sikerül tulajdonképpen majdnem minden múzeumot felnyomnia:

  • Prőhle Gergely ismét megkapja a magáét,
  • a Kassák Múzeum sem marad ki, mert itt „a véres Tanácsköztársaságot mentegető, történelemhamisító tárlatot rendeztek a magyar állam finanszírozásával”,
  • lesújt a szerző a Knoll Galériára,
  • ahogy a Ludwig Múzeumra is, „ahol csodálatos áthallásokkal mutatták be és aktualizálták a véres ukrajnai polgárháború művészeti hátterét”,
  • a korábban a MODEM-et és a Műcsarnokot igazgató Gulyás Gábort azért állítják pellengérre, mert a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum vezetője kiállt Ókovács Szilveszter és Prőhle Gergely mellett, valamint úgy terjeszkedik, mint „kaszáspók a lucernásban”,
  • majd az írás legvégén el is érkezünk a tetőponthoz, ekkor egyszerre sújt le a mű Frida Kahlóra és a Szépművészeti Múzeum igazgatójára, a Habony Árpáddal is barátságot ápoló Baán Lászlóra. A szerző felhánytorgatja, hogy a mexikói festő hitt a kommunizmusban, majd másodjára már simán lekommunistázza őt a lap publicistája. („A Frida Kahlo-kiállítást Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója hozatta Budapestre, amivel nincs esztétikai problémánk, ha már egyszer ilyen nagy a baloldali forradalmi hangulat a magyar fővárosban. A mexikói kommunista művésznő megismertetését alapos bemelegítéssel indították el még tavaly, különféle rendezvényeket szervezve.”)

Minderre persze lehetne mondani, hogy már-már fájóan vicces, meg hogy legalább nem lesz unalmas a nyár, mert zajlik ez a kultúrharc, csakhogy nehéz nem párhuzamba állítani ezeket a listázós-felnyomós cikkeket azzal, amiről Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója beszélt a héten a Klubrádióban. „Új konzervatív, kulturális korszakot kell teremteni Magyarországon. Az első lépés, hogy a vállaltan populista, jobboldali, nemzeti közeg dekolonizálja saját gondolkodását, szabaduljon meg azoktól a sablonoktól, hogy például az Esterházy a jó író, a liberális közegnek kell megfelelni, az a fontos, amit a Magyar Narancs ír” – mondta Békés.

Az ilyen listázós, házmestertempóban feljelentős cikkek alapján pedig nagyon úgy tűnik, hogy az új konzervatív, kulturális korszakot úgy akarják megteremteni, hogy kidobnak mindent, aminek köze van a minőséghez, és ellehetetlenítenek mindenkit, aki nem gondolja, hogy ez a helyes irány.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.