Az elmúlt hetekben több cikkünkben (lásd lenti, keretes ajánlóinkat) foglalkoztunk azzal, miként diszkriminálja az új választási törvény a külföldön élő, ám magyarországi állandó lakcímmel rendelkező honfitársainkat. Ezekre reagálva írta meg az Egyesült Államokban élő olvasónk, hogyan működik odaát az Orbánék által is oly gyakran emlegetett levélben szavazás, illetve a választási regisztráció. Röviden: teljesen másképp, mint nálunk. Hosszabban lásd Hámori János (Los Angeles) igen alapos írásában.
*
Az USA-ban levélben és személyesen lehet szavazni, a szavazó tetszése szerint. Ez egyaránt igaz mind a belföldi, mind a külföldi szavazókra. Más szavakkal: a belföldi szavazók is választhatják a levélben szavazás lehetőségét – a külföldön élők esetében pedig lehetőség van mind a külképviseleteken való személyes, mind a levélbeli szavazásra. Ezt a célt szolgálja az amerikai választási rendszer, amelyet részletesen be szeretnék mutatni.
Előre szeretném bocsátani, hogy minden apró részletre képtelenség kitérni, mert ezzel a mondanivaló lényegét sikálnám el. Így is bonyolult rendszert kell lehetőleg összefogottan bemutatnom. Mindez nem jelenti azt, hogy egyes részletkérdések kidolgozatlanok. A rendszer működőképességét bizonyítja, hogy ritkán merül fel választási csalás kérdése – holott Amerikában hozzávetőleg 250 millió potenciális szavazóról beszélünk.
A regisztrációról
Amerikában mind a személyes, mind a levélbeli szavazási forma előzetes regisztrációt feltételez. Ez azonban nem azonos a Fidesz által korábban megszellőztetett regisztrációval, amelyet elsősorban azért favorizált a Fidesz, hogy a passzív, a választások iránt nem érdeklődő választókat egy adminisztratív eljárással eleve kizárja a választásokból.
Az amerikai regisztráció célja éppen ezzel ellentétes: minél több szavazót elérni és rávenni arra, hogy részt vegyen a választásokon. Ennek az eszköze a regisztráció.
| ||
Tudni kell mindehhez, hogy az USA-ban jelentős a területi mobilitás: családi vagy munkahelyi okok miatt az amerikaiak jókora hányada, hozzávetőleg 15–18 százaléka lakcímet változtat – elköltözik – minden négy évben. Ez éppen úgy igaz a saját házukban élőkre, mint azokra, akik bérleményben laknak (és sokkal mobilabbak azoknál, akiknek saját házuk van).
Miután az USA-ban nincs kötelező lakcímnyilvántartás, ezért a választásra jogosultakat minden választás előtt el kell érni, aktualizálni kell a címüket. Ennek egyetlen célja van: a konkrét választási névjegyzékbe való felvétel, továbbá a választók előzetes tájékoztatása.
Mindez teljesen különbözik a Fidesz által korábban tervezett regisztrációtól. Magyarországon még mindig eléggé kiterjedt és kötött lakcím-bejelentési rendszer működik, ami egy választási névjegyzék kiváló bázisa. Amíg tehát Amerikában komoly erőfeszítéseket kell tenni a szavazók elérése érdekében, ez Magyarországon kiváló minőségben adott.
A regisztráció (választási névjegyzék összeállítása) menete
Amerikában a helyi választási bizottságok a korábbi választások adataiból indulnak ki: rendelkezésükre áll az előző évek választási névjegyzéke mint legfontosabb forrás. Csakhogy a négyévente megtartott választások között rengetegen kerülnek be a választói körbe. Elsősorban négyévnyi fiatal korosztály válik választóvá – róluk nincsenek pontos nyilvántartások, ezenkívül számottevő a bevándorlás révén állampolgárságot elnyerők – és idővel szavazásra jogosulttá válók – csoportja. Mint említettem, a területi mobilitás miatt jelentős lehet mind az elköltözés, mind új szavazók érkezése a választási bizottságok területére. (A két választás között elhunytakról pontos állami nyilvántartás áll rendelkezésre.)
Így jár minden áruló – hogyan szívatja Orbán a külföldön élő magyarokat?A Fidesz csúnyán megnehezítené a külföldön dolgozó magyarok dolgát a jövő évi választásokon. Nem véletlenül. |
A választói adatbázisba „beérő” fiatalok leginkább az autóvezetői jogosítvány megszerzésekor-megújításakor jelentkezhetnek be, az útlevéligénylők, -cserélők az útlevél szerzésekor nyilatkozhatnak a szavazásra való hajlandóságukról. A szövetségi és állami segélyben részesülők az éves ellenőrzés során kapnak lehetőséget arra, hogy választóként regisztrálják magukat.
Az előkészületek során rengeteg önkéntes segítségével az utcán is lehet regisztrálni – leginkább forgalmas áruházak, szupermarketek, oktatási intézmények, állami hivatalok bejárata előtt. A cél az, hogy a választások szervezőinek a legnagyobb és lehetőleg legaktuálisabb címlista álljon rendelkezésükre. De ha valaki úgy akarja, írhat levelet is a helyi választási irodának, vagy személyesen kérheti felvételét a címjegyzékbe a helyi polgármesteri hivatalban.
Magyarországon a Fidesz által korábban javasolt „regisztráció” – csak a nevében azonos az amerikai elnevezéssel – leginkább arra irányult, hogy azokat a szavazókat lehetetlenítse el, akik érdektelenségük, közömbösségük miatt egyébként is ignorálják a választásokat. A Fidesz ezt összekötötte egy olyan bürokratikus jelentkezési móddal – jelentkezés rendkívül rövid időszakban, nagyon limitált hivatali időben –, ami még azoknak is nehézzé tette volna a regisztrációt, akikben erős a választási hajlandóság. (A Fidesz a magánnyugdíjpénztárak kiléptetésénél üzemelte be ugyanezt a módszert. A kilépést olyan bürokratikussá tették, hogy csak a legelszántabbak követték ezt az utat.)
A Fideszt az motiválhatta leginkább, hogy az ún. Kubatov-listák révén könnyebben mozgósítani tudja a táborát, mint bármelyik pancser ellenfele – és ha sikerült volna a „regisztrációval” alaposan megszűrni az ellentábor szavazóit, akkor eleve jelentős előnyhöz jut.
Az amerikai regisztráció tehát egy igen egyszerű, de pontosnak tekinthető, kurrens választó címjegyzék összeállítására koncentrál. A választásra jelentkezésnek nincsenek adminisztratív kötöttségei – még a jelentkező személy adatait sem ellenőrzik. Nincs is értelme a dolognak – erre ugyanis kizárólag a szavazáskor lesz majd szükség. A regisztráció célja levelezési címek gyűjtése.
A szavazás/választás tartalmi előkészítése
Az így összeálló adatbázisokat központilag feldolgozzák, és személyre (lakcímre vagy kézbesítési címre) lebontva eljuttatják a helyi választási irodákhoz, amelyek a választási információkat az adott körzet speciális viszonyaira adaptálják. Mit jelent ez, és miért van így? Ehhez egy kis demokráciakitérőt kell tennünk.
Az elnökválasztással azonos időben újraválasztják a képviselőház és a szenátus bizonyos hányadát. A választóknak tehát a saját törvényhozási képviselőikre és a szenátorukra is szavazniuk kell (ha éppen lejár a mandátumuk), márpedig ez eltérő mind az ötven államban. A szavazólapok tehát más neveket fognak tartalmazni Texas államban, mint mondjuk Floridában.
| ||
De nemcsak őket választják újra, hanem számtalan állami (ilyen állam például Alabama vagy Nevada), megyei és helyi képviselőt is ilyenkor választanak meg. A konkrét szavazólapok tehát egészen eltérnek majd államonként, megyénként és településenként. Összesen két olyan pozíció van, amely minden amerikai választó szavazólapján azonos: az elnök és az alelnök személye-pozíciója.
A választási bizottságok másik fontos feladata a választók írásbeli tájékoztatása az egyes jelöltek programjáról. Ennek megfelelően minden jelölt leadhatja a bizottságok részére a programja rövid kivonatát, és ebbe a bizonyos tájékoztatóba – amely alkalmaként 100-150 sűrűn nyomtatott oldal terjedelmű is lehet – nemcsak a jelölt neve, hanem az elképzelései is bekerülnek.
És hogy még kacifántosabb legyen a dolog, az elnökválasztással egy időben tartják meg a szövetségi, állami (például Kalifornia vagy New Hampshire) és helyi (például Chicago vagy Boston) népszavazásokat is. Ezek esetében nemcsak a szavazásra feltett kérdésről tájékoztatják a potenciális választót, hanem a javaslat előterjesztői, ellenzői és független értékelői is kifejtik a kérdéssel kapcsolatos rövid véleményüket. A választó tehát egyszerre kapja kézhez a népszavazási kérdést támogató, azt ellenző és pártatlanul bírálók véleményét (például: legyen-e legálisan árusítható a marihuána).
„Észrevétlenül került ki a törvényből” – A külföldön élő magyar állampolgárok nem szavazhatnak levélbenAz új választási törvény diszkriminálja a külföldön élő magyarokat azzal, hogy míg a kettős állampolgársággal rendelkezők levélben is, ők kizárólag személyesen adhatják le voksukat az illetékes konzulátuson. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) az Alkotmánybírósághoz fordult, egy külföldön dolgozó választópolgárt képviselve alkotmányjogi panasszal megtámadta a diszkriminatív szabályozást. A részletekről Szabó Máté Dániel szakmai igazgatót kérdeztük. |
Természetesen lehetnek olyan népszavazási kérdések, amelyek az egyik választókörzetben fontosak, a másikban érdektelenek. A választásokat előkészítő tájékoztatók tehát választási körzetenként ugyancsak eltérnek egymástól, nemcsak a választható személyek, de a népszavazási kérdések miatt is.
Az én szavazókörzetemben a 2012-es választások előkészítő tájékoztatója 144 oldalas volt (California General Election, Tuesday, November 6, 2012 – Official Voter Information Guide). Ebben 10 állami (kaliforniai) törvénytervezetről kaptam tájékoztatást, az alábbiak szerint:
– a törvényjavaslat háttere,
– a javaslat tartalma,
– a javasolt törvény várható hatása,
– pénzügyi vonzata, ha jóváhagyják,
– pénzügyi vonzata, ha elutasítják,
– jogi háttere,
– összefoglalása, és végül
– a törvényjavaslat végleges és teljes szövege.
A tájékoztató bemutatja az egyes választási körzetek fizikai elhelyezkedését (ki melyik választási körzetbe tartozik, térképpel), továbbá ismerteti a választók törvényi jogait.
A másik kiadvány (Voter Information Guide and Sample Ballot) a személyekre történő szavazás adatait és a személyekre vonatkozó információkat tartalmazza. A 90 oldalas kiadványban szereplők rövid életrajza mellett szerepel a jelöltek programjának összefoglalója.
Ugyanez a kiadvány mutatja be a majdani szavazólapot (hogy a szavazó előre megismerkedhessen azzal), és magyarázza meg a szavazás módját, mikéntjét.
A harmadik kiadvány a levélben történő szavazáshoz szükséges, szigorúan számozott kiadvány. Ebben – az önmagába lezárható, roncsolás nélkül felnyithatatlan – füzetecskében tehettem meg a szavazatomat úgy, hogy a füzet tartalma kívülről védett (olvashatatlan) volt. A lezárt borítékról egy leválasztott igazoló, egyedi sorszámmal rendelkező szelvény maradt a birtokomban. Az így kitöltött borítékot ingyenesen adhattam postára – ez a levélbeli szavazás folyamata.
A választási bizottsághoz postán beérkező borítékokat – a rajtuk szereplő szám regisztrálásával, de felbontatlanul – nyilvántartásba veszik. A választási névjegyzékben így feltüntetik, hogy levélben szavaztam.
A lezárt borítékokat a szavazás napján, a szavazóhelyiségek bezárása után géppel felbontják úgy, hogy a borítékok tartalmát elválasztják a borítéktól. A borítékokat – immár elválasztva a szavazólapoktól – megőrzik. A szavazólapokat gépekkel feldolgozzák, és szintén megőrzik. A szavazók és a szavazatuk a feldolgozás után elválik egymástól, biztosítva a szavazás titkosságát.
A választói névjegyzék és a levélbeli szavazás
Minden választópolgár – tehát családonként akár több személy is – postán megkapja a levélbeli szavazáshoz szükséges szavazólapot, függetlenül attól, hogy szándékában áll-e a levélben történő szavazás, vagy sem. Minden szavazásra jogosult lehetőséget kapott a levélbeli szavazásra, függetlenül attól, hogy vidéken él – például távol a legközelebbi szavazóhelyiségtől –, vagy nagyvárosban, esetleg külföldön tartózkodik éppen.
Aki a levélbeli szavazás mellett döntött, annak a szavazólapot ki kell töltenie, majd az adott borítékba lezárva postáznia kell. A postázás díját az amerikai állam állja. A borítékon fel kellett tüntetni a szavazó személyes adatait – ami az azonosításához szükséges –, és a szavazólapot alá kell írnia. A beérkezésről a választási bizottságnál személyesen, levélben vagy az interneten lehetett érdeklődni (a választónál maradt azonosító szám alapján).
A szavazást megelőző napon a helyi választási bizottság lezárja a választói névjegyzéket, és ezen a névjegyzéken feltünteti, hogy a választó szavazott-e levélben, vagy sem.
A szavazás napján a szavazóhelyiségben megjelenő választó igazolja a személyes adatait. Ha a neve úgy szerepel a listán, hogy levélben már szavazott, akkor az ismételt szavazást a bizottság nem engedi meg. Aki nem szavazott levélben, az a helyi viszonyoknak megfelelő módon (papíron, számítógépes képernyőn stb.) megteheti a voksát. A rengeteg kérdés és válasz miatt – az én esetemben 11 pozícióra és 10 törvényjavaslatra kellett szavazni – a szavazóhelyiségbe be lehetett vinni egy otthon előkészített „puskát”, ami gyorsította a szavazás menetét. A szavazóhelyiségeket úgy alakították ki, hogy azok mindenki számára 15 percen belül elérhetők legyenek.
Összefoglalás
Az amerikai választási rendszer alapvetően lehetővé teszi a levélben való szavazást. A rendszer nem tesz különbséget belföldön vagy külföldön tartózkodó szavazó között. Bár ennek indokai mások, mint Magyarországon, de a visszaélést kizáró megoldás kidolgozott. A várakozás az, hogy egyre emelkedjen a levélben szavazók száma és aránya, miközben a szavazóhelyiségben történő szavazás módja a papír alapú megoldás helyett az integrált számítógépes megoldás (érintőképernyős szavazás) felé tendál. Mindkét módszer alapvetően már ma is a gépi feldolgozásra és a szavazás biztonságára, a csalás kizárására törekszik.
A magyar választási technika elavult, és az állam – amelynek a kormányzó párttól, a mindenkori politikai viszonyoktól függetlenül ez lenne a feladata – egyetlen lépést sem tett a választások korszerűsítésére. 2014-ben nem lesznek korszerűbb választási eszközök és megoldások, mint 2010-ben voltak. Sőt.
Az amerikai rendszer a választásokon való minél magasabb részvételt célozza meg. Ennek rendeli alá a választási technikát – amely a számítógépes hálózatok révén a választók egyre jobb elérését és részvételre ösztönzését biztosítja. Az amerikai megoldás távlatilag a kényelmes, otthonról történő szavazás felé irányul, amely vélhetően jól fogja szolgálni a minél magasabb részvételt.
A magyar választási technikába primitív módon beépül a csalás triviális lehetősége (a szomszédos államokban élő magyarok részére megadott kettős állampolgársággal és a kontroll nélküli levélben való szavazással). Tetten érhető az a törekvés, hogy a Fidesz a számára kényes választói közösségeket a szavazásból kizárja (a Fidesz által elképzelt regisztráció), vagy a lehetőségeiket korlátozza (külföldön élő, magyar lakcímmel rendelkezők szavazásának megnehezítése).
Az amerikai választási filozófia alapvetőnek tartja a választók részletes és alapos tájékoztatását, mind személyi, mind tartalmi tekintetben. A tájékoztatás akkor is magas színvonalú, ha arra nem minden választópolgár fogékony, vagy a választásra, szavazásra nem vehető rá. Mindez rendkívül pontos, gazdag és tartalmas választási előkészítést, lényegében személyre szabott felkészítést jelent. Tegyük ehhez hozzá: 310 millió lakosról, hozzávetőleg 250 millió potenciális szavazóról van szó.
Az önmérséklet eredménye – Gulyás Gergely (Fidesz) a külföldön élő magyarok szavazásárólAz új választási törvény diszkriminálja a magyarországi lakcímmel rendelkező, külföldön élő magyarokat azzal, hogy ők kizárólag személyesen adhatják le voksukat az illetékes konzulátuson. Megkérdeztük a törvénymódosítást kezdeményező Gulyás Gergelyt (Fidesz), hogy is van ez. |
A magyarországi választók nem ismerik a jelöltek nevét, programját, elképzeléseit – így azt számon sem tudják kérni. A megválasztott politikai elit önjáró – pártpreferenciája fontosabb, mint népképviseleti funkciója. A jelöltek promotálása szinte kizárólag a médiában történik: amely média jelenleg a Fidesz szinte teljesen kizárólagos befolyása alatt áll. A kormányzat a hozzávetőleg 8 millió potenciális szavazó részére mindössze egyetlen – alulmúlhatatlan – szavazólapot képes produkálni, és várhatóan erősen korlátozni igyekszik a szavazás-választás bármiféle kontrollját. A magyar választási rendszerben a pálya nemcsak lejt, hanem egyenesen dől a Fidesz javára.
Az amerikai választási rendszer a kormányzati választásokat összekapcsolja az országos, állami, illetve területi népszavazásokkal – elsősorban költségmegtakarítási meggondolásból. Ennek érdekében a szavazás előtt jelentős idővel lezárja a törvények, javaslatok vitáját és módosíthatóságát, továbbá lehetőséget teremt a választóknak arra, hogy személyes véleményüket kialakíthassák. Ennek érdekében kötelezően előírja a javaslatok melletti és elleni érvek felsorakoztatását, lehetőleg olyan személyek vagy szervezetek által, amelyek és akik az amerikai politikai életben konszenzusosan elismertek.
A magyar alkotmányos rendszer – a Nemzeti Együttműködés Rendszere, illetve a Fidesz által kitalált alaptörvény – lényegében lehetetlenné (és értelmetlenné) teszi a népszavazást, az állampolgárok bármiféle közvetlen beleszólását sorsuk alakításába. A magyar választási rendszer a „képviseleti demokráciát” igyekszik sulykolni, miközben gondoskodik arról, hogy a népképviseletet a pártképviselet helyettesítse.
Amit Gulyás Gergely mond – és amit a „törvényjavaslattal” tesz –, az homlokegyenest ellenkezik bármiféle demokráciával. Láthattuk, hogy az amerikai választási rendszernek milyen sok vetülete van, amely jellemzőkkel a magyar megoldás nem is rendelkezik. Ám a legszomorúbb, hogy miközben Orbán és a Fidesz fizetett talpnyalók hadával veszi körül magát, eszébe sem jut legalább informálódni egy jól működő és valóban demokratikusnak mondható rendszer felől.
