Olvasói levél

Hanyatlásunk évtizede

Magyar Narancs, 2012. március 29.

  • 2012. május 5.

Olvasói levelek

Kedves MaNcs! Boda Zsolt kollégám múlt heti cikkéhez Bundula István fűzött megjegyzéseket, és ott említette a Védegylet 2008-as, "Úgyis elpatkolsz, nyugger!" című "különösen ízléses performanszát". Mivel a szövegből nem derül ki, a félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy egy groteszk szatíráról van szó, amellyel a társadalombiztosítási alap akkor tervezett privatizációja ellen tiltakoztunk.

A performanszszal arra utaltunk, hogy a tb-privatizáció sértheti a szolidaritás elvét. A magántulajdonosok érdekei nem jelentenek megfelelő ösztönzési keretet egy egyszerre igazságos és hatékony egészségügy-finanszírozási rendszerhez. Ezt a szakmai-politikai álláspontunkat egyébként nem csupán ilyen színes-szagos módon, hanem rendszerezetten is kifejtettük több állásfoglalásunkban, publikációnkban (Élet és Irodalom, Hírszerző, Népszabadság stb.) - sőt egy egész tanulmánykötetet jelentettünk meg a közszolgáltatások piacosításának kockázatairól és mellékhatásairól,Gazdálkodj okosan! címmel. (Mindezekről lásd a honlapunkat: http://www.vedegylet.hu)

Üdvözlettel:

Vida Viktor,

Védegylet

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."