Novemberi kilakoltatás Csepelen: igazságtalanul, látványosan, könyörtelenül

  • narancs.hu
  • 2020. november 5.

Narancsblog

És a jól elvégzett munka örömével.

„Valóban, ez mindenki számára egy új helyzet volt. De Csepel állta a sarat. Megszerveztük az idős emberek ellátását, nem járultam hozzá egyetlen kilakoltatáshoz sem” – nyilatkozta  Borbély Lénárd csepeli polgármester, amikor a tavaszi járványintézkedésekről kérdezte a Csepel Info portál. Az október 22-i keltezésű PR-interjúban (az időközben koronavírus fertőzésen is átesett) Lénárd lelkes és lelkiismeretes politikusnak mutatja magát, a civilek barátjának, vérbeli lokálpartriótának, aki Csepelért tűzbe menne. És aki természetesen nyílt sisakkal harcol a

Karácsony vezette főváros galád húzásai ellen.

Például az ellen, hogy a tavaszi járványkorlátozás idején a fővárosi önkormányzat (saját ingatlanában) éppen Csepelen szeretett volna ideiglenes otthont biztosítani azoknak a hajléktalan embereknek, akik vállalják, hogy nem hagyják el az intézmény területét.

„Az a próbálkozás, hogy 200 hajléktalant költöztessenek át a VIII. kerületből a csepeli Táncsics Mihály utcába, a kapcsolat mélypontja volt” – jegyzi meg Lénárd, amiből azért sejthető, hogy mi a véleménye az elesettekről és a megsegítésükről.

De úgy tűnik, a polgármesternek csak a Csepelen kívül élő hajléktalanokkal van baja, a Csepelen hajléktalanná válókkal már nincs. Mert az lehetséges ugyan, hogy Lénárd tekintettel a járványra, tavasszal egyetlen kilakoltatáshoz sem járult hozzá, de november 3-án

– kevesebb mint két héttel a kilakoltatási moratórium előtt a koronavírus járvány előzőnél jóval súlyosabb második hulláma idején –

olyan eljárást eszközöltek beosztottjai, amely ellentmond minden emberi szándéknak, és simán kimeríti a hatalommal való visszaélés fogalomkörét.

Kedden ugyanis minden további nélkül kiraktak az utcára egy 42 éves férfit ápolásra szoruló 60 éves édesanyjával, az sem számított, hogy a férfi közalkalmazotti státuszban van, hogy hátralékuk rendezésére részletfizetési megállapodást kötöttek a vagyonkezelővel, sőt az elmúlt egy év alatt a felhalmozott hátralék majdnem felét már törlesztették is. Az ügyet A Város Mindenkié (AVM) nevű civil szervezet hozta nyilvánosságra, sőt aktivistái élőlánccal próbálták megakadályozni a kilakoltatást, de

a rendőrök egyesével szerelték le őket

az önkormányzat munkatársainak igyekvő asszisztenciája mellett. Ők egyébként nem voltak hajlandók még a nevüket sem elárulni az aktivistáknak.

Az AVM végső kétségbeesésében próbálkozott az élőlánccal. Már hetekkel ezelőtt – vagyis amikor Lénárd polgármester eldicsekedett a kerületi portálnak – megpróbálták elejét venni a kilakoltatásnak, ám beszámolójuk szerint egyetlen olyan önkormányzati illetékest sem találtak, aki legalább megpróbált volna segíteni. Egyikük például arra hivatkozott, hogy a nemzeti vagyonnal gazdálkodnak… Nos,

e nemzeti vagyon most hónapokon át üresen fog állni,

legalábbis nem jellemző, hogy valakiket kapásból beköltöztessenek egy lelakott önkormányzat bérleménybe. De még ha lenne is jelentkező, a költözéséért túl nagy ár, hogy két segítségre szoruló ember hajléktalanná váljon, ráadásul úgy, hogy semmi olyat nem tettek, amivel veszélybe sodorták volna ezt az ún. nemzeti vagyont.

Csakhogy éppen ez az, ami a csepeli önkormányzat illetékeseit egy percig sem zavarja. Ők minden bizonnyal elégedetten, a jól végzett munka tudatában tértek haza a kilakoltatás napján. S persze Lénárd polgármesternek sincs a két újabb hajléktalan ember miatt álmatlan éjszakája.

Borítókép: Vörös Anna (AVM) felvétele a november 3-i kilakoltatásról

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.