„Nagyon jelentős szövegegyezést” állapított meg konzulense két írásával az ELTE vizsgálóbizottsága, alaposan szemügyre véve Magyarország miniszterelnök-helyettesének 1992-es diplomamunkáját. A megállapítás súlya alatt roskadozó intézmény sajtótájékoztatón tárta szét a kezét, miszerint ez módfelett csúnya dolog, már-már nemtelen cselekedet, s „az erkölcsi vétkek nem avulnak el”, de ők mossák kezüket, mert az intézmény akkori szabályzata nem tartalmaz semmi olyasmit, ami az efféle diákcsínyeket szankcionálná. Így hát a maguk részéről hagyják futni Semjén Zsoltot. És ő futni is fog… Lezártnak tekinti az ügyet, örül, hogy nincs büntetés.
Így tennénk mi is, hagynánk futni, legszívesebben tennénk is őrá, van ugyanis a fenének kedve n+1-edszer is foglalkozni egy ilyen szarjancsival.
Mondhatnánk neki, hogy maradjál már. Ne mondj le, mert így lopott diplomáddal (ne legyen félreértés: a „nagyon jelentős szövegegyezés” szó szerint ezt jelenti) a zsebedben, Orbán Viktor kis helyetteseként mutatod meg leghívebben e piszkos rezsim igazi természetét, ne mondj le, mert már az is hiba volt, hogy Schmitt Pál lemondott, most állhatnátok ketten jobbról-balról a vezér alatt, megdicsőült mosollyal, mint jelen viszonyaink legfőbb szimbólumai. Ne mondj le, mert jön helyetted valami hamisítvány, s évekig kell várnunk, míg arról is kiderül, hogy mit lopott. Ne mondj le, mert így sokkal többen fogják azonnal elhelyezni magukban a Kereszténydemokrata Néppárt vagy a kormány egy-egy újabb erkölcsi alapokról bezengett, rosszindulatú ostobaságát. Ne mondj le, mert ha maradsz, biztosabban röpül az egész bagázsod 2014-ben. S tudjuk, hogy benned bízhatunk, te ugyan nem fogsz lemondani, te a „magad részéről lezártnak tekinted az ügyet”. Te nem fogsz lemondani, pernahajder, téged legfeljebb Orbán Viktor kergethet el, mint a rühös kutyát, mint annak idején Schmitt Pált. Ne mondj le, mert a sírotokra úgy is azt fogják fölvésni, hogy „Magam részéről az ügyet lezártnak tekintem”. Csinált a Kereszténydemokrata Néppárt már egy csomó disznóságot az abortusztól kezdve az isten se tudja, meddig, de mindaz – egy tisztességes törvénykezés munkájával –, ha nem is könnyen, kijavítható, s így majd el is felejtődik. De ezt, hogy a miniszterelnök-helyettes csórta a diplomáját, bizony megjegyzi a történelem.
Ám a fentiekkel szemben a jó hír az, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem mostani szabályzatában sincs olyan passzus, ami egyértelműen szankcionálná az efféle hamis kártyázást, amiből viszont az ember hosszú, tömött sorban rejtekutakat járó semjénzsoltokat vizionál az eljövendő korszakokra is. S azt nem akarjuk. Nem akarjuk, hogy Magyarországon csak a mocskos példa ragadjon. Úgyhogy mégis inkább azt mondjuk: kifelé a közéletből! Semjén Zsoltokra semmi szüksége ennek az országnak.
