Orbán Viktor személyesen vitte el a selyemzsinórt Tarlósnak

  • narancs.hu
  • 2016. január 23.

Narancsblog

Használja ki jól a hátralévő idejét, mert legközelebb már nem őt jelöli a Fidesz – mondta a miniszterelnök a főpolgármesternek sajtóértesülések szerint. Tarlós igyekszik is.

A dolog érdemi része már egy ideje nyílt titok: Orbán Viktor a karizmatikus és széles körben népszerű Kocsis Mátét kívánja Tarlós István helyére ültetni a főváros élén. A kérdés eddig csak az volt: mikor? A Népszabadság hétvégeken mindig felélénkülő kremlinológiai értesítője most Orbán nagyvonalúságát zengi: Tarlós zúzhat még 2019-ig, de a következő választáson már nem őt támogatja a párt. Bár a lap szerint a főpolgármesternek rosszulesett Orbán közlése, nyilatkozata arról árulkodik, beleáll a harcba. „Nem arról beszéltem korábban, hogy a Fidesz engem jelöljön, csak az indulás elvi lehetőségét nem zártam ki. A politikai túloldal jelöltje persze soha nem lennék” – mondotta, amit minden különösebb fifikázás nélkül lefordíthatunk úgy, hogy független jelöltként nekivág, s nem tartja esélytelennek magát Kocsis Mátéval szemben. Kocsisra direkt célozván azt is hozzátette, hogy „ha találnak valakit, aki nálam biztosabban megnyer Budapesten egy közvetlen választást, azt kell elindítani. Én is erre biztatom őket. Úgy látom, egyeseket túl korán és túlságosan idegesít ez a téma, de ez sem új jelenség”.

false

Az üzenet egyértelmű, nyílt sisakkal folytatott küzdelemben úgy lemoslak, kiskomám, mintha itt sem lennél. Meglehet, van is némi alapja önbizalmának, nyilván abból indul ki, hogy a baloldal most sem talál megfelelő jelöltet, Kocsisnak meg még a Jobbik majdani jelöltjével is küzdeni kell, így simán lehet ő a „nevető harmadik”.

Mindez persze egyfajta „igazságos” megmérettetést feltételez, de Tarlós István túl régen és túl jól ismeri Orbán Viktort ahhoz, hogy efféle illúziókba ringassa magát. „Biztos maga abban, hogy 2019-ben még lesz közvetlen főpolgármester-választás?” – tette fel a nyilván költői kérdést a Népszabó riporterének a főpolgármester.

Erről van szó: ha Budapest hagyja magát, Orbán Viktor azt fog a főpolgármesteri székbe ültetni, akit akar. Most Kocsisnak áll a zászló, de 2019-ig még befuthat a főváros élére akár a felcsúti focicsapat szertárosa is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.