„A magyar baloldal erőteljes internacionalista tradíciója egyedi, a környező országokban például a baloldal sokkal kevésbé várja a segítséget a külvilágtól, Nyugat-Európától. (...) A magyar baloldal gondolkodásában azonban létezik egy évszázados tradíció, melynek jegyében mindent megtettek korábban és 1990 után is, hogy az országot lejárassák” – mondja a miniszterelnök-helyettes az MTI összefoglalója szerint, amit azzal indokol, hogy bezzeg a román bal- és jobboldal együttesen utasította el tavasszal, hogy az Európai Tanács megvitassa az ottani belpolitikai helyzetet.
| ||
Navracsics szerint nálunk ilyesmi elképzelhetetlen, ugyanis „ők úgy gondolják, hogy mi, magyarok nem vagyunk eléggé érettek arra, hogy megvitassuk saját dolgainkat, hívni kell az óvóbácsit, hívni kell valakit, aki igazságot tesz közöttünk, mert nem vagyunk elég értelmesek, nem vagyunk elég toleránsak, nem vagyunk elég demokraták ahhoz, hogy odafigyeljünk egymás érveire”.
Hát tényleg nem vagyunk. 2002-2010 között a baloldal zavarta ki a Fideszt a Parlamentből, 2010 óta pedig a baloldal volt az, amelynek eszébe sem jutott, hogy vitatkozzon, egyeztessen az új alkotmányról, annak folyamatos módosításáról, a számtalan törvényről. Nem volt elég demokrata, és ahelyett, hogy érdemben segítette volna (konstruktív ellenzék!) a kormány történelmi léptékű munkáját – példát vehettek volna Schmitt Pálról –, ott tettek keresztbe, ahol tudtak. „Ők” – ahogy a miniszter mondja.
Világos beszéd: vagyunk „mi, magyarok”. Az értelmesek, a toleránsak, a demokraták.
És vannak „ők”.
