A Magyar Időkben a trockizmus terjesztésével vádolják Baán Lászlót, amiért Frida Kahlo-kiállítást hozatott Budapestre

  • narancs.hu
  • 2018. július 14.

Narancsblog

Úgy tűnik, tényleg megkezdődött a hatalmi kultúrharc a NER-ben.

Egy ideje már egyáltalán nem hat újdonságként, hogy a Magyar Idők elkezdett valamiféle kultúrharcnak nevezett hadjáratot a jobboldalhoz sorolt kulturális szereplők ellen. Kezdődött az egész azzal, hogy áprilisban elindult egy sorozat a kormánylapban, Kinek a kulturális diktatúrája? címmel, amit a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworks főszerkesztője, Szakács Árpád jegyzett. Ezekben az írásokban egyrészt a baloldalinak nevezett művészeket támadta a szerző, de megkapták a magukét a jobboldalhoz sorolt, a Fidesz-kormány által kinevezett szereplők is.

  • Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója például azért, mert a múzeumában „tobzódnak a magyarokat és Orbán Viktor miniszterelnököt gyalázó balliberális véleményformálók. És Prőhle úr fizeti a számlát, természetesen nem a saját zsebéből, hanem a magyar adófizetők pénzéből”.
  • Az MTI, amiért beszámol a „balliberális” művészek munkájáról.
  • Majd jött egy publicisztika a lapban, amelyben N. Horváth Zsófia nevű szerző ment neki Ókovács Szilveszternek, amiért a Billy Elliot színpadra került az Erkel Színházban. A darabbal az volt a szerző problémája, hogy szerinte az a homoszexualitást terjeszti. A totális hülyeségre Ókovács válaszolt, aztán a második cikkében már magyarázkodni is kezdett az Operaház igazgatója.

Ezek után nehéz volna bármin is meglepődni, ami a kormánylap cikksorozatában előkerül, de amikor ma délben elolvastuk Nyáry Krisztián a friss Magyar Időkről szóló Facebook-bejegyzését, nehezen akartunk hinni a szemünknek:

A mai kormánylapban tényleg ott vannak azok a cikkek, amelyekben a fentieket írják. Az egyik például a Szakács-sorozat tizedik darabja, amelyet ezzel a borítóképpel sikerült a lap online munkatársainak kitenniük:

false

De az egészen döbbenetes még csak nem is a borítókép, hanem hogy a szerzőnek a pár flekknyi írásban sikerül tulajdonképpen majdnem minden múzeumot felnyomnia:

  • Prőhle Gergely ismét megkapja a magáét,
  • a Kassák Múzeum sem marad ki, mert itt „a véres Tanácsköztársaságot mentegető, történelemhamisító tárlatot rendeztek a magyar állam finanszírozásával”,
  • lesújt a szerző a Knoll Galériára,
  • ahogy a Ludwig Múzeumra is, „ahol csodálatos áthallásokkal mutatták be és aktualizálták a véres ukrajnai polgárháború művészeti hátterét”,
  • a korábban a MODEM-et és a Műcsarnokot igazgató Gulyás Gábort azért állítják pellengérre, mert a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum vezetője kiállt Ókovács Szilveszter és Prőhle Gergely mellett, valamint úgy terjeszkedik, mint „kaszáspók a lucernásban”,
  • majd az írás legvégén el is érkezünk a tetőponthoz, ekkor egyszerre sújt le a mű Frida Kahlóra és a Szépművészeti Múzeum igazgatójára, a Habony Árpáddal is barátságot ápoló Baán Lászlóra. A szerző felhánytorgatja, hogy a mexikói festő hitt a kommunizmusban, majd másodjára már simán lekommunistázza őt a lap publicistája. („A Frida Kahlo-kiállítást Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója hozatta Budapestre, amivel nincs esztétikai problémánk, ha már egyszer ilyen nagy a baloldali forradalmi hangulat a magyar fővárosban. A mexikói kommunista művésznő megismertetését alapos bemelegítéssel indították el még tavaly, különféle rendezvényeket szervezve.”)

Minderre persze lehetne mondani, hogy már-már fájóan vicces, meg hogy legalább nem lesz unalmas a nyár, mert zajlik ez a kultúrharc, csakhogy nehéz nem párhuzamba állítani ezeket a listázós-felnyomós cikkeket azzal, amiről Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója beszélt a héten a Klubrádióban. „Új konzervatív, kulturális korszakot kell teremteni Magyarországon. Az első lépés, hogy a vállaltan populista, jobboldali, nemzeti közeg dekolonizálja saját gondolkodását, szabaduljon meg azoktól a sablonoktól, hogy például az Esterházy a jó író, a liberális közegnek kell megfelelni, az a fontos, amit a Magyar Narancs ír” – mondta Békés.

Az ilyen listázós, házmestertempóban feljelentős cikkek alapján pedig nagyon úgy tűnik, hogy az új konzervatív, kulturális korszakot úgy akarják megteremteni, hogy kidobnak mindent, aminek köze van a minőséghez, és ellehetetlenítenek mindenkit, aki nem gondolja, hogy ez a helyes irány.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.