Orbánnak nem volt mondanivalója, tusványosi előadása Kádár utolsó beszédére emlékeztet

  • narancs.hu
  • 2019. július 27.

Narancsblog

Csak a bizonyítványát magyarázta, azt is inkább magának.

Hogy Orbán Viktor erdélyi beszédét valamelyest a helyére tudjuk rakni, nekünk is kábé onnan kell nekivágnunk, ahonnan a magát immár európai léptékű politikai gondolkodónak lefestő miniszterelnök kezdte.

A rendszerváltásnál – bár attól megkímélnénk magunkat, hogy annak címkézésében is kövessük a beszédet, csupán egy nagyon határozott emlékképet villantunk fel: a bécsi cukrászdáét. Melynek akár a megnyitására vágyott akkor a „magyar ember”, akár egy ott nyugodtan, kényelmesen, de legfőképp természetesen elköltött Zacher tortára, almás rétesre, bécsi melange-ra.

Mintha az lenne számára is a világ legtermészetesebb dolga… A társadalom döntő többsége, melynek a késői Kádár-kor már a legkevésbé sem volt elfogadhatatlan, azért adta áldását a rendszerváltásra, mert úgy akart élni, ahogy Nyugaton látta. S mert látta (már láthatta),

nem szopta be, amit Kádárék mondtak neki,

hogy a Nyugat hanyatlik és különben is szar, úgy ahogy van, s mi (a komcsivilág) sokkal jobbak vagyunk.

Orbán: Nem kell már félni, ki lehet mondani, a NER illiberális rendszer

A miniszterelnök arra vállalkozott Tusnádfürdőn, hogy megmagyarázza: miért épített ki 2010 után egy új politikai rendszert. És miért ilyen rendszert épített ki, mint amilyet. Orbán Viktor a saját politikai szisztémáját elemezve második rendszerváltásról beszélt Tusnádfürdőn, azt mondta, hogy 2006 és 2010 között erre készültek, majd a kétharmados győzelem után lépésről lépésre építették ki az új rendszert, miközben fenn kellett tartaniuk a tömegtámogatást.

Orbán Viktor most azt mondja, hogy a Nyugat hanyatlik, szar és különben is gyűlöl minket, mert mi jobbak vagyunk (a mi alatt mindig őt kell értenünk; Orbán gyakorlatilag az első fellépése óta magával azonosítja a nemzetet, s még véletlenül sem fordítva, noha az sem lenne sokkal igazabb). De mi majd megmutatjuk a Nyugatnak?

Mit, bazmeg? – tesszük fel joggal és felháborodva a kérdést, mert már előre utáljuk a felsorolást: a lenullázott egészségügyünket, a negatív tartományba levitt oktatást, a kiüresítetett intézményrendszert, a komikusan antidemokratikusra buherált választási rendszerünket, s sorolhatnánk a lap aljáig. (A tévé előtt a beszélő helyett a néző szégyellte el magát, amikor Orbán demokráciából oktatta Finnországot. Erről tényleg csak az a mélyen hazafiatlan és szerfelett elítélendő komcsi vicc jut az eszébe az embernek, hogy a finnugor rokonság együtt jött valahonnan a népvándorláskor, de elértek egy táblához, amin volt egy nyíl meg a felirat: Suomi Finland, s aki el tudta olvasni, az arra ment tovább.)

De ha nem ilyesmikben (eü, oktatás, stb) vagyunk jobbak, akkor miben? Hát, izé, ideológiában – ne mondja senki negyvenöt éves kor felett, hogy ezt már nem látta, hallotta egyszer. Ezzel együtt is túlzunk akkor, amikor azt állítjuk, hogy Orbánnak nem volt semmi mondandója, hiszen a beszéd első fele

példásan felidézte azt a hónapok óta tartó történelemhamisítási buzgalmat,

amit – tévesen – Schmidt Máriával szokás azonosítani. Eszerint tehát a Fidesz, közelebbről szerénységem tiltja megnevezni, hogy kicsoda szülte a világra a modern Magyarországot, mindenki más csak az akadályozója (a drámába illő SZDSZ meg a gaz komcsik, és nyilván a finnek), illetve haszonélvezője (az istenadta nép) volt ebbéli gürcölésüknek.

false

 

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A beszéd második része viszont már tényleg nem tartalmazott semmit, pusztán egy Ionesco tollára méltó tragikomikus abszurd volt, melyet valaki valamiért állambölcseleti és politikafilozófiai kifejezésekből igyekezett összeróni, afelé igyekezvén,

hogy miért jobb az illiberális, mint a liberális.

Nos, nem azért, ami mögötte van vagy lenne, illetve lehetne társadalmi, intézményi szinten (nem kezdünk bele megint: eü, oktatás, választás…), hanem azért, mert kiszera méra bávatag.

Mert ott az egyén, itt a közösség, ott az ők nyertek, itt a mi nyertünk, meg a többi maszlag. Mi vagyunk a kereszténység utolsó védelmezői, például nem adunk enni a tranzitzónában dekkoló muszlimnak.

Ha Orbán Viktornak az volt a terve, hogy most az övéi elé lép mint nagy világpolitikai gondolkodó és reformer, nos, nem vált be. Beszéde sokkal inkább Kádár János utolsó beszédére hajazott, azzal a különbséggel, hogy még abban is akadtak konkrétumok.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.