Olvasói levelek

Csillogó bundák titka

  • Kovács Andrea
  • 2013. november 17.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2013. szeptember 5.

Tisztelt Barotányi úr!

Kedves Zoltán!

Ez utóbbi megszólítást nem nősovinizmusból teszem, hanem mert maga az egyik kedvenc cikkíróm. Rendre és lelkesen olvasom cikkeit, amiket természetesen nem mindig értek, tekintettel a sok kimondhatatlan nevű vegyületre, továbbá az ezek interakciói, akciói következtében létrejövő még kimondhatatlanabb nevű vegyületekre. (Feltételezem, ön vagy fizika-kémia szakot végzett, vagy matematikát, vagy mindegyiket, esetleg egyiket sem, csak szereti bosszantani az e területen enyhén szólva nem túl járatos olvasóit.) Viszont mindezt teszi sok humorral, hogy azok számára is élvezetessé válik, mint például én, akinek e tárgyak tekintetében a feje helyén tök billeg. Így eddig hozzászólni sem tudtam, de most eljött az én időm, nevezetesen a kutya- és macskaeledelekről megjelent írásával kapcsolatban. Itt viszont a való világ szamárfület mutat a tudománynak.

Jó pár éve költöztünk már Budapestről el, fel a Mátrába, egy pici faluba. Két kutyával jöttünk, aztán itt kicsit felszaporodott az állomány 5 főre (természetesen a kanok miatt külön csoportban tartva: 3+2).

Amiért e levelet írom, hogy a szőlő és mazsola nagyon ártalmas volna a kutyákra. Biztosan maga is látott régi falusi portákat, ahol a kertkapu két oldalán a ház bejáratáig szőlősor húzódik. Amikor nálunk megérett a szőlő, a szüret a következőképpen nézett ki. Szidi kutya (bernáthegyi-skót juhász keverék, gyönyörű volt, autót reklámozott, tévében szerepelt) hátsó bal lába a földön, jobb hátsó lába az első sor dróton, a két mellső a második sor dróton, és csak falta és falta a szőlőt. Rocco kutya (német juhász-erdélyi kopó, eszét sok mai álomtitkár megirigyelhetné) a kanok lustaságával azorra előtt levő sort legelgette, Frici kutya is (szintén kan, snaucer keverék) a szájához legközelebb levő sort eszegette, míg Fridának (szuka, terrier keverék) és fiának, Horace-nak, lévén igen kis testűek, az alsó sor jutott. A legfelső sort pedig a madarak csipkedték le, úgyhogy ha nem voltam elég fürge, nekem már csak pár aszúszem jutott. Elhalálozási életkorok: Szidi 16 év és 3 hónap, Frici 15 és fél év, Rocco és Frida 14 és fél év, Horace 14 év és 2 hónap. Egyébként mindent, ami ember és/vagy állatszámára ehető, befaltak.

Kívánok önnek és magamnak ilyen mérget és ilyen "rövid életet". További jó munkát és számomra kellemes olvasást kívánva, üdvözlettel:

Kovács Andrea

Ui.: A cicák tejfogyasztásához pedig csak annyit: reggel 8 órakor mindegyik ott sorakozik a tálkák előtt, és várják a tejcsit, aminek az ellefetyelése után a 17 év alatt még soha nem láttam csúf produktumot.

Ui. 2: Viszont az ürülékkel kapcsolatban igaza van: Szidinek és Roccónak kedvenc nasija volt a mirelit kecskeszar, amiért ölre is mentek télvíz idején (merthogy kecske is volt nálunk).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.