Orbán Viktor betegesen félti a hatalmát, de mit művelne a Fidesz, ha nem állnának nyerésre?

  • narancs.hu
  • 2018. január 27.

Narancsblog

A tisztesség már régóta nem számít, és most már annyira a törvényesség sem.

A választásokhoz közeledve immár kézzelfoghatóvá vált az, amit eddig is lehetett sejteni: Orbán Viktor és fegyverhordozói semmitől sem riadnak vissza akkor, amikor a hatalom megtartásáról van szó, a törvényesség határán mozgó – vagy inkább már törvénytelen – kormányzati lépések egyértelműen arra játszanak, hogy lehetetlenné tegyék a kormányváltást. Ebben az a megdöbbentő, hogy az eddigi jelek szerint nincs is Magyarországon kormányváltó hangulat, ennek ellenére a Fidesz eszeveszett ámokfutásba kezdett. Mindez csak azt mutatja, hogy a kormányfőnek nagyon sok veszítenivalója van: a beteges hatalomvágyán túl most már ott van az a hatalmas vagyon, amelyet strómanjain keresztül felügyelhet, és amely csakis a NER Fidesznek lejtő szabályaival gyarapodhat tovább. De ne feledjük azokat a politikusokat (Farkas Flórián, Simonka György) és vállalkozókat (többek között Tiborcz István) sem, akik a Jóisten és Polt Péter tudja, miért nem álltak még bíróság elé.

A magára büszke vezető

A magára büszke vezető

Fotó: MTI

És úgy tűnik, nem volt elég a választási feltételek korábbi önkényes átszabása, az Állami Számvevőszék ellenzéki pártokat sújtó döntéssorozata, mert pénteken a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) is megjelent a hadszíntéren. A testület bejelentette, hogy iránymutatásuk szerint az idei választáson egy amúgy minden törvényi előírásnak megfelelő párt akkor sem állíthat országos listát, ha, ha túl sok jelöltje lép vissza a választás napjáig – tudósított a 444.hu.

Az NVB iránymutatása értelmében országos listát csak az a párt állíthat, amelynek legalább 27 egyéni jelöltje van, akik minimum kilenc megyében és Budapesten vannak jelen. Ez jelenleg csak azért nem gátol meg egy teljes ellenzéki összefogást, mert olyan egyelőre nincs. Ám ha például az MSZP-Párbeszéd és a DK minimális megállapodásához csatlakozni akarna – persze, nem fog – az LMP, az Együtt és a Momentum, képtelenség lenne megegyezniük, mivel biztosan nem tudná az összes párt teljesíteni a minimumkövetelményt ahhoz, hogy egyenként is legyen országos listájuk. Az új iránymutatás alapján négy párt már éppen nem tudna koordinált egyéni jelöltekben megegyezni, maximum hárman tudnának összeállni.

A jelenleg csak kormánypárti delegáltakkal működő NVB-n keresztül a Fidesz azt próbálja bebiztosítani, amitől most igazából nem is kell félnie. És ehhez elég volt nekik annyi, hogy a szocialisták és Gyurcsányék egy egyelőre törékenynek tűnő megállapodást kössenek, hogy néhány vidéki körzetben körvonalazódni látszik néhány megegyezés, és – bár ez nem országos választási ügy – Hódmezővásárhelyen mindenki beállt egyetlen független jelölt mögé. Ha ennyitől berezelnek, mit lépnének, ha tényleg összeállna egy kormányváltásra esélyes formáció? Betiltanák a választást, mert..., mert Soros?

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.