Magyar Narancs, 2013. szeptember 5.
Tisztelt Barotányi úr!
Kedves Zoltán!
Ez utóbbi megszólítást nem nősovinizmusból teszem, hanem mert maga az egyik kedvenc cikkíróm. Rendre és lelkesen olvasom cikkeit, amiket természetesen nem mindig értek, tekintettel a sok kimondhatatlan nevű vegyületre, továbbá az ezek interakciói, akciói következtében létrejövő még kimondhatatlanabb nevű vegyületekre. (Feltételezem, ön vagy fizika-kémia szakot végzett, vagy matematikát, vagy mindegyiket, esetleg egyiket sem, csak szereti bosszantani az e területen enyhén szólva nem túl járatos olvasóit.) Viszont mindezt teszi sok humorral, hogy azok számára is élvezetessé válik, mint például én, akinek e tárgyak tekintetében a feje helyén tök billeg. Így eddig hozzászólni sem tudtam, de most eljött az én időm, nevezetesen a kutya- és macskaeledelekről megjelent írásával kapcsolatban. Itt viszont a való világ szamárfület mutat a tudománynak.
Jó pár éve költöztünk már Budapestről el, fel a Mátrába, egy pici faluba. Két kutyával jöttünk, aztán itt kicsit felszaporodott az állomány 5 főre (természetesen a kanok miatt külön csoportban tartva: 3+2).
Amiért e levelet írom, hogy a szőlő és mazsola nagyon ártalmas volna a kutyákra. Biztosan maga is látott régi falusi portákat, ahol a kertkapu két oldalán a ház bejáratáig szőlősor húzódik. Amikor nálunk megérett a szőlő, a szüret a következőképpen nézett ki. Szidi kutya (bernáthegyi-skót juhász keverék, gyönyörű volt, autót reklámozott, tévében szerepelt) hátsó bal lába a földön, jobb hátsó lába az első sor dróton, a két mellső a második sor dróton, és csak falta és falta a szőlőt. Rocco kutya (német juhász-erdélyi kopó, eszét sok mai álomtitkár megirigyelhetné) a kanok lustaságával azorra előtt levő sort legelgette, Frici kutya is (szintén kan, snaucer keverék) a szájához legközelebb levő sort eszegette, míg Fridának (szuka, terrier keverék) és fiának, Horace-nak, lévén igen kis testűek, az alsó sor jutott. A legfelső sort pedig a madarak csipkedték le, úgyhogy ha nem voltam elég fürge, nekem már csak pár aszúszem jutott. Elhalálozási életkorok: Szidi 16 év és 3 hónap, Frici 15 és fél év, Rocco és Frida 14 és fél év, Horace 14 év és 2 hónap. Egyébként mindent, ami ember és/vagy állatszámára ehető, befaltak.
Kívánok önnek és magamnak ilyen mérget és ilyen "rövid életet". További jó munkát és számomra kellemes olvasást kívánva, üdvözlettel:
Kovács Andrea
Ui.: A cicák tejfogyasztásához pedig csak annyit: reggel 8 órakor mindegyik ott sorakozik a tálkák előtt, és várják a tejcsit, aminek az ellefetyelése után a 17 év alatt még soha nem láttam csúf produktumot.
Ui. 2: Viszont az ürülékkel kapcsolatban igaza van: Szidinek és Roccónak kedvenc nasija volt a mirelit kecskeszar, amiért ölre is mentek télvíz idején (merthogy kecske is volt nálunk).
