Megdöbbentő és sajnos egyben nem meglepő Magyarországon Herényi Károly szerecsenmosdató Für-nekrológja. Túl profán – ám eddig mindig működő – útmutató lenne azt mondani, hogy ha egy platformra kerültél a neonáci Jobbikkal, akkor nem biztos, hogy az ügy közös, és nem vagy hozzájuk hasonlóan adott szemléletedben kirekesztő vagy azt elfogadó. Jelen esetben viszont az a helyzet, hogy teljesen mindegy, Vona Gábor vagy Herényi Károly Für-nekrológját olvasom el.
Az Antall- és Boross-kormány honvédelmi miniszterének lelkéről ír Herényi, miközben Für Lajos közjogi szerepei mellett MTA-doktorként és magát történésznek nevezőként legitimálta a neonáci paramilitáris szervezet, a Gárda megalakulását. Miféle lélekről ír, ha a társadalom lelkében zajló változásokat képtelen felfogni? Für felelőssége óriási, menthetetlen: biztosan, de láthatóan a társadalom által fel sem fogott mértékű rombolást vitt véghez, amely nem fogható ahhoz, ha egy tinédzser egy buliban neki felkínált drogot próbál ki. Az lehet csetlés-botlás, de a kirekesztés legitimálása – különösen közjogi szerepben – eredendő társadalmi bűn.
Megdöbbent, hogy bármikori jogalkotók, most Herényi Károly – tehát egy társadalom normarendszerét törvényi erőre emelők – a magyar szavakhoz olyan immorális tartalmakat kapcsolnak, amelyek alapvetően rúgják fel nemcsak a XXI. századi nemzetközi és európai normákat, hanem az 1945-ben meghúzott cezúrát is: Európa társadalmi kirekesztésre alapozott népirtást követett el, ezzel a normával csak kategorikusan szakítani lehet. A Für Lajos volt honvédelmi miniszter által kvázi törvényi erőre emelt neonáci félkatonai szervezet, a Gárda rendezvényein egyértelműen és nem sejtetve újra népirtást követeltek: „Én leszek az első, aki bevagoníroz benneteket.” Magyarországon a Gárda és az azt létrehozó Jobbik (a közéletben nyíltan használt, illetve rendőrségi vallomásokban is tetten érhető) rasszista, antiszemita és homofób retorikáját magukénak vallók a szavakat tettekre váltották: rasszista indítékú romagyilkosság-sorozat zajlott le 2008–2009-ben, tettleges fellépésekkel tarkított megfélemlítő masírozások történnek, a Budapest Pride-on kőzápor fogadja a békés demonstrálókat.
A holokauszthoz vezető kirekesztő, támadó társadalmi viselkedés legitimálása és igenlése nem csetlés-botlás. Egy mindenkori jogalkotó, egy volt miniszter, egy MTA-doktor sem teheti meg, ő különösen nem. Sajnálom, ha választópolgárként nekem kell felvilágosítanom Herényi Károlyt, de a jogalkotók megszűntek magánemberek lenni ebbéli pozíciójukban, és Für Lajos nem családi séta keretében vett részt a Gárda alakuló avatásán, ahogy az MDF-kormány tagjai sem Horthy újratemetésén. Az erre való reflektálás hiánya ordít a valahai MDF-tagok körében.
Nem vagyok kíváncsi választóként jogalkotók frusztrált apaképkeresésére, miközben egy végtelenül immorális lépést meghozó embert akar mentegetni Herényi. Biztosan voltak értékelhető pillanatai, akár évei is Für Lajosnak, ahogy Horthy Miklós is biztosan fess ember volt, vagy valaha jó ellentengernagy, de nem a végzetes hibák reflektálatlan elkövetésére lettek felhatalmazva.
Für Lajos meghalt, de ránk hagyta sok más „bába” mellett a Gárda örökségét. Nem kezd vele semmit az azt betiltó bíróság sem, mi több, romákat megfélemlítő gárdistákat ítél meg magyarnak a romákkal szemben. Nem azt mondom, hogy a felelősség egyedül Für Lajost terheli – miközben a szintén gárdista Wittner Mária válik jogalkotóvá a társadalmi emlékezés terén –, de ami hibát Für Lajos a szerepkörében elkövethetett, annak maximumát hozta. Lehet, hogy időarányosan eltörpül egyéb tettei mellett, de ezzel lenullázta magát szakmailag és emberileg egyaránt. A Horthy-párhuzam az életút mérlegében ott működik, hogy a népirtással magát társadalmi és morális értelemben lenullázó kormányzó morális egyenlegét sajnos mérvadó történészek sem vonják meg. Vannak tettek, amelyeket nem lehet semmilyen mértékű lépéssel ellensúlyozni, különösen, ha a végzetes lépések az adott személy életét zárják; reflektálatlanul, megítéletlenül, és azt megelőző tettekkel akarjuk rózsaszínre festeni a menthetetlen feketét.
Vizsgálja valaki egy-egy impotensnek mondott, ám meggyőződésből immorális lépést meghozó társadalmi szereplő viselkedésében azt a szélsőjobbot és Gárdát legitimáló hatást, aminek kiemelkedő alakja volt Für Lajos? Képes-e Herényi Károly társadalompszichológiai vizsgálódást folytatni, hogy mennyiben hat egy-egy bírósági, rendőrségi és társadalmi megítélésre egy-egy kiemelt pozícióban lévő személy hivatalos megnyilvánulása? Nem a pozitív változásokra esélyt adó potenciál megtisztelő felelősségével indult a képviselő-választáson?
Kedves Herényi Károly: amíg volt jogalkotóként Önt láthatóan nem érdekli a társadalmi kapcsolatok állapota, addig végképp ne terheljen minket a törvényhozás házában kialakult baráti érzéseinek az alapvető emberi jogok és demokratikus értékrendek fölé helyezésével. Nem gondolom, hogy azzal állít szép emléket Für Lajosnak, hogy egy mentálisan elszabadult, tehetetlenségi súly hatására romboló hajónak ábrázolja. Ezzel árthat legtöbbet hivatásának és Für Lajos életében meg nem hozott önértékelésének, valamint a csak a családtagok számára fenntartott megbékélésnek is.
A Für-nekrológ „csupán” beleillik abba a sorozatba, ahol ellentmondásossá szépítjük azt az immoralitást, amelyben a társadalom tagjai saját szerepükben meg sem próbáltak élni jogkörükkel, hanem azt társadalomromboló erők megtartására és kiépülésére fordították – ezzel ezt a viselkedést követendő, de minimum megtűrt normává emeljük. Ahogy a ma virágzó Horthy-kultuszban nem lehet az amúgy végtelenül kevés embermentőről beszélni, úgy a kirekesztést legitimálók mentegetésével nem lehet a kirekesztés elleni küzdelem álságos szerepében tetszelegni. Előbbi kioltja az utóbbi, mégoly lelkes, önjelölt, a feloldozást adó Isten szerepében tetszelgőket is.
A szerecsenmosdató nekrológokkal és íróikkal szemben én nem nézem le annyira felmentésük alanyát, hogy azt gondoljam: emberileg, morálisan és szakmailag ne lettek volna képesek másként cselekedni. De nem cselekedtek másként. Für Lajos esetében 83 év alatt felhalmozott bölcsesség is kevés volt rá. Mi sajnálhatjuk a legjobban.
A szerző társadalmi fórumot és megmozdulásokat szervező civil aktivista a Horthy-kultusz és a kirekesztés elleni küzdelem terén.
