Az MSZP kihátrált Drakula gróf mögül

  • narancsszem
  • 2013. augusztus 2.

Narancsszem

Az első csatát elvesztettük: Lendvai Anna és az MSZP a Fővárosi Közgyűlésben nem áll kezdeményezésünk mögé, hogy utcát nevezzenek el Lugosi Béláról. A képviselőnő válaszlevelét kommentár nélkül közöljük.
Lugosi nem örül

Lugosi nem örül

 

Kedves András, Gábor és Sándor!

Hozzám írt levelüket a napokban megkaptam, köszönöm. Megtisztelő, hogy kezdeményezésükkel a Fővárosi Közgyűlés tagjai közül engem kerestek meg.

Levelük felhívja a figyelmet egy eddig végig nem gondolt, valós problémára és egyben lehetőségre, hogy a főváros eddig nem emlékezett meg méltó módon azokról a magyar művészekről, akik fontos szerepet töltöttek be a világ filmművészetének megteremtésében. Lugosi Béla, aki – egyebek mellett - Drakula alakításával beírta magát az egyetemes filmtörténetbe, közéjük tartozik, ámbár ő bizonyos értelemben kivétel is, hiszen van egy szobor a Városligetben, amely őrá emlékeztet. Egyetértek felvetésük lényegével: meg kell emlékezni a filmtörténet jelentős személyiségeiről, azonban két okból mégis türelmüket kérem.

Az egyik ok szakmai. Az elmúlt években láthattuk, mekkora vitákat generál és milyen súlyos erkölcsi károkat okoz közterületeink megszokott neveinek megalapozatlan, egyoldalú, az egyéni ízlések vagy a politikai hovatartozás által motivált megváltoztatása. Sokkal kellemetlenebb kísérletezés volt ez, mint amennyire szórakoztató, de leginkább értelmetlen.

Fontos hozzátenni: bár frakciónk néhány hónapja úgy döntött, hogy ebben a ciklusban nem támogat több közterület-átnevezést, tudjuk, hogy Budapest értékeinek megőrzése, kultúrtörténetének megismerése, de fejlődése érdekében is szükség van arra, hogy emlékezzünk híres elődeinkre egy-egy névtelen közterület elnevezésével. Ugyanakkor valljuk, hogy csak megalapozottan, szakmai és társadalmi konszenzus alapján szabad döntést hozni.

A másik ok politikai. Mint tudják, a Fővárosi Közgyűlésben ma még a Fidesz–KDNP van többségben. Az elmúlt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy Budapest jelenlegi vezetése olvasatlanul söpri le az asztalról az ellenzéki kezdeményezéseket. Félre ne értsék, nem panaszkodni akarok, de nem szeretném, ha az Önök javaslata is erre a sorsra jutna.

Azt remélem, hogy az Önök kezdeményezésével, s talán az én válaszommal elindítunk egy szélesebb párbeszédet a magyar film múltjáról, és vele együtt a közterületeink jelenéről. Tenni fogok azért, hogy legyenek ügyeink, alkalmaink, amik segítik ezt a beszélgetést, amelynek eredményeképpen Budapest – akár a következő önkormányzati ciklusban – olyan emléket állít a világ filmművészetében kiemelkedő szerepet játszó magyaroknak, amely teljesítményükhöz és eredményeikhez ugyanúgy méltó lesz, mint Budapesthez.

Korai még arról beszélni, hogy ez az emlék egy utcanév, egy park, egy emlékmű vagy bármi más lesz-e. Ennél sokkal fontosabb, hogy párbeszéd induljon az Önök kezdeményezéséről. Számomra a felvetés erről a városi párbeszédről szól, ezért köszönöm igazán. Városunk kultúrája ilyen ötletek és kezdeményezések által alakulhat. Egy támogatót máris maguk mellett tudhatnak.

Üdvözlettel:

Lendvai Anna

fővárosi képviselő, MSZP

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.