Magyarországot
Magyar Narancs, 2004. január 8.
Végre!
Köszönet a cikk szerzőjének, hogy a "többség" (?!) véleményét képes és hajlandó vállalni, kinyilatkoztatni, és erre a mérhetetlennek és végeláthatatlannak tűnő sötét magyar égboltra sikerült - egy pillanatra - hitet és erőt adnia egy keresztény, magyar, budai polgár számára. Szívesen hallgatnánk, olvasnánk hittestvéreink hasonló gondolatait gyakrabban!
K. L.
H
Majsai Tamás hosszú lére eresztett frázisgyűjteményéből három értékelhető gondolat bír kiformálódni: (1) a karácsonyi keresztállítás politikai sandaság, valódi tartalma az antiszemitizmus, amely így a szólásszabadság "logikai csapdája" révén jut szóhoz; (2) ehhez az egyházak (különösen az általa a jelek szerint mindennél jobban gyűlölt katolikus egyház) vezetői tudatosan asszisztáltak; (3) az inkriminált rádiós elszólás megint csak politikai okokból föl lett fújva. A harmadik állítással most nem foglalkozom.
Majsai Tamás állításait jobbára néhány újságcikkre, valamint a "pesti flaszter" pletykáira és a keresztekhez illesztett szöveg tudatos félremagyarázására alapozza. Elég sovány bizonyító anyag, nem véletlen tehát, hogy azt fárasztó stilisztikai ornamentikával kénytelen megtámogatni. Nem vitatva, hogy mint mindent, úgy ezt a gesztust is át lehet hangolni politikai vagy ideológiai hullámsávra (nem tudok olyan keresztény vallási jelképet vagy cselekvést fölidézni, amelyre ne lehetne bármely kontextusban az antiszemita konnotáció bélyegét rásütni), és azt sem, hogy szerencsésebb lett volna, ha a keresztállítás nem politikai párt nevéhez fűződik (bár úgy emlékszem, hogy a mellékelt szövegek ezt nem tartalmazták), de az Isten szerelmére kérem Önt, Majsai úr, hogy legalább egyszer az életben adjon lehetőséget annak a gondolatnak is, hogy ezek a keresztek tényleg nem más vallású emberek ellen szóltak, hanem a karácsony profanizálása ellen (aminek, mint talán Önnek is feltűnt, a dzsiggelő Mikulás-figurák, a neonüstökösök és -csillagok formájában korábbi vallási jelképek is áldozatul estek), mégpedig a lehető legalkalmasabb formában; még akkor is, ha fölállítóik egyike-másika esetleg másra (is) gondolt. Az Ön által - többek között - fakardnak gúnyolt kereszt a kereszténység alapszimbóluma, s mint ilyen, minden keresztény ünnep legalkalmasabb jelképe. A betlehem a 14. századtól népszerűvé váló ferences magánáhítati eszköz, s mint ilyen, csak színezi a karácsony üzenetét, de távolról sem meríti ki azt. Ellentétben az Ön által képzeltekkel, s maradva a katolikus felfogásnál, sokféle módon lehet a karácsonyt szimbolikusan megjeleníteni, éppen gazdag teológiai tartalma miatt. De minden szimbólum csak "körítés" a kereszt mellett, éppen azért, mert a karácsony nem a szeretet szentimentális ünnepe, hanem az üdvtörténet drámájának első felvonása, amelyre az első pillanattól a kereszt árnyéka vetül, azé a kereszté, amely az igazi keresztények szemében a kiengesztelődés jelképe, s éppen ezért tökéletesebben karácsonyi szimbólum, mint bármi egyéb. A karácsonyi békét nem a születés, hanem a halál hozta el. Lehet, hogy politikailag félrevezetett vagy tudatosan ártani igyekvő emberek számára a kereszt a zsidóság bűnösségét hirdeti, de a keresztények és a jóakaratú emberek számára az Isten szeretetét, a bűnös ember megváltását és az emberek közötti békesség árát mutatja, sőt, akár hiszi ezt Ön, akár nem, még a zsidók ellen elkövetett bűnök eltörlését és végső bocsánatát is a Kereszten Függőtől kérjük és reméljük. Kérem, ismételten, legalább egyszer adjon esélyt nekik és az ő hitüknek is. Erőltessen magára egy csipetnyi alázatot, és legyen irgalmas azokhoz, akik nem az Ön logikájával és gondolkodásmódjával tekintettek föl a karácsonyi rohanásból arra, ami számukra az élet végső kérdéseit karácsonykor is megválaszolja. Higgye el, Önön is múlik valami a kiengesztelődés sikeréből.
Balázs Zoltán
A Sulinet Expressz
szép új világa
Magyar Narancs, 2004. január 15.
Tisztelt Weisz Júlia!
Érdeklődéssel olvastam cikkét, melyben kifejtette véleményét, meglátásait a Sulinet Expresszel kapcsolatban. Az IT-piac egyik résztvevőjeként érintve érzem kiadónkat is, ezért engedje meg, hogy az írásában megfogalmazott kétségeire, kérdéseire segítsek választ találni.
Közhely, hogy Magyarország a magántulajdonban lévő számítástechnikai eszközök, az otthoni internetelérés és a -felhasználók tekintetében nemcsak az EU, de a régió egyik legelmaradottabb országa. Ezen javítani nemcsak az IT-szektor, hanem globálisan az egésztársadalom érdeke. A közvetlen hasznon kívül - információáramlás, oktatás, kultúra stb. - hosszú távon a kissé utópisztikus "olcsó állam" megteremtését is jelentheti, hiszen a sokszor idegtépő és időt rabló bürokratikus ügyintézés kiváltható a digitális hivatallal, amikor online, az interneten keresztül intézhetünk mindent. Ehhez persze megfelelő állami fejlesztés is szükséges, ami még csak a távoli jövő, de nem megoldhatatlan. És ez csak egy példa a sok közül.
Az életben persze minden másképp zajlik, mint ahogy azt eltervezik, az SE sem mentes a hibáktól, sőt. Ezeket később korrigálni kell, és szerintem az, hogy például a digitális videokamerák kikerültek a kedvezményből, egyáltalán nem baj. Azzal sem kívánok vitatkozni, hogy a forgalmazók, kereskedők mindent megtettek azért, hogy a legutolsó, kérdéses minőségű termékükön is túladjanak, lehetőleg extraprofittal. De. Azzal már nem értek egyet, hogy a vásárlókat nem tájékoztatja senki.
A Magyar PC Magazin oldalain az OM-mel való informális együttműküdés keretein belül már az SE indulása előtt elindítottunk egy cikksorozatot a program jogi és adminisztratív körülményeiről. 2003 augusztusa óta folyamatosan közlünk tematikus teszteket a programban részt vevő termékekről, a magazin CD/DVD-mellékletén pedig azóta is folyamatosan megtalálható a teljes SE-adatbázis - mégpedig az Ön által annyira hiányolt rendszerbe foglalva, azaz lehet termékcsoport vagy terméknév, város, forgalmazó, ár szerint keresni. Rajtunk kívül a többi szaklap is közölt teszteket, leírásokat sulinetes konfigurációkról. Az interneten rengeteg fórum - hivatalos is! - foglalkozik a témával, alaposan kivesézve előnyeit, hátrányait.
Az sajnos nagyon is igaz, hogy az átlag magyar ember vásárlás előtt nem tájékozódik körültekintően, de erről nem hiszem, hogy csak az IT-szektor tehet. Az átlag magyar polgár elmegy egy bevásárlóközpontba, és az akciós karton tej mellett vesz egy számítógépet is, mert olcsó. Az, hogy tényleg az a konfiguráció, eszköz kell-e neki, tudja-e majd használni és mire, akkor nem érdekli. Olcsó, megveszi. Aztán otthon döbben rá, hogy nem tudja használni, mert valami még hiányzik (mondjuk egy monitor), és egyébként is, mire jó ez? Rengeteg olyan visszajelzés érkezik a partnereinktől, hogy az SE keretén belül őrülten vásárlók közül számtalan ember panaszkodik, hogy megvette, hazavitte, és most mit csináljon vele? Ki mutatja meg neki, hogyan működik, és mire jó? Az Ön cikkében említett szkenner erre nagyon jó példa volt.
Közben a megoldás ott lenne az orra előtt: 1-2 ezer forintos beruházással, kis utánjárással eldönthetné, mi kell neki, és azt hol tudja beszerezni. Úgy, hogy garanciális és egyéb problémák esetén legyen kihez fordulnia. A számítógép nem - és soha nem is lesz - olyan, mint a mosógép vagy a mikrosütő. Nem csak egy határozott dologra használható, sokoldalú és sok segítséget jelenthet. De éppen ezért használatát nem lehet tapasztalati úton megtanulni. Ahhoz, hogy élvezni tudjuk az előnyeit, tanulni kell és tudásunkat folyamatosan frissíteni - erre is való például a Magyar PC Magazin, a többi informatikai szaklap, az internet. Mint általában a nyomtatott és elektronikus média: tájékozódásra.
A MaNcsnak, illetve az Ön munkájához további sok sikert kívánva, tisztelettel:
ifj. Ivanov Péter
lapigazgató, Magyar PC Magazin
Szüret, Snoblesse Oblige
Magyar Narancs, 2004. január 15.
Kedves Nari!
Meghökkenve vettem észre gyerekmagazinunk egy kiragadott mondatát pompás szüreti mulatságotokban. Nemcsak a környezettel van baj, hanem az illetővel is, aki ezt a rövidke részt szokás szerint kiszakította szövegkörnyezetéből. Ráadásul történelmi ismeretei is roppant hiányosak. Ezt már ilyen korban késő pótolni, ám még azért a kezébe nyomhattok néhány könyvet - mondjuk Eliastól - a homályt oszlatandó.
De az igazi nagy katasztrófa pár oldallal előrébb található. Itt ugyanis Jirí Stivínt az undegroundsörözők legendás harmonikásaként aposztrofáljátok. Ez már valóban megbocsáthatatlan, kéretik pár oldallal hátrébb - a Szüretbe - tolni ezt a marhaságot!
Barátsággal:
Fazekas Ferenc
(Minimax)
