Novemberi kilakoltatás Csepelen: igazságtalanul, látványosan, könyörtelenül

  • narancs.hu
  • 2020. november 5.

Narancsblog

És a jól elvégzett munka örömével.

„Valóban, ez mindenki számára egy új helyzet volt. De Csepel állta a sarat. Megszerveztük az idős emberek ellátását, nem járultam hozzá egyetlen kilakoltatáshoz sem” – nyilatkozta  Borbély Lénárd csepeli polgármester, amikor a tavaszi járványintézkedésekről kérdezte a Csepel Info portál. Az október 22-i keltezésű PR-interjúban (az időközben koronavírus fertőzésen is átesett) Lénárd lelkes és lelkiismeretes politikusnak mutatja magát, a civilek barátjának, vérbeli lokálpartriótának, aki Csepelért tűzbe menne. És aki természetesen nyílt sisakkal harcol a

Karácsony vezette főváros galád húzásai ellen.

Például az ellen, hogy a tavaszi járványkorlátozás idején a fővárosi önkormányzat (saját ingatlanában) éppen Csepelen szeretett volna ideiglenes otthont biztosítani azoknak a hajléktalan embereknek, akik vállalják, hogy nem hagyják el az intézmény területét.

„Az a próbálkozás, hogy 200 hajléktalant költöztessenek át a VIII. kerületből a csepeli Táncsics Mihály utcába, a kapcsolat mélypontja volt” – jegyzi meg Lénárd, amiből azért sejthető, hogy mi a véleménye az elesettekről és a megsegítésükről.

De úgy tűnik, a polgármesternek csak a Csepelen kívül élő hajléktalanokkal van baja, a Csepelen hajléktalanná válókkal már nincs. Mert az lehetséges ugyan, hogy Lénárd tekintettel a járványra, tavasszal egyetlen kilakoltatáshoz sem járult hozzá, de november 3-án

– kevesebb mint két héttel a kilakoltatási moratórium előtt a koronavírus járvány előzőnél jóval súlyosabb második hulláma idején –

olyan eljárást eszközöltek beosztottjai, amely ellentmond minden emberi szándéknak, és simán kimeríti a hatalommal való visszaélés fogalomkörét.

Kedden ugyanis minden további nélkül kiraktak az utcára egy 42 éves férfit ápolásra szoruló 60 éves édesanyjával, az sem számított, hogy a férfi közalkalmazotti státuszban van, hogy hátralékuk rendezésére részletfizetési megállapodást kötöttek a vagyonkezelővel, sőt az elmúlt egy év alatt a felhalmozott hátralék majdnem felét már törlesztették is. Az ügyet A Város Mindenkié (AVM) nevű civil szervezet hozta nyilvánosságra, sőt aktivistái élőlánccal próbálták megakadályozni a kilakoltatást, de

a rendőrök egyesével szerelték le őket

az önkormányzat munkatársainak igyekvő asszisztenciája mellett. Ők egyébként nem voltak hajlandók még a nevüket sem elárulni az aktivistáknak.

Az AVM végső kétségbeesésében próbálkozott az élőlánccal. Már hetekkel ezelőtt – vagyis amikor Lénárd polgármester eldicsekedett a kerületi portálnak – megpróbálták elejét venni a kilakoltatásnak, ám beszámolójuk szerint egyetlen olyan önkormányzati illetékest sem találtak, aki legalább megpróbált volna segíteni. Egyikük például arra hivatkozott, hogy a nemzeti vagyonnal gazdálkodnak… Nos,

e nemzeti vagyon most hónapokon át üresen fog állni,

legalábbis nem jellemző, hogy valakiket kapásból beköltöztessenek egy lelakott önkormányzat bérleménybe. De még ha lenne is jelentkező, a költözéséért túl nagy ár, hogy két segítségre szoruló ember hajléktalanná váljon, ráadásul úgy, hogy semmi olyat nem tettek, amivel veszélybe sodorták volna ezt az ún. nemzeti vagyont.

Csakhogy éppen ez az, ami a csepeli önkormányzat illetékeseit egy percig sem zavarja. Ők minden bizonnyal elégedetten, a jól végzett munka tudatában tértek haza a kilakoltatás napján. S persze Lénárd polgármesternek sincs a két újabb hajléktalan ember miatt álmatlan éjszakája.

Borítókép: Vörös Anna (AVM) felvétele a november 3-i kilakoltatásról

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.