Veszedelmes állapotok

  • 2016. január 27.

Narancsblog

Az Alaptörvény hatodik módosítása nem a terrorellenes küzdelemről, hanem a korlátlan hatalomvágyról és a közvélemény további hiszterizálásáról szól.

Ötpárti egyeztetést kezdeményezett a Fidesz–KDNP az Alaptörvény hatodik módosításáról, konkrétabban a terrorveszélyhelyzet nevű különleges jogrend bevezetéséről.

A Novák Előd által kiszivárogtatott (tényleg, kedves MSZP és LMP, miért is ő?) javaslat „jelentős terrorfenyegetettség vagy terrortámadás” esetén egy rakás jogkorlátozó rendelet kibocsátására hatalmazná fel a kormányt. Orbán Viktor cenzúrázhatná a médiát, lelőhetné az internetet, beleolvashatna leveleinkbe, kijárási tilalmat vagy kitelepítést rendelhetne el, jegyrendszert vezethetne be, megtilthatná a külföldiek beutazását, vagyonokat zárolhatna. Lényegében azt csinálhatna, amit akar; még a remekül definiált „speciális terrorelhárító intézkedések” foganatosítását is megengedi neki a módosítócsomag.

Az újítást nem a kiadható rendeletek széles köre jelenti, a felsorolt durva lépések jelenleg is megtalálhatók az alkotmányban szabályozott öt különleges jogrend (rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, váratlan támadás, veszélyhelyzet) valamelyikében. Csakhogy ezeket a különleges jogrendeket nem a kormány, hanem az Országgyűlés minősített többsége vezetheti be, a szükségrendeletek hatályát a rövid határidő lejárta után szintén a képviselőknek kell meghosszabbítaniuk.

Meglátogatnának

Meglátogatnának

 

 

Ehhez képest a terrorveszélyhelyzetet a kormány rendelné el, a speciális jogrend és a jogkorlátozó intézkedések indokoltságáról csak 60 nap után nyilváníthatna véleményt a parlament. Ráadásul a terrortámadás – és különösen a terrorfenyegetettség – sokkal nehezebben megfogható az eddigi különleges jogrendeket megalapozó tényállásoknál. A kormány az elmúlt hónapokban a hobbitörténészektől kezdve a vonatra várakozó menekültekig számos társadalmi csoportban ismerte fel a terroristát, az pedig köztudott, hogy Magyarország lakossága a terror folytonos árnyékában kénytelen tengetni mindennapjait (hiszen a gaz unió kvótája a terrorizmus szétterítését eredményezné). Nem kell különösebb jóstehetség előre látni, hogy ha lehetősége adódna, a kormány a fenyegetettség gumifogalmára hivatkozva már csak a háborús pszichózis fenntartása miatt sem habozna bevezetni terrorveszélyhelyzetet.

Ilyen kilátások után örülnünk kellene, hogy az alkotmányozó kétharmad hiányában felértékelődött ellenzéki pártok közül eddig egy sem adta be a derekát. A Jobbik parlamenti négyötödhöz, az MSZP nyolcnapos ideiglenes periódus utáni kétharmadhoz kötné a terrorveszélyhelyzet bevezethetőségét, a szocialisták a megengedett alapjog-korlátozások közül is visszavennének néhányat. Az LMP szerint az alkotmánymódosítás még ideiglenesen sem vezethet a kormány kontroll nélküli hatalmához.

Azt azonban egyik ellenzéki erő sem magyarázta meg, miért hitték el puszira a Fidesznek, hogy a terrorizmus ellen csak különleges jogrenddel, sőt új, kifejezetten a terrortámadásokra szabott különleges jogrenddel lehet küzdeni. Nyilvánvaló, hogy a készülő támadások felderítésében nem tud szerepet játszani az új szabályozás. Ha a kormány megalapozottan hivatkozik terrorfenyegetettségre, akkor olyan konkrét információkkal kell rendelkeznie, amelyek a további felderítést szükségtelenné teszik. Az azonosított terroristák nyomon követésére is teljesen alkalmasnak tűnik az általános jogrend. A különleges szabályok maximum a lakosság megóvását és egy esetleges terrortámadás utáni nyomozati munkát segíthetik. Pont az ilyen szituációkra találták ki a megelőző védelmi helyzetet és a szükségállapotot. Ha a kormány a parlament előtt bizonyítani tudja, hogy egy készülő vagy megvalósult terrortámadás kezelése különleges eszközöket igényel, jelenleg is megkaphatja a szükséges jogosítványokat.

Az Alaptörvény hatodik módosítása nem a terrorellenes küzdelemről, hanem a korlátlan hatalomvágyról és a közvélemény további hiszterizálásáról szól. Az ellenzéknek ezt a hazugságot kellene lelepleznie ahelyett, hogy a kormánynak látszólag ellentartva, mégis belemegy Orbán játékába.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.