Olvasói levél

Egotrip. Kapirgáló. Virág a trágyadombon... - II. rész

Magyar Narancs, 2012. július 19.

  • 2012. szeptember 30.

Olvasói levelek

Nem tudom, hogy Szerb Antal olvasta-e az Ulyssest, de Az angol irodalom kis tükre (1929), a Hétköznapok és csodák (1936) és A világirodalom története(1941) alapján biztosnak látszik, hogy szeretni nem szerette. Elismerte viszont Joyce - és a tudatfolyam-technika - hatását (a Hétköznapok és csodákban Dorothy Richardson, J. C. Powys és főleg Virginia Woolf esetében).

Takács Ferenc ezt írja: "Nos, Szerb úgy ír oldalakon át a regényről, hogy Dedalust meg sem említi. Úgy tudja, hogy az Ulysses kizárólag Bloomról, mégpedig Bloom tudatáról szól, s erről a tudatról eléggé lekezelően nyilatkozik."

Nos, valóban: név szerint nem említi Szerb Antal Stephen Dedalust, ellenben olvassuk csak el, mit is ír A mai angol regény című írásában, 1933-ban: "A 700 oldalas regény egy nap története, két ember tudatában tükrözve." (In: Hétköznapok és csodák, Magvető, 2002: 250.) A két tudat márpedig lehet akárkié, de nem lehet: egy!

De érdemes Szerb következő argumentumát is megfontolni: "A baj Joyce-nál talán nem is a metódusában van. Joyce bűne az, ami Huxley erénye: hogy túlságosan intellektuális. Huxley intellektusa ragyogó tájékozottság, világosság, esprit. - Joyce intellektusa homályos, írországi, misztikus." (Uo. 250-251.)

Akár igazat adunk Szerb Antalnak, akár nem, megállapítása megmutatja, mit gondolt Joyce-ról (függetlenül attól, hogy 70 oldalt olvasott-e el az Ulyssesből vagy 700-at) - ehhez pedig joga volt, felteszem, ezt még az utólagosság szemszögéből sem vitathatjuk el tőle.

Szűcs Balázs Péter

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.