Az MSZP kihátrált Drakula gróf mögül

  • narancsszem
  • 2013. augusztus 2.

Narancsszem

Az első csatát elvesztettük: Lendvai Anna és az MSZP a Fővárosi Közgyűlésben nem áll kezdeményezésünk mögé, hogy utcát nevezzenek el Lugosi Béláról. A képviselőnő válaszlevelét kommentár nélkül közöljük.
Lugosi nem örül

Lugosi nem örül

 

Kedves András, Gábor és Sándor!

Hozzám írt levelüket a napokban megkaptam, köszönöm. Megtisztelő, hogy kezdeményezésükkel a Fővárosi Közgyűlés tagjai közül engem kerestek meg.

Levelük felhívja a figyelmet egy eddig végig nem gondolt, valós problémára és egyben lehetőségre, hogy a főváros eddig nem emlékezett meg méltó módon azokról a magyar művészekről, akik fontos szerepet töltöttek be a világ filmművészetének megteremtésében. Lugosi Béla, aki – egyebek mellett - Drakula alakításával beírta magát az egyetemes filmtörténetbe, közéjük tartozik, ámbár ő bizonyos értelemben kivétel is, hiszen van egy szobor a Városligetben, amely őrá emlékeztet. Egyetértek felvetésük lényegével: meg kell emlékezni a filmtörténet jelentős személyiségeiről, azonban két okból mégis türelmüket kérem.

Az egyik ok szakmai. Az elmúlt években láthattuk, mekkora vitákat generál és milyen súlyos erkölcsi károkat okoz közterületeink megszokott neveinek megalapozatlan, egyoldalú, az egyéni ízlések vagy a politikai hovatartozás által motivált megváltoztatása. Sokkal kellemetlenebb kísérletezés volt ez, mint amennyire szórakoztató, de leginkább értelmetlen.

Fontos hozzátenni: bár frakciónk néhány hónapja úgy döntött, hogy ebben a ciklusban nem támogat több közterület-átnevezést, tudjuk, hogy Budapest értékeinek megőrzése, kultúrtörténetének megismerése, de fejlődése érdekében is szükség van arra, hogy emlékezzünk híres elődeinkre egy-egy névtelen közterület elnevezésével. Ugyanakkor valljuk, hogy csak megalapozottan, szakmai és társadalmi konszenzus alapján szabad döntést hozni.

A másik ok politikai. Mint tudják, a Fővárosi Közgyűlésben ma még a Fidesz–KDNP van többségben. Az elmúlt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy Budapest jelenlegi vezetése olvasatlanul söpri le az asztalról az ellenzéki kezdeményezéseket. Félre ne értsék, nem panaszkodni akarok, de nem szeretném, ha az Önök javaslata is erre a sorsra jutna.

Azt remélem, hogy az Önök kezdeményezésével, s talán az én válaszommal elindítunk egy szélesebb párbeszédet a magyar film múltjáról, és vele együtt a közterületeink jelenéről. Tenni fogok azért, hogy legyenek ügyeink, alkalmaink, amik segítik ezt a beszélgetést, amelynek eredményeképpen Budapest – akár a következő önkormányzati ciklusban – olyan emléket állít a világ filmművészetében kiemelkedő szerepet játszó magyaroknak, amely teljesítményükhöz és eredményeikhez ugyanúgy méltó lesz, mint Budapesthez.

Korai még arról beszélni, hogy ez az emlék egy utcanév, egy park, egy emlékmű vagy bármi más lesz-e. Ennél sokkal fontosabb, hogy párbeszéd induljon az Önök kezdeményezéséről. Számomra a felvetés erről a városi párbeszédről szól, ezért köszönöm igazán. Városunk kultúrája ilyen ötletek és kezdeményezések által alakulhat. Egy támogatót máris maguk mellett tudhatnak.

Üdvözlettel:

Lendvai Anna

fővárosi képviselő, MSZP

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.