Takács Ferenc ezt írja: "Nos, Szerb úgy ír oldalakon át a regényről, hogy Dedalust meg sem említi. Úgy tudja, hogy az Ulysses kizárólag Bloomról, mégpedig Bloom tudatáról szól, s erről a tudatról eléggé lekezelően nyilatkozik."
Nos, valóban: név szerint nem említi Szerb Antal Stephen Dedalust, ellenben olvassuk csak el, mit is ír A mai angol regény című írásában, 1933-ban: "A 700 oldalas regény egy nap története, két ember tudatában tükrözve." (In: Hétköznapok és csodák, Magvető, 2002: 250.) A két tudat márpedig lehet akárkié, de nem lehet: egy!
De érdemes Szerb következő argumentumát is megfontolni: "A baj Joyce-nál talán nem is a metódusában van. Joyce bűne az, ami Huxley erénye: hogy túlságosan intellektuális. Huxley intellektusa ragyogó tájékozottság, világosság, esprit. - Joyce intellektusa homályos, írországi, misztikus." (Uo. 250-251.)
Akár igazat adunk Szerb Antalnak, akár nem, megállapítása megmutatja, mit gondolt Joyce-ról (függetlenül attól, hogy 70 oldalt olvasott-e el az Ulyssesből vagy 700-at) - ehhez pedig joga volt, felteszem, ezt még az utólagosság szemszögéből sem vitathatjuk el tőle.
Szűcs Balázs Péter
