A háborús retorika ugyan már a kezdetektől a Fidesz arzenáljához tartozik, s még az is lehetséges, hogy ugyanolyan lelki okokkal magyarázható, mint a kert végébe épült kisvasút és futballstadion, ám a terepszínű álca azért válhatott mostanában a legfontosabb kellékké, mert a megtévesztés fő csapásiránya az, hogy az „értő közönség" továbbra is elhiggye, Orbán „Európa erős embere", az unió politikájának meghatározó alakja, ha úgy tetszik, világpolitikai tényező. Már csak azért is el kéne hinniük, mert ezt valószínűleg Orbán is így gondolja, elég csak csak az olyan szerepléseit felidéznünk, mint amikor közösségi oldalán azzal büszkélkedett, hogy „Trump elnök úr" hívta lecsódelejezés közben telefonon.
Bár az efféle gesztusok sokkal inkább tragikomikusnak tűnnek, mint egy komolyan vehető politikus megszólalásainak, de minden jel arra utal, hogy Orbán számára épp az efféle harsány, gyerekes megnyilvánulások jelentik erejének demonstrálását.
Orbán receptje pofonegyszerű:
szembemenni mindazzal, amit a józan ész diktál. Legutóbb például az október 15-16-i EU-csúcson fontoskodott ennek a jegyében, bár az egésznek semmi más értelme nem volt azon kívül, hogy megint ő volt a középpontban – percekig.
A zárt ajtók mögött zajló tárgyalásról kiszivárgott hírek szerint Orbán szó nélkül elfogadta az olyan, zűrös témákkal kapcsolatos nyilatkozatokat, mint a Brexit, a klímaváltozás elleni küzdelem, a járványhelyzet, illetve a belarusz helyzet értékelése, vagyis csupa olyan dolgot, amelyben tudomásunk szerint a magyar kormány gyakran képvisel az európaitól eltérő álláspontot. De amikor a decemberre tervezett Európai Unió–Afrikai Unió csúcstalálkozó előkészítése került terítékre, azonnal akcióba lépett. Mint az köztudott, Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök az elfogadásra váró dokumentumban a „férfiak és nők egyenjogúsága" kifejezés helyett a „gender equality", vagyis a „nemek közti egyenlőség" kifejezést javasolta, amit Mette Frederiksen dán miniszterelnök azzal erősített meg, hogy elve ez a bevett forma a nemzetközi megállapodásokban. Ennyi talán elég is lehetett volna, hogy a résztvevők megszavazzák a módosítást, Orbán azonban – ne feledjük, egy Magyarország számára is teljesen jelentéktelen dologról volt szó – nem hagyta annyiban. Mint mondta, „Magyarországon mi nem használjuk azt, hogy »gender equality«. Ez egy túlideologizált szó", bár azt nem tette hozzá, amit ennek kapcsán melegházasságról, könyvdarálásról, gyerekek megóvásáról mondott idehaza. Fellépését hatalmas siker koronázta: sikerült e húzásával több mint 45 percig megakasztania az ülést... Egészen addig, amíg meg nem elégelte az óvónéni (Angela Merkel), és odaszólt, hogy sem a korábbi, sem a javasolt változat ne kerüljön a szövegbe.
Mondhatnánk erre, hogy Orbán trollkodása bevált, híveinek újból beadhatja, hogy sikerült csatát nyernie az Európai Unióban. Csakhogy a közjátékot követő szünet teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy mennyire nem így van, szó sincs itt nyertes csatáról, Orbán valójában teljesen súlytalan az európai politikában.
A miniszterelnök ugyanis nem a Rogán-féle propagandamisztériumnak mondta telefonon tollba újabb dicsőségét, hanem
a karanténja miatt távolmaradt lengyel kormányfőt, Mateusz Morawieckit hívta,
hogy szerinte is megfelelő-e ez a szöveg, és csak azután mondott igen, hogy az rábólintott. Tette ezt akkor, amikor a távollévő Morawiecki nem őt, hanem Andrej Babiš cseh miniszterelnököt bízta meg véleményének képviseletével. Szóval hősünk kicsit túlpörögte a fontoskodást..
Mindez pedig nem bizonyít egyebet, csupán azt, hogy Orbán még korábbi önmagához képest is egyre jelentéktelenebbé válik a nemzetközi politikában; nem is olyan rég még előszeretettel állította be magát a visegrádi négyek vezénylő tábornokaként, ám ez a mostani eset, no meg a Belarusszal kapcsolatos sunyítás mind-mind azt mutatja, hogy szó sem volt soha ilyesmiről.
