A narcizmus szenvedést okoz – Reagálás a Mirnics-interjúra

  • Oriold Károly
  • 2013. december 30.

Olvasói levelek

„Szerintem nincs az interjú által sugalmazott vagy-vagy állapot: vagy gyógyulás, vagy művészeti alkotás” – írja művészetterapeuta olvasónk.

Karafiáth Orsolya Mirnics Zsuzsannával készített interjúja eléggé kereknek, lezártnak tűnik. Márpedig az abban megjelenő gondolatok szerintem sok szempontból kiigazításra, kiegészítésre szorulnak.

A legfontosabb általam javasolt szempont az, hogy a narcizmus szenvedést okoz. A narcisztikus személyiségzavar kezelésre, gyógyításra szorul. A „narcisztikus” személy vélhetően azért megy terápiába, mert szenvedéseit enyhíteni kívánja, kapcsolatait megélhetőbb, elfogadhatóbb, kevésbé viharos mederbe terelné. Márpedig ha terápiába kerül, akkor a gyógyulás szempontjai a legfontosabbak.

Képünk csak illusztráció!

Képünk csak illusztráció!

Fotó: MTI

Nem a művészi alkotás, nem a többség igénye a művészi cselekvésre a fontos számára, hanem kizárólag a gyógyulás. (Sok narcisztikusnak okoz szenvedést az agresszív megnyilvánulások sora, beleértve az öngyilkossági kísérleteket, mások szempontjainak tökéletes semmibevételét, a kaotikus kapcsolatokat. A narcizmus társbetegsége sok esetben a függőség. Mindez nemcsak a narcisztikus embernek okoz mérhetetlen szenvedést, hanem környezetének is. Az ilyen, patológiás narcisztikusok esetében már betegségről van szó, kezelésükben sokszor gyógyszert is alkalmazhatnak.)

Karafiáth Orsolya interjúja Mirnics Zsuzsannával mintha a szenvedés és gyógyulás szempontjait háttérbe helyezné, mintha a többség által várt alkotás, a művészi cselekvés előnyt élvezne. A kérdések csak erre irányulnak, és ezeket a kérdéseket nem más teszi fel, mint egy művész. Egy olyan művész, aki alkotásainak gyakran tárgya is.

„Az ok, amiért a művészeti alkotás visszaszorulhat, nem más, mint hogy a művészet – egyes esetekben – a kapcsolatoktól vonja el az energiát, és bizonyos mértékig a kapcsolatokat pótolja” – állítja Mirnics. Szerintem ez a mondat erősen vitatható. A művészet szakma is, tudatos, mesteri megnyilvánulás is. Jómagam kicsit sem gondolom, hogy a gyógyulás előrehaladtával  visszaszorulna az alkotás. Éppen fordítva: azért a sok szenvedés és narcisztikus konfliktus (kívül és belül), mert a narcisztikus ember nem tud, képtelen szeretni, vagy nem bízhat abban, hogy működőképes kapcsolat részese lehet. Valóban, az alkotás a működőképes kapcsolatokat pótolja, de a terápia és a gyógyulás előrehaladtával, az énhatárok  stabilizálásával a narcisztikus valós emberi kapcsolatai jó esetben elmélyülnek, tartalommal telnek meg, és az alkotás mintha világából a kapcsolatok reális világába kerül. Az átmeneti tér és az alkotás nem szűnik meg, sőt a művészet elmélyül (lásd Ingmar Bergman, Andrej Tarkovszkij időskori kiteljesedett művészetét). Szó sincs arról, hogy elveszítené alkotóképességét. Szerintem ez a cikk legsúlyosabb tárgyi tévedése. Igaz, Mirnics azt állítja, hogy ez fordul elő ritkábban, ám amit jellemzőbbnek tart, az eléggé zavaros. Ezt mondja: a terápia hatására „a művész kifelé fordítja figyelmét, egyre inkább a külvilág felé fordul, jobb minőségű kapcsolatok kialakítására válik képessé, de bizonyos mértékig narcisztikusabb, »önszeretőbb«, befelé figyelőbb marad az átlagosnál.” Ha kapcsolati képessége fejlődik, hogyan marad narcisztikusabb? A befelé figyelő miért szinonimája a narcisztikusnak?

Ha a narcisztikus embert féltjük a valóságos kapcsolatoktól, egyáltalán a valóságtól, pontosan azt tesszük, ami a narcisztikus személyiségzavar lényegi dinamikája, elhárító mechanizmusa: különleges elbánást kérünk. Márpedig mintha az interjú készítőjének ez lenne a szándéka. Az összesen három kérdésben ugyanis a következő állítások vannak: a művész narcizmusa elengedhetetlen a művészetéhez; a művész lelkivilága más, mint az úgynevezett hétköznapi embereké; ha csökken a narcizmus, csökken az alkotóképesség is.

Szerintem nincs az interjú által sugalmazott vagy-vagy állapot: vagy gyógyulás, vagy művészeti alkotás. Zavaros, félrevezető az átmeneti tér fogalmának használata is, amit egyébként nem a hetvenes, hanem a hatvanas években alkotott meg Winnicott (aki 1971 januárjában  halt meg). Átmeneti tere, alkotó potenciálja mindenkinek van, és lesz is. Traumán innen és túl is. Nem csak a gyerekeknek és a művészeknek.

Véleményem szerint  ilyen mondatot: „válassz, mi a fontosabb, a családoddal a kirándulás, vagy a tánc”, sem komoly mentor, sem komoly terapeuta nem mond. Ez hamis megközelítés. Számomra mondjuk nem világos, hogy az adott kontextusban mit jelent a mentor.

Az utolsó mondatot végképp nem értem: „Míg egyes patológiák – például az alkoholfüggés – ártanak a művészetnek, a narcizmusnál természetes, hogy az egészségesnél nagyobb »adagban« van jelen egy művész esetében.” Vagyis: az alkohol árt a művészetnek, ám a narcizmus természetesen az egészségesnél nagyobb adagban van jelen. Ennek így se füle, se farka.

A művészvilágot nem ismerem, okleveles művészetterapeutaként ugyanakkor fontosnak tartom a hiteles ismeretterjesztést, ezért írtam meg kommentáromat.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.