Nekrológ

Fogás a reménytelenségen

Bertók László (1935–2020)

  • Bedecs László
  • 2020. november 1.

Nekrológ

Egynéhány irodalmi lap és intézmény már a decemberben esedékes születésnapjára készült, de az ünneplés helyett már csak a búcsúra és a méltó megemlékezésre lesz alkalom.

Bertók László egy somogyi faluban, Vésén, szegény parasztcsaládban nőtt fel. Csurgón érettségizett, Nagyatádon élt, majd 1965-ben került Pécsre, ahol nemcsak otthonra, állásra, hanem alkotótársakra és az ízlését, irodalmi gondolkodását, a későbbi szakmai kapcsolatait is meghatározó barátságokra talált. A város Weöres Sándorhoz és főleg Csorba Győzőhöz köthető modern irodalmi hagyományainak örököseként az intellektus, a türelem, az újragondolt klasszikus formák, valamint az egzisztenciális kétely költőjévé vált. A szövegépítés, a vágások, az elhallgatások, a kihagyások technikája, a bertóki rímtechnika és rímszótár, a nyelv töredékessé, hibássá tétele, a szavak elharapása aztán olyan utakat nyitott, amelyeken például a szintén pécsi kötődésű Parti Nagy Lajos is elindult.

A középiskolai irodalmi szakkörben írt, publikálatlan, legfeljebb zsengéknek nevezhető verseiért 1955-ben nyolc hónapra börtönbe zárták. A versekben a padláslesöprésekről, az állatok elhajtásáról és általában a falu kiszolgáltatottságáról, elszegényedéséről, az egyszerű, de tisztességes emberek megalázásáról beszélt. Valaki feljelentette, a fekete autó elvitte, elítélték. Egész életét meghatározta ez a traumatikus élmény, csoda, hogy nem vette el örökre a kedvét a költészettől. Bár azt megtanulta, hogy csakis személyes problémákról írjon, a közéletet, a politikai utalásokat messze kerülje el. És ezt be is tartotta, egészen a 2010-es évekig.

A pálya csúcsa a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján született különleges, a saját szabályait követő szonettek idejére esett. Körülbelül háromszáz ide tartozó versről beszélhetünk, ezek java része a ma már klasszikusnak számító Három az ötödiken (1995) című kötetben olvasható. A népdal tömörítő, a ritmust mindig követő egyszerűsége és az önmarcangoló, állandóan kérdező, kételkedő, néha a megszólalást magát is óriási tehernek megélő attitűd a szigorúan csak két rímpárt végigfuttató szonettekben úgy tudott mélyen metafizikus lenni, hogy azt hihettük, a költő improvizál. Nemigen látni ilyesmit másnál. Később, már a kétezres években a haikuszerű, rímes „háromkákkal”, melyekből sok száz született, valami hasonlót teremtett, sok-sok játékkal, örömmel, sok keserűséggel, de filozofikummal is: „A másik ember / titkos kapcsolat a / reménytelennel.”

Nagyjából húsz éve jelent meg az életműben egy aztán mindent meghatározó téma: az öregedés és vele a betegség, azaz a test hanyatlása. Az első versek a meglepetésről szóltak, aztán ez döbbenetté, majd ijedtséggé alakult, amit az ösztönös tiltakozás követett, hogy legvégül a belátás hangjaira kerüljön a hangsúly, egyre több iróniával és humorral. A „sose halunk meg” lendületét fogta vissza az öregedés első tapasztalata, a „velem is megtörténhet” valósága váltotta ki a döbbenetet, az élet törvényszerűségeinek elfogadása pedig azt a belenyugvó beszédpozíciót szülte, ahonnan az utolsó hat–nyolc év verseit halljuk.

Utolsó éveiben, utolsó köteteiben Bertók a betegség költőjévé vált. Tabuk nélkül, rövid darabokban írt az öregedő, romló test kínjairól, az egyre számosabb nyavalyákról, a nem múló fájdalmakról, a szinte mindig kellemetlen, néha megalázó, néha komikus szituációkat szülő, egymást érő vizsgálatokról. De a betegség metaforáját a társadalom és a közélet állapotára is egyre gyakrabban alkalmazta, és az utolsó tíz–tizenöt évben már a politikát is érintik a versei: „Ígérték, rájuk szavaztál, hogy vigyék, / most meg tőled kérdezgetik, miképp.” (Szavaztál) Vagy: „Mennyit hazudnak, édes istenem, / és mindent azért, hogy neked jobb legyen.” (Édes) Egy szelíd, konzervatív, mindig visszafogott, mindig elegáns polgár szarkasztikus, találó megjegyzései mögött egy egész élet megpróbáltatásai és bölcsessége csillan meg, egyszerre szórakoztató, elgondolkoztató és elszomorító olvasni ezeket a szövegeit.

Az ő őszikék korszaka tehát nem nosztalgia, pláne nem könnyes búcsú volt, hanem afféle készülődés. Riport a halálba vezető útról. A metafizika mellett immár sok fizikával és biológiával. Szalmaszálra írt firkáknak nevezte a kétsoros, rímes verseit, a szövegek és önmaga jelentőségét is lefelé tolva, merthogy a szerénység és az állandó őrlődés, bizonytalanság személyiségének és költészetének alapkaraktere volt. Utolsó kötetét a nyáron, szerencsére, még lezárta, költői végrendeletként hamarosan olvasható is lesz. Benne efféle versekkel: „Azt hiszed, nyavalyog, pedig csak egy ember / próbál megbékélni a reménytelennel.”

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.