Ebben a szomorú országban már a főminiszter sem cigányozhat egy kiadósat?

  • narancs.hu
  • 2018. január 30.

Narancsblog

Feljelentették Lázár Jánost. Alig várjuk, hogy az ügyészség lecsapjon rá.

Ocsmány cigányozással pótolta az érdemi mondandó hiányát tegnapi hódmezővásárhelyi fellépésén Lázár János miniszterelnöki miniszter. Hódmezővásárhelyen most választási kampány folyik; február 25-én időközi polgármester-választást tartanak. Ilyenformán Lázárnak nyilván az lett volna az érdemi mondandója, hogy kedves lakosság, szavazzatok az emberemre, mert annak idején én is voltam itt a polgármester embere, s lám milyen magasra kapaszkodtam, most már én mondom meg, hogy ki legyen a városvezető. Ez akkor is snassz közlés, ha Lázárnak történetesen nem jutott eszébe semmi.

Azt speciel nem értjük, hogy Soros György neve miért nem jutott az eszébe, de biztos neki is vannak üresjáratai, s akkor cigányoznia kell, hogy elmúljon. Ennél persze sokkal valószínűbb feltételezés az, hogy a szűkebb pátriájára mindenkor oly fennhangon büszke Lázár úgy gondolja övéiről, hogy ezek csak a cigányozásból értenek. Ezért mondhatott ilyeneket: „Akinek reggel 6-kor el kell mennie melózni, és mondjuk Hegedűs Laci dolgoztatja itt, a hódmezővásárhelyi városházán, annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni. Beszéljünk világosan és egyértelműen.”

Hogy ez a szöveg mennyire cigányozás, azt aligha kell bizonygatni, a NER nyelvében a cigány egyik kevéssé szubtilis szinonimája a közmunkás. Azt sem kell bizonygatni, hogy mindez mennyire sértő minden Magyarországon élő szegényre, mennyire sértő a közmunkából élőkre és voltaképpen az egész országra – cigányra, nem cigányra, gazdagra, szegényre – nézve. Hogy jön ez a mocskos szájú tahó a drága ruhájában, s veszi magának a bátorságot, hogy en general letolvajozzon tömegeket. Mocskos tolvajok, csak azért nem loptok, mert délután kettőig kihajtjuk belőletek a szuszt, s már annyi erőtök sincs, hogy elemeljetek valamit.

Magyarországon az efféle beszédnek komoly hagyományai vannak, a NER-ben meg egyenesen kötelező, s Lázár maga is mondott már nagyon hasonlókat (pl. akinek nincs semmije, az annyit is ér), de új szövege kétségtelenül felülmúlja az eddigieket, hallatán még a Miniszterelnökségen is beszarhattak valamelyest, mert sietve kiadtak egy közleményt, aminél régen lehetett olvasni röhejesebb szerecsenmosdatást: „Lázár János természetesen nem a tisztességesen és becsületesen dolgozó közmunkásokra gondolt, hanem azokra, akiket korábban a szocialista kormány belekényszerített a »megélhetési bűnözésbe« és a segélyt bűncselekményekkel egészítették ki.”

Nagy ijedtségükben nekik sem jutott eszükbe Soros, csak ezt a megavasodott elmúltnyócévezést sikerült előrántani a hirtelen jött brainstormingon.

A történet most ott tart, hogy a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket (MKTB) egyesület közösség elleni uszításért épp feljelentette a magáról megfeledkezett minisztert. Vajon milyen foganatja lesz a feljelentésüknek?

Semmilyen. Magyarországon ma ugyanis olyanok a közállapotok, hogy az ember csak azért tesz ilyen esetben feljelentést, hogy otthon a tükörbe tudjon nézni, s nem pedig azért, mert azt várná, hogy foganatja lesz. Az nem lesz.

S leginkább azért nem lesz, mert amit Lázár János beszél, az ma Magyarország hivatalos államnyelve. Azt meg nem büntetik sehol.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.