Az MSZP kihátrált Drakula gróf mögül

  • narancsszem
  • 2013. augusztus 2.

Narancsszem

Az első csatát elvesztettük: Lendvai Anna és az MSZP a Fővárosi Közgyűlésben nem áll kezdeményezésünk mögé, hogy utcát nevezzenek el Lugosi Béláról. A képviselőnő válaszlevelét kommentár nélkül közöljük.
Lugosi nem örül

Lugosi nem örül

 

Kedves András, Gábor és Sándor!

Hozzám írt levelüket a napokban megkaptam, köszönöm. Megtisztelő, hogy kezdeményezésükkel a Fővárosi Közgyűlés tagjai közül engem kerestek meg.

Levelük felhívja a figyelmet egy eddig végig nem gondolt, valós problémára és egyben lehetőségre, hogy a főváros eddig nem emlékezett meg méltó módon azokról a magyar művészekről, akik fontos szerepet töltöttek be a világ filmművészetének megteremtésében. Lugosi Béla, aki – egyebek mellett - Drakula alakításával beírta magát az egyetemes filmtörténetbe, közéjük tartozik, ámbár ő bizonyos értelemben kivétel is, hiszen van egy szobor a Városligetben, amely őrá emlékeztet. Egyetértek felvetésük lényegével: meg kell emlékezni a filmtörténet jelentős személyiségeiről, azonban két okból mégis türelmüket kérem.

Az egyik ok szakmai. Az elmúlt években láthattuk, mekkora vitákat generál és milyen súlyos erkölcsi károkat okoz közterületeink megszokott neveinek megalapozatlan, egyoldalú, az egyéni ízlések vagy a politikai hovatartozás által motivált megváltoztatása. Sokkal kellemetlenebb kísérletezés volt ez, mint amennyire szórakoztató, de leginkább értelmetlen.

Fontos hozzátenni: bár frakciónk néhány hónapja úgy döntött, hogy ebben a ciklusban nem támogat több közterület-átnevezést, tudjuk, hogy Budapest értékeinek megőrzése, kultúrtörténetének megismerése, de fejlődése érdekében is szükség van arra, hogy emlékezzünk híres elődeinkre egy-egy névtelen közterület elnevezésével. Ugyanakkor valljuk, hogy csak megalapozottan, szakmai és társadalmi konszenzus alapján szabad döntést hozni.

A másik ok politikai. Mint tudják, a Fővárosi Közgyűlésben ma még a Fidesz–KDNP van többségben. Az elmúlt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy Budapest jelenlegi vezetése olvasatlanul söpri le az asztalról az ellenzéki kezdeményezéseket. Félre ne értsék, nem panaszkodni akarok, de nem szeretném, ha az Önök javaslata is erre a sorsra jutna.

Azt remélem, hogy az Önök kezdeményezésével, s talán az én válaszommal elindítunk egy szélesebb párbeszédet a magyar film múltjáról, és vele együtt a közterületeink jelenéről. Tenni fogok azért, hogy legyenek ügyeink, alkalmaink, amik segítik ezt a beszélgetést, amelynek eredményeképpen Budapest – akár a következő önkormányzati ciklusban – olyan emléket állít a világ filmművészetében kiemelkedő szerepet játszó magyaroknak, amely teljesítményükhöz és eredményeikhez ugyanúgy méltó lesz, mint Budapesthez.

Korai még arról beszélni, hogy ez az emlék egy utcanév, egy park, egy emlékmű vagy bármi más lesz-e. Ennél sokkal fontosabb, hogy párbeszéd induljon az Önök kezdeményezéséről. Számomra a felvetés erről a városi párbeszédről szól, ezért köszönöm igazán. Városunk kultúrája ilyen ötletek és kezdeményezések által alakulhat. Egy támogatót máris maguk mellett tudhatnak.

Üdvözlettel:

Lendvai Anna

fővárosi képviselő, MSZP

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?