A narcizmus szenvedést okoz – Reagálás a Mirnics-interjúra

  • Oriold Károly
  • 2013.12.30 08:52

Olvasói levelek

„Szerintem nincs az interjú által sugalmazott vagy-vagy állapot: vagy gyógyulás, vagy művészeti alkotás” – írja művészetterapeuta olvasónk.

Karafiáth Orsolya Mirnics Zsuzsannával készített interjúja eléggé kereknek, lezártnak tűnik. Márpedig az abban megjelenő gondolatok szerintem sok szempontból kiigazításra, kiegészítésre szorulnak.

A legfontosabb általam javasolt szempont az, hogy a narcizmus szenvedést okoz. A narcisztikus személyiségzavar kezelésre, gyógyításra szorul. A „narcisztikus” személy vélhetően azért megy terápiába, mert szenvedéseit enyhíteni kívánja, kapcsolatait megélhetőbb, elfogadhatóbb, kevésbé viharos mederbe terelné. Márpedig ha terápiába kerül, akkor a gyógyulás szempontjai a legfontosabbak.

Képünk csak illusztráció!

Képünk csak illusztráció!

Fotó: MTI

Nem a művészi alkotás, nem a többség igénye a művészi cselekvésre a fontos számára, hanem kizárólag a gyógyulás. (Sok narcisztikusnak okoz szenvedést az agresszív megnyilvánulások sora, beleértve az öngyilkossági kísérleteket, mások szempontjainak tökéletes semmibevételét, a kaotikus kapcsolatokat. A narcizmus társbetegsége sok esetben a függőség. Mindez nemcsak a narcisztikus embernek okoz mérhetetlen szenvedést, hanem környezetének is. Az ilyen, patológiás narcisztikusok esetében már betegségről van szó, kezelésükben sokszor gyógyszert is alkalmazhatnak.)

Karafiáth Orsolya interjúja Mirnics Zsuzsannával mintha a szenvedés és gyógyulás szempontjait háttérbe helyezné, mintha a többség által várt alkotás, a művészi cselekvés előnyt élvezne. A kérdések csak erre irányulnak, és ezeket a kérdéseket nem más teszi fel, mint egy művész. Egy olyan művész, aki alkotásainak gyakran tárgya is.

„Az ok, amiért a művészeti alkotás visszaszorulhat, nem más, mint hogy a művészet – egyes esetekben – a kapcsolatoktól vonja el az energiát, és bizonyos mértékig a kapcsolatokat pótolja” – állítja Mirnics. Szerintem ez a mondat erősen vitatható. A művészet szakma is, tudatos, mesteri megnyilvánulás is. Jómagam kicsit sem gondolom, hogy a gyógyulás előrehaladtával  visszaszorulna az alkotás. Éppen fordítva: azért a sok szenvedés és narcisztikus konfliktus (kívül és belül), mert a narcisztikus ember nem tud, képtelen szeretni, vagy nem bízhat abban, hogy működőképes kapcsolat részese lehet. Valóban, az alkotás a működőképes kapcsolatokat pótolja, de a terápia és a gyógyulás előrehaladtával, az énhatárok  stabilizálásával a narcisztikus valós emberi kapcsolatai jó esetben elmélyülnek, tartalommal telnek meg, és az alkotás mintha világából a kapcsolatok reális világába kerül. Az átmeneti tér és az alkotás nem szűnik meg, sőt a művészet elmélyül (lásd Ingmar Bergman, Andrej Tarkovszkij időskori kiteljesedett művészetét). Szó sincs arról, hogy elveszítené alkotóképességét. Szerintem ez a cikk legsúlyosabb tárgyi tévedése. Igaz, Mirnics azt állítja, hogy ez fordul elő ritkábban, ám amit jellemzőbbnek tart, az eléggé zavaros. Ezt mondja: a terápia hatására „a művész kifelé fordítja figyelmét, egyre inkább a külvilág felé fordul, jobb minőségű kapcsolatok kialakítására válik képessé, de bizonyos mértékig narcisztikusabb, »önszeretőbb«, befelé figyelőbb marad az átlagosnál.” Ha kapcsolati képessége fejlődik, hogyan marad narcisztikusabb? A befelé figyelő miért szinonimája a narcisztikusnak?

Ha a narcisztikus embert féltjük a valóságos kapcsolatoktól, egyáltalán a valóságtól, pontosan azt tesszük, ami a narcisztikus személyiségzavar lényegi dinamikája, elhárító mechanizmusa: különleges elbánást kérünk. Márpedig mintha az interjú készítőjének ez lenne a szándéka. Az összesen három kérdésben ugyanis a következő állítások vannak: a művész narcizmusa elengedhetetlen a művészetéhez; a művész lelkivilága más, mint az úgynevezett hétköznapi embereké; ha csökken a narcizmus, csökken az alkotóképesség is.

Szerintem nincs az interjú által sugalmazott vagy-vagy állapot: vagy gyógyulás, vagy művészeti alkotás. Zavaros, félrevezető az átmeneti tér fogalmának használata is, amit egyébként nem a hetvenes, hanem a hatvanas években alkotott meg Winnicott (aki 1971 januárjában  halt meg). Átmeneti tere, alkotó potenciálja mindenkinek van, és lesz is. Traumán innen és túl is. Nem csak a gyerekeknek és a művészeknek.

Véleményem szerint  ilyen mondatot: „válassz, mi a fontosabb, a családoddal a kirándulás, vagy a tánc”, sem komoly mentor, sem komoly terapeuta nem mond. Ez hamis megközelítés. Számomra mondjuk nem világos, hogy az adott kontextusban mit jelent a mentor.

Az utolsó mondatot végképp nem értem: „Míg egyes patológiák – például az alkoholfüggés – ártanak a művészetnek, a narcizmusnál természetes, hogy az egészségesnél nagyobb »adagban« van jelen egy művész esetében.” Vagyis: az alkohol árt a művészetnek, ám a narcizmus természetesen az egészségesnél nagyobb adagban van jelen. Ennek így se füle, se farka.

A művészvilágot nem ismerem, okleveles művészetterapeutaként ugyanakkor fontosnak tartom a hiteles ismeretterjesztést, ezért írtam meg kommentáromat.

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper azt vizsgálja, meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.

„Ekkora szakadék máshol nincs”

Mivel elégedetlenek a mai fiatalok, és miért a magyarok a leg­op­ti­mistábbak a visegrádi négyek közül? Mi lehet az oka a politikai hovatartozás szerinti megosztottságnak, és mi az az egy kérdés, amelyben mégis egyetért fideszes és ellenzéki fiatal?