Luxus és multikulti
Magyar Narancs,2003. december 18.
Tisztelt Szerkesztőség!
A Magyar Narancs dec. 18-i számában megjelent Luxus és multikulti cikkében három, Budapesten és környékén működő külföldi iskoláról esik szó, többek között a Budapesti Német Általános Iskola és Gimnázium - Deutsche Schule Budapest is említésre kerül.
Ilyen felszínes és előítéletes, klisékben gondolkodó és azokat megerősítő cikk publikálása kedvenc hetilapomban eddig nem volt bevett gyakorlat. Talán váltás tanúi vagyunk?
A szöveg tényszerű kijelentései mellett a módosítószók, kötőszók sajátos használata gyakran mintegy idézőjelbe teszi, ironikus felhanggal ruházza fel a mondottakat. A szöveg egésze így egy ilyesféle előítéletet erősít meg: jé, hát itt nem is kell tanulni, elég, ha fizet az ember. Nagyon fájlalom, hogy iskolánk pozitívumai alig nyernek említést: a gyermekbarát környezet és bánásmód, a készségfejlesztés, a kiemelkedő, anyanyelvi szintű nyelvtudás megszerzésének esélye az idegen nyelvet korábban nem tanult gyerekek számára, a kiscsoportos és projektorientált oktatás, a felszabadult légkör stb.
Nyilván nem könnyű a három Budapesten működő külföldi iskoláról úgy fogalmazni, hogy mindegyik pontosnak érezze a megállapításokat. Értelemszerűen én a cikkből a mi iskolánkra vonatkozó motívumokat gyűjtöttem ki, s az alábbiakban sorolom fel azokat, amelyeket félreérthetőnek vagy pontatlannak tartok. Íme:
a) a könyvtárban nem találni Goethe-sorozatokat, csak lightos szöveggyűjteményeket;
[Nagyon sokáig lehetne és kellene azokról a pedagógiai elvekről beszélni, amelyek az olvasóvá nevelés érdekében nem a Bibliával és Homérosz eposzaival riasztják el a gyerekeket a könyvtől; a mondat mindenesetre azt sugallja, hogy nem is olvassuk-tanítjuk Goethét, ami nem igaz.]
b) csak az utolsó két évfolyamban kerülnek össze a magyar és a német diákok;
[Ez tényszerűen nem igaz: ötödik osztálytól egyre több közös tanulócsoportban közös órákon találkoznak a német és a magyar diákok; 10. osztálytól kezdve a magyar nyelvű tantárgyakon kívül valamennyi órájuk közös tanulócsoportban zajlik, az utolsó három évben egyesülnek az addig kizárólag szervezeti szempontból elkülönített német és magyar osztályok.]
c) ráadásul az iskola elmagyarosodóban van;
[Ez tehát valamilyen negatív jelenség. Az iskola bikulturális értékközvetítő intézményként alapíttatott, tehát a magyar tanulók aránya kezdettől fogva 50 százalék körüli volt - ez a mondat és a következő bekezdés egyik megállapítása a környezet asszimilatív hatásáról azt sugallja, hogy a DSB már nem is igazi német iskola, holott ez nincs így.]
d) azt az illúziót tartja fenn, hogy semmiben nem különbözik egy átlagos düsseldorfi gimnáziumtól;
[Azt gondoljuk, ez nem illúzió - abban az értelemben bizonyosan nem, hogy iskolánk német érettségi bizonyítványt ad a német és a magyar gyerekeknek is - ez a cikkből egyébként egyáltalán nem derül ki.]
e) egy-egy unatkozó menedzserfeleség ezt is kipróbáltatja a gyerekével;
[A sugallat ismét a klisé: drága iskola unatkozó szülők elkényeztetett gyerekeinek.]
f) a kettős identitás minden fokozata megtalálható;
[Természetesen kettős kötődésű tanulóink is vannak, de a gyerekek mintegy 60 százaléka magyar identitású, s ezt a magyar gyökeret a képzés során is megtartják. Nemhogy nem halványul a magyar identitásuk, de ugyanolyan követelményeknek kell eleget tenniük magyar nyelvből, irodalomból, történelemből, kémiából és biológiából, mint egy magyar gimnazistának; a cikkből ez sem derül ki.]
g) a legritkább eset a színmagyar újpesti munkásgyerek;
[Nem tudom, mi a legritkább: a színmagyar gyerek, az újpesti gyerek, a munkásgyerek, a színmagyar újpesti gyerek, a színmagyar munkásgyerek, esetleg mindez együtt. A kérdés persze differenciáltabb, s bár iskolánk ösztöndíjrendszerét említi az írás - egyébként inkább tandíjkedvezményről, adott esetben -mentességről van szó -, a mondat egésze megint a gazdag elitet helyezi szembe a szegény prolival.]
h) a bejutást a család anyagi helyzete határozza meg, bár szívesen hangsúlyozzák a felvételi komolyságát;
[Azaz a felvételi nem is igazán komoly; tanulni talán nem is igen kell, elég, ha valaki fizet. Mi nem árusítjuk az érettségi bizonyítványt. Tanulóink valóban egy tanulmányi eredményességre és képességekre épülő komoly kiválasztási folyamat után kerülnek be az iskolába, ahol az idegen nyelvi környezet, az idegen nyelven tanult közismereti tárgyak megértésével kell megbirkózniuk - ez nagyon komoly munka, nem mindenki képes és alkalmas erre.]
i) a tandíj összege kb. 700 ezer forint egy évre - a magyar gyerekeknek kb. 400 ezer;
[A tandíj jelenleg német ágra járó magyar és német állampolgároknak 2250 euró, magyar osztályba járó magyar tanulóknak 1425 euró. A közelmúltig átlagosnak tekinthető 250 Ft-os árfolyamon számolva ez 562 500, illetve 356 250 Ft. Mai árfolyamon (262,92 Ft) az összegek 591 570, illetve 374 661 Ft-ra rúgnak. A cikkben szereplő összeg 311 Ft/euró, illetve 280 Ft/euró árfolyammal számítva lehetne igaz.]
j) a tandíj megmutatja, mennyibe kerülne európai színvonalú oktatást biztosítani privatizált körülmények között;
[Nálunk nem privatizált körülmények között zajlik az oktatás. A magyar és a német állam által előírt tartalmakat adjuk át, az érettségi vizsga során a két állam intézményei ellenőrzik az eredményeket, s állítják ki az állami oklevelet.]
k) a német iskola semmi olyan luxust nem nyújt, ami átlagos magyar viszonyok között túlzás lenne, viszont nagy állami támogatást kap;
[Ismét a klisé: ebben az iskolában tkp. semmi különös nincs (ami nyilván bizonyos értelemben igaz), de sok pénzünk van.]
l) az iskolának kis magánerdeje van;
[Azaz szinte földbirtokos - ismét a klisé...]
m) szabad, gyerekcentrikus, de befelé forduló, zárt és védett világ jómódú emberek gyermekei számára;
[Mindazokat a kliséket erősíti, amelyek a bevezető sorokban megjelentek, s végighúzódnak az írás egészén.]
A cikk szerzője, Zsuppán András az iskolát személyesen is meglátogatta, telefonon is beszéltem vele. A riport és a telefonbeszélgetés alapján az a benyomásom támadt, hogy sikerült neki bemutatnom iskolánkat, hogy talán nem találta oktatási elveinket és gyakorlatunkat riasztóan és rossz értelemben elitistának, hogy benne is felmerült: esetleg több tekintetben innovatív szerepet játszhat(ná)nak a külföldi iskolák a magyar pedagógia számára, hogy nem vagyunk gőgös, gazdag, zárt és elzárkózó világ. A cikk egésze sajnos mégis ilyen benyomást kelt, holott nem ez a helyzet.
Üdvözlettel:
Mendly Lajos,
a Budapesti Német Általános Iskola és Gimnázium - Deutsche Schule Budapest magyar nyelvű oktatásának vezetője
