Orbán a vesztét érzi: két nagynak szánt bemondása is volt

  • narancs.hu
  • 2018. december 9.

Narancsblog

„Semmilyen demokrácia sem tökéletes, a magyar sem.” Ah!

Orbán Viktor pénteken ismét fellépett a Kossuth rádióban, és ismét a szokásos stílusában adta elő egysíkú mondanivalóját Európa megújításáról és megvédéséről. Két nagynak szánt bemondása is volt, az egyik ez: a “demokráciában az életerő ma Kelet-Közép-Európában erőteljesebb, mint Nyugat-Európában”, amivel arra utalt, hogy – minő disznóság! – a magyar kormány fizette, Brüsszel utcáit járó, mocskolódó plakátos kisteherautóról a rendőrök leszereltették a Guy Verhofstadtot ábrázoló feliratot.

A másik bemondás az volt, hogy “vérfrissítés kell az Európai Parlamentben”, ami Orbán úgy indokolt, mint valami hobbiistálló tulajdonosa: „Látom rajtuk a ciklus végi fáradtság jeleit, de a jövő évi EP-választás után lesznek új képviselők, és szerintem javulni fog a demokrácia minősége” – mondta és valószínűleg arra gondolt, hogy a jövőre térdre borul előtte egész Európa.
Noha a demokrácia minősége általában azzal javulna, ha az efféle beszólások után az illetőt messzire zavarják a következő választáson, nálunk nem kell ettől tartania a hangoskodónak. Orbán bármit mondhat, másnap meg az ellenkezőjét, hatalma nem attól fog meginogni.

“Semmilyen demokrácia sem tökéletes, a magyar sem, de a brüsszeli még messzebb van ettől” – mondta például, és ezt nemcsak a rajongótábor veszi be. Ám amikor azzal jön, hogy Magyarországon „továbbra is hinni kell abban, hogy a szorgalom és a tehetség fenntartja a bővülést, a vezetők pedig nem kényelmesedhetnek el, nem szabad azt gondolni, hogy most már a bab is hús, hanem újabb és újabb erőfeszítéseket kell tenni”, akkor vélhetően sokkal több magyar ember zsebében nyílik ki a bicska, mint ahány könnyes szemmel bólogat.

Csak az isten tudja, hogy mikor jön el az a pont, amikor a többségnek elege lesz abból, hogy gátlástalanul hülyére vegyék, és ennek érdekében bizonyos lépéseket is tesz.

Az sem lehet tudni, hogy ez a több mint nyolc éve tartó őrület mikor éri el azt a fordulatszámot, amit már nem tudja magát demokráciának hazudni, de biztosak lehetünk abban, hogy egyre gyorsabban pörög.  ”Azt akarom, hogy a magyarok (...) saját logika mentén érezzék magukat sikeresnek, érezzék úgy, hogy van értelme annak, amit tesznek, és ne másokkal összevetve” – mondta legutóbb Orbán a rádióban. Ilyeneket Fidel Castro, Kim Ir Szen, Ceausescu szokása volt mondani, mégis biztosak lehetünk benne, hogy Orbán ennél különbeket is összehord majd a közeljövőben. Miért is ne?

A rajongótábor körében réges rég a klasszikus értelemben vett személyi kultusz járja, Orbán pedig kizárólag nekik beszél egyes szám első személyben. Nekünk minden esetre jusson az eszünkbe, hiszen a történelem erre tanít, ha egy vezető minél többször mondja, hogy országa a kiválasztott ország és népe a kiválasztott nép, az két dolgot jelenthet: vagy megőrült, vagy a vesztét érzi.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.