Olvasói levél

Egotrip. Kapirgáló. Virág a trágyadombon... - II. rész

Magyar Narancs, 2012. július 19.

  • 2012. szeptember 30.

Olvasói levelek

Nem tudom, hogy Szerb Antal olvasta-e az Ulyssest, de Az angol irodalom kis tükre (1929), a Hétköznapok és csodák (1936) és A világirodalom története(1941) alapján biztosnak látszik, hogy szeretni nem szerette. Elismerte viszont Joyce - és a tudatfolyam-technika - hatását (a Hétköznapok és csodákban Dorothy Richardson, J. C. Powys és főleg Virginia Woolf esetében).

Takács Ferenc ezt írja: "Nos, Szerb úgy ír oldalakon át a regényről, hogy Dedalust meg sem említi. Úgy tudja, hogy az Ulysses kizárólag Bloomról, mégpedig Bloom tudatáról szól, s erről a tudatról eléggé lekezelően nyilatkozik."

Nos, valóban: név szerint nem említi Szerb Antal Stephen Dedalust, ellenben olvassuk csak el, mit is ír A mai angol regény című írásában, 1933-ban: "A 700 oldalas regény egy nap története, két ember tudatában tükrözve." (In: Hétköznapok és csodák, Magvető, 2002: 250.) A két tudat márpedig lehet akárkié, de nem lehet: egy!

De érdemes Szerb következő argumentumát is megfontolni: "A baj Joyce-nál talán nem is a metódusában van. Joyce bűne az, ami Huxley erénye: hogy túlságosan intellektuális. Huxley intellektusa ragyogó tájékozottság, világosság, esprit. - Joyce intellektusa homályos, írországi, misztikus." (Uo. 250-251.)

Akár igazat adunk Szerb Antalnak, akár nem, megállapítása megmutatja, mit gondolt Joyce-ról (függetlenül attól, hogy 70 oldalt olvasott-e el az Ulyssesből vagy 700-at) - ehhez pedig joga volt, felteszem, ezt még az utólagosság szemszögéből sem vitathatjuk el tőle.

Szűcs Balázs Péter

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.