Szidja vagy nevet rajta – a Vitézi Rend Horthyról és a buzizsidóliberálisokról

  • narancs.hu
  • 2014. július 3.

Narancsblog

A klinikai mélymagyarság világképe nem késztet különösebb agymunkára: liberális = zsidó = buzi.

Úgy hisszük, nemcsak a mi figyelmünket, de talán olvasóinkét is elkerülte az a nagyszerű és felemelő esemény, amelyre jó három éve, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban került sor: a Honvédelmi Minisztérium több, a rendezvényen is megszólaló, magas beosztású munkatársának aktív részvételével ekkor egyesültek egyetlen szervezetté a magyarországi vitézi rendek. A dokumentumot Molnár Gazsó János, a Vitézi Rend elnök-főkapitánya, Vad László, a Vitézi Rend Kárpát-medencei Kormányzóságának rendi kormányzója, illetve Szlavniczai Sándor Ervin, a Horthy Miklós Vitézi Rend Alapítvány alapító törzskapitánya és Ajtós József László főkapitány-helyettes szignálta. Azóta Molnár Gazsó „főkapitány” képviseli e nemes tradíciókat továbbvivő, kissé militarisztikus (na jó: félkatonai) szervezetet, avatja a vitézeket és a Horthy-szobrokat, mondja a beszédeket. Teszi mindezt rendre a zsinóros menték családjába tartozó, színek tekintetében is szemet gyönyörködtetően változatos uniformisokban (például itt vagy itt), melyekről csak (Molnár Gazsó találó szavaival) „ostoba és tanulatlan” emberek asszociálnak folyton operettjelmezekre. Amúgy is tudjuk: nem kevés embertársunk akad, aki felnőttkorára sem nőtt ki a szerepjátékokból, ahol színpompás, sujtásos, archaikus, esetleg retrofuturista maskarákban, kardcsörtetve hagyhatják faképnél józan ésszel túlságosan is átszőtt világunkat.

false

Most a „főkapitány” manifesztumba oltott dörgedelmei okoznak izgalmat eme egzotikus szubkultúrában, amely nyilatkozat azon alkalomból jelent meg, hogy a magyar Tumblr-közösség a szombati Pride-ra készülve némileg belejavított Horthy Miklós néhai kormányzó egyik kanonizált portréjába, majd a vizuális vírus terjedni kezdett a világhálón. A képben rejlő provokációs töltetet nem vitatva felhívnánk a figyelmet arra a rég előásott, eredetileg a kormányzó regnálásának csúcspontján (!), egy lojális újságban publikált fotóra, amely arról tanúskodik, hogy a későbbi ellentengernagy kadétkorában maga sem átallott játékosan viszonyulni a nemi sztereotípiákhoz, hogy azt ne mondjuk, a gendertémához.

A Vitézi Rend álláspontja Horthy-ügyben egyértelmű: a volt kormányzó szent ember, a magyarság Mózese (elnézést tőlük a félrevezetően ószövetségi asszociációért), akit csak ájult tisztelet illethet. Ez, mondhatnánk, az ő magánügyük, hiszen nem akad komoly történész, aki szakmai érvekkel alátámasztaná hagymázas képzelgéseiket – annál sajnálatosabb, hogy honfitársaink minimum százezrei osztják a Horthy személye köré kerített hazug mitológiát, benne afféle szörnyű fikciókkal, mint hogy – a „főkapitány” arany szavait idézve – a „zsidóság csak itt volt biztonságban egész Európában”. Miközben Horthy kormányzósága alatt, gyakorlatilag a jóváhagyásával (mindenesetre bármiféle komoly ellenkezése nélkül) deportálták a teljes vidéki zsidóságot, jórészt a Horthyra felesküdött magyar hatóságok közreműködésével. Az viszont tényleg hajmeresztő, ahogy Molnár Gazsó szerint az általa megszólított (számára is) ismeretlen amatőr retusőrök ősei is csak hálával tartoznának a kormányzónak: „Mert kedves liberálisok, kisebbségi és homoszexuális »urak«, a ti családotokat is Horthy Miklós mentette meg, ezért is születhettetek meg.” Az itt elővezetett liberális=zsidó=homoszexuális egyenletrendszer paródiaszerűen foglalja össze a szokásos, reflektálatlan szélsőjobboldali szitkokat, tökéletesen rávilágítva, milyen hihetetlen, formátlan sötétség rejlik a zsinórozott tiszti sapka mögött. Úgy kell hinnünk, a némely hivatalos közegek tevékeny támogatásával működő Vitézi Rend minden jel szerint már nem csak a maga hobbiközösségének doktrínáit tolmácsolja: a Horthy-kultusz élesztése náluknál befolyásosabb politikai aktoroknak sincs éppen ellenére.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.