Ők és mi – Navracsics megmondja, ki magyar

  • narancsblog
  • 2013. június 2.

Narancsblog

Ma reggel Navracsics Tibor a Kossuth rádióban kijelentette, hogy nemcsak az elmúlt nyolc évért, de évszázados távlatokban is a baloldal felelős az ország bajaiért.

„A magyar baloldal erőteljes internacionalista tradíciója egyedi, a környező országokban például a baloldal sokkal kevésbé várja a segítséget a külvilágtól, Nyugat-Európától. (...) A magyar baloldal gondolkodásában azonban létezik egy évszázados tradíció, melynek jegyében mindent megtettek korábban és 1990 után is, hogy az országot lejárassák” – mondja a miniszterelnök-helyettes az MTI összefoglalója szerint, amit azzal indokol, hogy bezzeg a román bal- és jobboldal együttesen utasította el tavasszal, hogy az Európai Tanács megvitassa az ottani belpolitikai helyzetet.

false

 

Fotó: Kovács Attila/MTI

Navracsics szerint nálunk ilyesmi elképzelhetetlen, ugyanis „ők úgy gondolják, hogy mi, magyarok nem vagyunk eléggé érettek arra, hogy megvitassuk saját dolgainkat, hívni kell az óvóbácsit, hívni kell valakit, aki igazságot tesz közöttünk, mert nem vagyunk elég értelmesek, nem vagyunk elég toleránsak, nem vagyunk elég demokraták ahhoz, hogy odafigyeljünk egymás érveire”.

Hát tényleg nem vagyunk. 2002-2010 között a baloldal zavarta ki a Fideszt a Parlamentből, 2010 óta pedig a baloldal volt az, amelynek eszébe sem jutott, hogy vitatkozzon, egyeztessen az új alkotmányról, annak folyamatos módosításáról, a számtalan törvényről. Nem volt elég demokrata, és ahelyett, hogy érdemben segítette volna (konstruktív ellenzék!) a kormány történelmi léptékű munkáját – példát vehettek volna Schmitt Pálról –, ott tettek keresztbe, ahol tudtak. „Ők” – ahogy a miniszter mondja.

Világos beszéd: vagyunk „mi, magyarok”. Az értelmesek, a toleránsak, a demokraták.

És vannak „ők”.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.