Novemberi kilakoltatás Csepelen: igazságtalanul, látványosan, könyörtelenül

  • narancs.hu
  • 2020. november 5.

Narancsblog

És a jól elvégzett munka örömével.

„Valóban, ez mindenki számára egy új helyzet volt. De Csepel állta a sarat. Megszerveztük az idős emberek ellátását, nem járultam hozzá egyetlen kilakoltatáshoz sem” – nyilatkozta  Borbély Lénárd csepeli polgármester, amikor a tavaszi járványintézkedésekről kérdezte a Csepel Info portál. Az október 22-i keltezésű PR-interjúban (az időközben koronavírus fertőzésen is átesett) Lénárd lelkes és lelkiismeretes politikusnak mutatja magát, a civilek barátjának, vérbeli lokálpartriótának, aki Csepelért tűzbe menne. És aki természetesen nyílt sisakkal harcol a

Karácsony vezette főváros galád húzásai ellen.

Például az ellen, hogy a tavaszi járványkorlátozás idején a fővárosi önkormányzat (saját ingatlanában) éppen Csepelen szeretett volna ideiglenes otthont biztosítani azoknak a hajléktalan embereknek, akik vállalják, hogy nem hagyják el az intézmény területét.

„Az a próbálkozás, hogy 200 hajléktalant költöztessenek át a VIII. kerületből a csepeli Táncsics Mihály utcába, a kapcsolat mélypontja volt” – jegyzi meg Lénárd, amiből azért sejthető, hogy mi a véleménye az elesettekről és a megsegítésükről.

De úgy tűnik, a polgármesternek csak a Csepelen kívül élő hajléktalanokkal van baja, a Csepelen hajléktalanná válókkal már nincs. Mert az lehetséges ugyan, hogy Lénárd tekintettel a járványra, tavasszal egyetlen kilakoltatáshoz sem járult hozzá, de november 3-án

– kevesebb mint két héttel a kilakoltatási moratórium előtt a koronavírus járvány előzőnél jóval súlyosabb második hulláma idején –

olyan eljárást eszközöltek beosztottjai, amely ellentmond minden emberi szándéknak, és simán kimeríti a hatalommal való visszaélés fogalomkörét.

Kedden ugyanis minden további nélkül kiraktak az utcára egy 42 éves férfit ápolásra szoruló 60 éves édesanyjával, az sem számított, hogy a férfi közalkalmazotti státuszban van, hogy hátralékuk rendezésére részletfizetési megállapodást kötöttek a vagyonkezelővel, sőt az elmúlt egy év alatt a felhalmozott hátralék majdnem felét már törlesztették is. Az ügyet A Város Mindenkié (AVM) nevű civil szervezet hozta nyilvánosságra, sőt aktivistái élőlánccal próbálták megakadályozni a kilakoltatást, de

a rendőrök egyesével szerelték le őket

az önkormányzat munkatársainak igyekvő asszisztenciája mellett. Ők egyébként nem voltak hajlandók még a nevüket sem elárulni az aktivistáknak.

Az AVM végső kétségbeesésében próbálkozott az élőlánccal. Már hetekkel ezelőtt – vagyis amikor Lénárd polgármester eldicsekedett a kerületi portálnak – megpróbálták elejét venni a kilakoltatásnak, ám beszámolójuk szerint egyetlen olyan önkormányzati illetékest sem találtak, aki legalább megpróbált volna segíteni. Egyikük például arra hivatkozott, hogy a nemzeti vagyonnal gazdálkodnak… Nos,

e nemzeti vagyon most hónapokon át üresen fog állni,

legalábbis nem jellemző, hogy valakiket kapásból beköltöztessenek egy lelakott önkormányzat bérleménybe. De még ha lenne is jelentkező, a költözéséért túl nagy ár, hogy két segítségre szoruló ember hajléktalanná váljon, ráadásul úgy, hogy semmi olyat nem tettek, amivel veszélybe sodorták volna ezt az ún. nemzeti vagyont.

Csakhogy éppen ez az, ami a csepeli önkormányzat illetékeseit egy percig sem zavarja. Ők minden bizonnyal elégedetten, a jól végzett munka tudatában tértek haza a kilakoltatás napján. S persze Lénárd polgármesternek sincs a két újabb hajléktalan ember miatt álmatlan éjszakája.

Borítókép: Vörös Anna (AVM) felvétele a november 3-i kilakoltatásról

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.