A saját szakmai hitele miatt, és mert Romsics az olvasói és a hallgatói számára példa és etalon. Ezért az ő szintje az antiszemitizmusról megnyilatkozásokban nem a közbeszéd, hanem a nagyon karakteres véleményformáló szintje. Romsics véleménye nem egy a sok közül, az ő véleménye meghatározó.
Gerő joggal sérelmezi a zsidósággal kapcsolatos tények és fogalmak relativizálását. Nem elfogadható a zsidósághoz való viszony relativizálása a holokauszt után. Ha a fizikában elfogadjuk az abszolút értékeket, a mínusz 273 Celsiusnak megfelelő 0 Kelvint, azt tehát, hogy ennél nem létezhet hidegebb hőmérséklet, akkor kell, hogy létezzenek ilyen fix pontok a történettudományban is. Gerő nem mondja ki, de ezeket a fix pontokat keresi, és ezt kéri számon Romsicson. Szerinte ahogyan a 0 Kelvin nem vita tárgya, a holokauszt és a zsidósággal kapcsolatos kérdések sem lehetnek azok. Igaza van, jogos a számonkérés. A számonkérések elmaradása vezetett a kettős beszédhez, így alakulhatott ki a diktatúrák ekvivalenciáját hirdető hamis és történelmietlen állítás, miszerint a náci és a bolsevik diktatúra ugyanaz volt, csak az egyik vörösben, a másik barnában. Ami egyébként nem más, mint keresztény-konzervatív politikusok szerecsenmosdatása, vagy inkább annak szerencsétlen és hazug kísérlete. Néhány esztendeje volt szerencsém állítani - elismerve és megvetve mindkét rendszer embertelenségét -, hogy a nácizmus és a kommunizmus közé nem lehet egyenlőség jelet tenni, sőt rendkívül ízléstelen ennek a kísérlete is. A magát jobboldalinak minősítő sajtó azonnal zsidóbérencnek titulált.
Egyenlőségjelet pedig azért nem lehet tenni a két típusú diktatúra közé, mert az egyik, a náci főbűne a genocídium volt, az, hogy embereket a születés, a származás okán semmisítettek meg. Amíg ember él a földön, ez az, amit nem szabad relativizálni, és amire nem szabad keresni a mentségeket és kibúvókat. A cigányságot napjainkban érő társadalmi attrocitások - amiknek súlyos része a cinkos hallgatás - gondolati kiváltói ugyanazok, amik a zsidótörvények elfogadásához, majd a holokauszthoz, a genocídiumhoz vezettek.
Ezért van igaza Gerő Andrásnak, ezért kellenek a fix pontok a történelemben is. Hogy a borzalom ne ismétlődjék, hogy a bűnt ne kövessük el még egyszer.
John Lukacs írja az Isten velem című könyvében: a történelem sajátos tudomány. Nincs saját nyelve, nincsenek szakkifejezései, nincsenek szakzsargonjai, amiket csak a történészek használnak és értenek. A beszélt nyelv egyben a történelem "szaknyelve" is. De annak, aki történészként a beszélt nyelvet alkalmazza leírásaiban, nagyon pontosan, a lehető legegzaktabb módon kell tennie. A slendrián, elnagyolt beszéd slendrián gondolatokat továbbít. A nem egzakt, többféleképpen értelmezhető mondatok azt teszik lehetővé, hogy aki továbbítja, interpretálja őket, kedve szerint a saját ideológiai vagy politikai érdekébe állítsa azokat. A feszes, pontos beszéd ennek a lehetőségét erősen szűkíti, majdhogynem kizárja.
Nem vagyok történész, de ez a vita csak látszólag történészi belvita. Ez a vita a jövőnkről szól, arról, hogy tanultunk-e hibáinkból és bűneinkből. Elkerüljük-e vagy megismételjük azokat. A történészek, ha másban nem is, ebben legalább értsenek egyet. Hogy elkerülhessük!
Herényi Károly
