Az MSZP kihátrált Drakula gróf mögül

  • narancsszem
  • 2013. augusztus 2.

Narancsszem

Az első csatát elvesztettük: Lendvai Anna és az MSZP a Fővárosi Közgyűlésben nem áll kezdeményezésünk mögé, hogy utcát nevezzenek el Lugosi Béláról. A képviselőnő válaszlevelét kommentár nélkül közöljük.
Lugosi nem örül

Lugosi nem örül

 

Kedves András, Gábor és Sándor!

Hozzám írt levelüket a napokban megkaptam, köszönöm. Megtisztelő, hogy kezdeményezésükkel a Fővárosi Közgyűlés tagjai közül engem kerestek meg.

Levelük felhívja a figyelmet egy eddig végig nem gondolt, valós problémára és egyben lehetőségre, hogy a főváros eddig nem emlékezett meg méltó módon azokról a magyar művészekről, akik fontos szerepet töltöttek be a világ filmművészetének megteremtésében. Lugosi Béla, aki – egyebek mellett - Drakula alakításával beírta magát az egyetemes filmtörténetbe, közéjük tartozik, ámbár ő bizonyos értelemben kivétel is, hiszen van egy szobor a Városligetben, amely őrá emlékeztet. Egyetértek felvetésük lényegével: meg kell emlékezni a filmtörténet jelentős személyiségeiről, azonban két okból mégis türelmüket kérem.

Az egyik ok szakmai. Az elmúlt években láthattuk, mekkora vitákat generál és milyen súlyos erkölcsi károkat okoz közterületeink megszokott neveinek megalapozatlan, egyoldalú, az egyéni ízlések vagy a politikai hovatartozás által motivált megváltoztatása. Sokkal kellemetlenebb kísérletezés volt ez, mint amennyire szórakoztató, de leginkább értelmetlen.

Fontos hozzátenni: bár frakciónk néhány hónapja úgy döntött, hogy ebben a ciklusban nem támogat több közterület-átnevezést, tudjuk, hogy Budapest értékeinek megőrzése, kultúrtörténetének megismerése, de fejlődése érdekében is szükség van arra, hogy emlékezzünk híres elődeinkre egy-egy névtelen közterület elnevezésével. Ugyanakkor valljuk, hogy csak megalapozottan, szakmai és társadalmi konszenzus alapján szabad döntést hozni.

A másik ok politikai. Mint tudják, a Fővárosi Közgyűlésben ma még a Fidesz–KDNP van többségben. Az elmúlt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy Budapest jelenlegi vezetése olvasatlanul söpri le az asztalról az ellenzéki kezdeményezéseket. Félre ne értsék, nem panaszkodni akarok, de nem szeretném, ha az Önök javaslata is erre a sorsra jutna.

Azt remélem, hogy az Önök kezdeményezésével, s talán az én válaszommal elindítunk egy szélesebb párbeszédet a magyar film múltjáról, és vele együtt a közterületeink jelenéről. Tenni fogok azért, hogy legyenek ügyeink, alkalmaink, amik segítik ezt a beszélgetést, amelynek eredményeképpen Budapest – akár a következő önkormányzati ciklusban – olyan emléket állít a világ filmművészetében kiemelkedő szerepet játszó magyaroknak, amely teljesítményükhöz és eredményeikhez ugyanúgy méltó lesz, mint Budapesthez.

Korai még arról beszélni, hogy ez az emlék egy utcanév, egy park, egy emlékmű vagy bármi más lesz-e. Ennél sokkal fontosabb, hogy párbeszéd induljon az Önök kezdeményezéséről. Számomra a felvetés erről a városi párbeszédről szól, ezért köszönöm igazán. Városunk kultúrája ilyen ötletek és kezdeményezések által alakulhat. Egy támogatót máris maguk mellett tudhatnak.

Üdvözlettel:

Lendvai Anna

fővárosi képviselő, MSZP

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.