Ebben a szomorú országban már a főminiszter sem cigányozhat egy kiadósat?

  • narancs.hu
  • 2018. január 30.

Narancsblog

Feljelentették Lázár Jánost. Alig várjuk, hogy az ügyészség lecsapjon rá.

Ocsmány cigányozással pótolta az érdemi mondandó hiányát tegnapi hódmezővásárhelyi fellépésén Lázár János miniszterelnöki miniszter. Hódmezővásárhelyen most választási kampány folyik; február 25-én időközi polgármester-választást tartanak. Ilyenformán Lázárnak nyilván az lett volna az érdemi mondandója, hogy kedves lakosság, szavazzatok az emberemre, mert annak idején én is voltam itt a polgármester embere, s lám milyen magasra kapaszkodtam, most már én mondom meg, hogy ki legyen a városvezető. Ez akkor is snassz közlés, ha Lázárnak történetesen nem jutott eszébe semmi.

Azt speciel nem értjük, hogy Soros György neve miért nem jutott az eszébe, de biztos neki is vannak üresjáratai, s akkor cigányoznia kell, hogy elmúljon. Ennél persze sokkal valószínűbb feltételezés az, hogy a szűkebb pátriájára mindenkor oly fennhangon büszke Lázár úgy gondolja övéiről, hogy ezek csak a cigányozásból értenek. Ezért mondhatott ilyeneket: „Akinek reggel 6-kor el kell mennie melózni, és mondjuk Hegedűs Laci dolgoztatja itt, a hódmezővásárhelyi városházán, annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni. Beszéljünk világosan és egyértelműen.”

Hogy ez a szöveg mennyire cigányozás, azt aligha kell bizonygatni, a NER nyelvében a cigány egyik kevéssé szubtilis szinonimája a közmunkás. Azt sem kell bizonygatni, hogy mindez mennyire sértő minden Magyarországon élő szegényre, mennyire sértő a közmunkából élőkre és voltaképpen az egész országra – cigányra, nem cigányra, gazdagra, szegényre – nézve. Hogy jön ez a mocskos szájú tahó a drága ruhájában, s veszi magának a bátorságot, hogy en general letolvajozzon tömegeket. Mocskos tolvajok, csak azért nem loptok, mert délután kettőig kihajtjuk belőletek a szuszt, s már annyi erőtök sincs, hogy elemeljetek valamit.

Magyarországon az efféle beszédnek komoly hagyományai vannak, a NER-ben meg egyenesen kötelező, s Lázár maga is mondott már nagyon hasonlókat (pl. akinek nincs semmije, az annyit is ér), de új szövege kétségtelenül felülmúlja az eddigieket, hallatán még a Miniszterelnökségen is beszarhattak valamelyest, mert sietve kiadtak egy közleményt, aminél régen lehetett olvasni röhejesebb szerecsenmosdatást: „Lázár János természetesen nem a tisztességesen és becsületesen dolgozó közmunkásokra gondolt, hanem azokra, akiket korábban a szocialista kormány belekényszerített a »megélhetési bűnözésbe« és a segélyt bűncselekményekkel egészítették ki.”

Nagy ijedtségükben nekik sem jutott eszükbe Soros, csak ezt a megavasodott elmúltnyócévezést sikerült előrántani a hirtelen jött brainstormingon.

A történet most ott tart, hogy a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket (MKTB) egyesület közösség elleni uszításért épp feljelentette a magáról megfeledkezett minisztert. Vajon milyen foganatja lesz a feljelentésüknek?

Semmilyen. Magyarországon ma ugyanis olyanok a közállapotok, hogy az ember csak azért tesz ilyen esetben feljelentést, hogy otthon a tükörbe tudjon nézni, s nem pedig azért, mert azt várná, hogy foganatja lesz. Az nem lesz.

S leginkább azért nem lesz, mert amit Lázár János beszél, az ma Magyarország hivatalos államnyelve. Azt meg nem büntetik sehol.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.