Orbán Viktor pénteken ismét fellépett a Kossuth rádióban, és ismét a szokásos stílusában adta elő egysíkú mondanivalóját Európa megújításáról és megvédéséről. Két nagynak szánt bemondása is volt, az egyik ez: a “demokráciában az életerő ma Kelet-Közép-Európában erőteljesebb, mint Nyugat-Európában”, amivel arra utalt, hogy – minő disznóság! – a magyar kormány fizette, Brüsszel utcáit járó, mocskolódó plakátos kisteherautóról a rendőrök leszereltették a Guy Verhofstadtot ábrázoló feliratot.
A másik bemondás az volt, hogy “vérfrissítés kell az Európai Parlamentben”, ami Orbán úgy indokolt, mint valami hobbiistálló tulajdonosa: „Látom rajtuk a ciklus végi fáradtság jeleit, de a jövő évi EP-választás után lesznek új képviselők, és szerintem javulni fog a demokrácia minősége” – mondta és valószínűleg arra gondolt, hogy a jövőre térdre borul előtte egész Európa.
Noha a demokrácia minősége általában azzal javulna, ha az efféle beszólások után az illetőt messzire zavarják a következő választáson, nálunk nem kell ettől tartania a hangoskodónak. Orbán bármit mondhat, másnap meg az ellenkezőjét, hatalma nem attól fog meginogni.
“Semmilyen demokrácia sem tökéletes, a magyar sem, de a brüsszeli még messzebb van ettől” – mondta például, és ezt nemcsak a rajongótábor veszi be. Ám amikor azzal jön, hogy Magyarországon „továbbra is hinni kell abban, hogy a szorgalom és a tehetség fenntartja a bővülést, a vezetők pedig nem kényelmesedhetnek el, nem szabad azt gondolni, hogy most már a bab is hús, hanem újabb és újabb erőfeszítéseket kell tenni”, akkor vélhetően sokkal több magyar ember zsebében nyílik ki a bicska, mint ahány könnyes szemmel bólogat.
Csak az isten tudja, hogy mikor jön el az a pont, amikor a többségnek elege lesz abból, hogy gátlástalanul hülyére vegyék, és ennek érdekében bizonyos lépéseket is tesz.
Az sem lehet tudni, hogy ez a több mint nyolc éve tartó őrület mikor éri el azt a fordulatszámot, amit már nem tudja magát demokráciának hazudni, de biztosak lehetünk abban, hogy egyre gyorsabban pörög. ”Azt akarom, hogy a magyarok (...) saját logika mentén érezzék magukat sikeresnek, érezzék úgy, hogy van értelme annak, amit tesznek, és ne másokkal összevetve” – mondta legutóbb Orbán a rádióban. Ilyeneket Fidel Castro, Kim Ir Szen, Ceausescu szokása volt mondani, mégis biztosak lehetünk benne, hogy Orbán ennél különbeket is összehord majd a közeljövőben. Miért is ne?
A rajongótábor körében réges rég a klasszikus értelemben vett személyi kultusz járja, Orbán pedig kizárólag nekik beszél egyes szám első személyben. Nekünk minden esetre jusson az eszünkbe, hiszen a történelem erre tanít, ha egy vezető minél többször mondja, hogy országa a kiválasztott ország és népe a kiválasztott nép, az két dolgot jelenthet: vagy megőrült, vagy a vesztét érzi.
