Már Széchenyi István országát dózerolja el kormány: a Magyar Tudományos Akadémia van soron

  • narancs.hu
  • 2018. december 7.

Narancsblog

A rabszolgatörvény és a tudományos élet felszámolása egy irányba mutat.

Aki a CEU elüldözésében csupán annyit látott, hogy Orbán felszámolt egy számára ellenséges tűzfészket, most kapott egy mentőkérdést. Vajon a Magyar Tudományos Akadémia is az ország, a nemzet ellensége?

Oh, hát a válasz evidens, hogy is lehet ilyen kérdést feltenni!?

Nos, Palkovics László – innovációért felelős miniszter, jó mi? – csütörtöki kiállása szemernyi kétséget nem hagyott afelől, hogy a kérdés nagyon is jogos. Hisz nevezett Magyarország kormányának képviseletében nyilatkoztatta ki – nagy bátran, kétsaroknyi távolságból –, hogy az MTA méltatlanná vált. Mire is? Legfőképpen arra, hogy nevezett testület rendkívüli közgyűlését – az erre vonatkozó megállapodás ellenére – megtisztelje jelenlétével a miniszter. (A miniszter, aki maga is tagja az akadémiának.)

Palkovics azzal indokolta közgyűlési részvétele – sajtótájékoztatón foghegyről megüzent – lemondását, hogy „olyan anyagok kerültek ma az MTA közgyűlése elé, amelyek méltatlanok a legfőbb magyar tudományos testülethez”. S itt a miniszter egy az elmúlt hónapok akadémiát illető eseményeinek sajtógyűjtésére mutogatott. De másra gondolt. Arra gondolt, hogy végre kell hajtania egy utasítást, s ezt lehetőleg a lehető legkevesebb arcvesztéssel kéne megmakkolni. Jaj, mennék én, ha nem lenne ez meg nem lenne az, legfőképpen nem lennétek ilyen rohadt büdös komcsik, kedves tudóskák, mert hogy is értelmezhetnénk másként a sajtótájékoztatón elejtett másik megjegyzését, miszerint „át kell tekinteni az 1984 óta változatlan struktúrát”. Ahhoz tehát, hogy a felelős miniszter egyáltalán leüljön egy asztalhoz a Magyar Tudományos Akadémia képviselőivel, de ami még ennél is fontosabb, hogy a kormány ne tartsa vissza az akadémia működéséhez szükséges járandóságokat. Ne fojtsa meg a tudományos életet, ne lehetetlenítse el a kutatást, satöbbi, satöbbi. És igen, ne pályázat útján kelljen folyamodni a villanyszámla befizetéséért…

Hogy egészen pontosan mi történt a miniszter/kormány és az MTA között csütörtökön cselekményszinten, azt tegnapi cikkünkben megírtuk. A történtek azt látszanak igazolni, hogy az akadémiai tagság jelentős részben (beszédes szám: 90 százalékban) összezár, s továbbra is szerfelett udvarias hangon kiáll az érdekeiért. Egészen pontosan a megvédhetőnek saccolt érdekeiért: a magyar tudományosság még épp vállalható minimumáért – ez is valami. Csakhogy az Orbán-kormány nem a minimumot, hanem a semmit vette célba, s nyilván nem lesz egyszerű feltartóztatni. A semmit, hisz mi mást is jelenthetne az 1984-es struktúrák áttekintése, mint az árvalányhaj és a rovásírás meg a felcsúti űrprogram kutatóintézeteinek felállítását? S ennek az a legegyszerűbb módja, hogy először odaküldök egy mamelukot, hogy alázzon meg mindenkit, s törölje a lábát másfél évszád magyar tudományosságába. Amit persze a kijelölt személy ragyogó pofával meg is tesz. A tettestársak soha nem fogják azt mondani, hogy főnök, ne tovább, ez már sok!

Meglátjuk, akadémiai kollégáinak sikerül-e. Annyi biztos azonban, hogy valakinek végre ki kell mondani, s meg is kell mutatnia, hogy nem a levegőbe beszél. Tulajdonképpen már most is késő, de valójában soha sem késő.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.