Szidja vagy nevet rajta – a Vitézi Rend Horthyról és a buzizsidóliberálisokról

  • narancs.hu
  • 2014. július 3.

Narancsblog

A klinikai mélymagyarság világképe nem késztet különösebb agymunkára: liberális = zsidó = buzi.

Úgy hisszük, nemcsak a mi figyelmünket, de talán olvasóinkét is elkerülte az a nagyszerű és felemelő esemény, amelyre jó három éve, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban került sor: a Honvédelmi Minisztérium több, a rendezvényen is megszólaló, magas beosztású munkatársának aktív részvételével ekkor egyesültek egyetlen szervezetté a magyarországi vitézi rendek. A dokumentumot Molnár Gazsó János, a Vitézi Rend elnök-főkapitánya, Vad László, a Vitézi Rend Kárpát-medencei Kormányzóságának rendi kormányzója, illetve Szlavniczai Sándor Ervin, a Horthy Miklós Vitézi Rend Alapítvány alapító törzskapitánya és Ajtós József László főkapitány-helyettes szignálta. Azóta Molnár Gazsó „főkapitány” képviseli e nemes tradíciókat továbbvivő, kissé militarisztikus (na jó: félkatonai) szervezetet, avatja a vitézeket és a Horthy-szobrokat, mondja a beszédeket. Teszi mindezt rendre a zsinóros menték családjába tartozó, színek tekintetében is szemet gyönyörködtetően változatos uniformisokban (például itt vagy itt), melyekről csak (Molnár Gazsó találó szavaival) „ostoba és tanulatlan” emberek asszociálnak folyton operettjelmezekre. Amúgy is tudjuk: nem kevés embertársunk akad, aki felnőttkorára sem nőtt ki a szerepjátékokból, ahol színpompás, sujtásos, archaikus, esetleg retrofuturista maskarákban, kardcsörtetve hagyhatják faképnél józan ésszel túlságosan is átszőtt világunkat.

false

Most a „főkapitány” manifesztumba oltott dörgedelmei okoznak izgalmat eme egzotikus szubkultúrában, amely nyilatkozat azon alkalomból jelent meg, hogy a magyar Tumblr-közösség a szombati Pride-ra készülve némileg belejavított Horthy Miklós néhai kormányzó egyik kanonizált portréjába, majd a vizuális vírus terjedni kezdett a világhálón. A képben rejlő provokációs töltetet nem vitatva felhívnánk a figyelmet arra a rég előásott, eredetileg a kormányzó regnálásának csúcspontján (!), egy lojális újságban publikált fotóra, amely arról tanúskodik, hogy a későbbi ellentengernagy kadétkorában maga sem átallott játékosan viszonyulni a nemi sztereotípiákhoz, hogy azt ne mondjuk, a gendertémához.

A Vitézi Rend álláspontja Horthy-ügyben egyértelmű: a volt kormányzó szent ember, a magyarság Mózese (elnézést tőlük a félrevezetően ószövetségi asszociációért), akit csak ájult tisztelet illethet. Ez, mondhatnánk, az ő magánügyük, hiszen nem akad komoly történész, aki szakmai érvekkel alátámasztaná hagymázas képzelgéseiket – annál sajnálatosabb, hogy honfitársaink minimum százezrei osztják a Horthy személye köré kerített hazug mitológiát, benne afféle szörnyű fikciókkal, mint hogy – a „főkapitány” arany szavait idézve – a „zsidóság csak itt volt biztonságban egész Európában”. Miközben Horthy kormányzósága alatt, gyakorlatilag a jóváhagyásával (mindenesetre bármiféle komoly ellenkezése nélkül) deportálták a teljes vidéki zsidóságot, jórészt a Horthyra felesküdött magyar hatóságok közreműködésével. Az viszont tényleg hajmeresztő, ahogy Molnár Gazsó szerint az általa megszólított (számára is) ismeretlen amatőr retusőrök ősei is csak hálával tartoznának a kormányzónak: „Mert kedves liberálisok, kisebbségi és homoszexuális »urak«, a ti családotokat is Horthy Miklós mentette meg, ezért is születhettetek meg.” Az itt elővezetett liberális=zsidó=homoszexuális egyenletrendszer paródiaszerűen foglalja össze a szokásos, reflektálatlan szélsőjobboldali szitkokat, tökéletesen rávilágítva, milyen hihetetlen, formátlan sötétség rejlik a zsinórozott tiszti sapka mögött. Úgy kell hinnünk, a némely hivatalos közegek tevékeny támogatásával működő Vitézi Rend minden jel szerint már nem csak a maga hobbiközösségének doktrínáit tolmácsolja: a Horthy-kultusz élesztése náluknál befolyásosabb politikai aktoroknak sincs éppen ellenére.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.