Olvasói levelek 2021/14.

  • 2021. április 7.

Olvasói levelek

A szerk.: Szochazáért, Magyar Narancs, 2021. március 18.

A Szochazáért címmel megjelent szerkesztőségi cikkben azt írták, hogy a Szocialista Hazáért érdemrendet azok kapták, akik tevőlegesen részt vettek az 1956-os forradalom leverésében. Nincs nagy jelentősége, de az édesapám esetére vonatkozóan ez a megállapítás nagyon nem stimmel. Tudom, hogy kapott Szocialista Hazáért érdemrendet, de a náci megszállás idején az illegális ellenállásban való részvételéért. 1956-ban bizonyosan nem vett részt a forradalom leverésében, lévén 1950-ben „titóistaként” kirúgták a komcsi pártból, és egészen 1959-ig sima autószerelőként dolgozott egy gyárban (aztán a párt megbocsátott neki). A családunk anyagi helyzetén nem igazán éreztem bármiféle „dús apanázs” támaszát. A vasárnapi reggelinél csatáztam a bátyámmal, hogy az egész családnak vásárolt 10 deka vajból melyikünk mekkora szeletet hasíthasson ki. Ja, és nem volt külön gyerekszobánk.

János

*

Tisztelt Szerkesztőség!

Nagy egyetértéssel olvastam a 2021. március 18-i szám vezércikkét, egészen addig, amíg a cikk el nem érkezett oda, hogy milyen előnyökkel járt a Szocialista Hazáért érdemrend, vagyis a Szochaza. A cikk szerint „azok kaptak ilyet (s vele dús apanázst, gyereknek automatikus egyetemi felvételt s a többi), akik tevőlegesen részt vettek az 1956-os forradalom leverésében”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.