Lakatos Péter válasza Schilling Árpádnak

  • 2016. április 27.

Olvasói levelek

„Te nem az elhangzottakkal, hanem a formával, a tematikával, a meghívottak személyének kiválasztásával vitatkozol.”

Kedves Árpád!

Nagy örömmel tölt el, hogy elérte ingerküszöbödet az általunk szervezett konferencia. Már megérte a belefektetett munkát. Néhány reflexiót, ha megengedsz:

A konferenciát magánemberek szervezték, szabadidejükben, polgári foglalkozásuk mellett, saját forrásból. Eszükbe sem jutott, egyetlen fórumon nem jelezték, hogy erre akár közpénzből, akár külső magánforrásból támogatásra tartanának igényt, amint ezt számos civil kezdeményezés és alkotóművész teszi. Éppen ezért horribile dictu az is beleférne, hogy magáért az összegyűlésért gyűltünk össze. Persze nemcsak ezért tettük, de bevallom, már annak is örülök, ha a szabadidőmben okos embereket hallgathatok meg, meglévő ismerőseimmel beszélgetek, és újakat  is szerzek. Megdöbbent, ha egy civil kezdeményezéssel kapcsolatban ezt az öncélt bárki lebecsüli.

Nagy tisztelője vagyok művészi tevékenységednek, és érdeklődéssel figyelem közéleti aktivitásodat. Feltéve, de meg nem engedve, hogy bizonyos lépéseiddel, megközelítéseiddel nem értek egyet, eszem ágában nincs másnap nyilvánosan leteremteni, mert már a kezdeményezéseid, tevékenységed létét is értéknek tartom, azaz, hogy valami történik, amihez azután szakmailag, érdemben lehet viszonyulni, amivel lehet vitatkozni. Te nem az elhangzottakkal, hanem a formával, a tematikával, a meghívottak személyének kiválasztásával vitatkozol. Ehhez jogod van, de az ilyen „baráti tüzet” nem tartom szerencsésnek.

A konferencia előadóit, tematikáját igyekeztünk úgy összeválogatni, hogy egyfajta „alapozó”,  fogalomértelmező jellege legyen, ami szerencsés esetben alapját képezheti egy későbbi diskurzusnak. Igyekeztünk – és azt hisszük, sikerrel – az aktuálpolitikai tértől minél messzebb tartani a rendezvényt (értem, hogy ezt eredendő bűnnek gondolod, én kifejezetten nem), hiszen az a véleményünk, hogy a reális önértékelésünket, a megcélzott értékrendek iránti igény kialakítását így tudjuk hatékonyabban elvégezni. Természetesen tévedhetünk. Mi elfogadjuk, hogy sok út vezethet ugyanahhoz a célhoz, viszont látszólag Te azt gondolod, rendelkezel a térképpel az egyetlen igaz ösvény kiválasztásához.

Üdvözlettel, és sok új kimagasló alkotásodra várva:

Lakatos Péter, a konferencia egyik szervezője

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.