"Olvasói levelek"

  • .
  • 2011. január 6.

Olvasói levelek

Állami Taigetosz Magyar Narancs, 2010. november 25. Verdes Tamás írása számos kérdésben félreértelmezi a közoktatásról szóló törvény rendelkezéseit.
A súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek tankötelezettségét megállapító rendelkezések ugyanis figyelembe veszik azt a szomorú tényt, hogy az e körbe tartozók jelentős része nem a családja körében él, hanem különböző egészségügyi intézményekben. Sajnos, ezek a gyermekek általában nem tudnak részt venni az osztálykirándulásokon és más iskolai rendezvényeken, mivel ágyhoz, helyhez köti őket vagy jelentősen korlátozza mozgásukat a súlyos és halmozott fogyatékosságuk. Ezért kellett részükre olyan ellátásszervezést előírni, kötelező önkormányzati feladatként meghatározni, amely alkalmas egyéni helyzetük figyelembevételére. A közoktatásról szóló törvény pontosan meghatározza azokat a helyi önkormányzatokat, amelyek kötelesek gondoskodni az e körbe tartozó gyermekekről, tanulókról. Ezeknek a gyermekeknek, tanulóknak az ellátását arra tekintettel kell megszervezni, hogy túlnyomó többségük rendszeres egészségügyi gondoskodást is igényel.

Azt az elfogadhatatlan helyzetet kellett megszüntetni, hogy az egészségügyi intézményekben a gyermekek nem kaptak megfelelő pedagógiai ellátást. Ezért rendelte el az Országgyűlés 2006-ban, hogy a helyi önkormányzatok, illetve az állami szervek által fenntartott fogyatékosok ápoló, gondozó otthonában és fogyatékosok rehabilitációs intézményében 2010. augusztus 31-ig meg kell szervezni a fejlesztő iskolai feladatot ellátó intézményegységet. A fejlesztő iskolai felkészítést akkor is meg kell adni a tanulónak, ha mozgásában oly mértékben korlátozott, hogy egyedül még felülni sem tud, és akkor is, ha látszólag nincs érzékelhető kapcsolata a külvilággal.

A fejlesztő iskolai oktatás azonban megszervezhető a közoktatás rendszerében is, így a gyógypedagógiai tanácsadás korai fejlesztés és gondozás keretében, a konduktív pedagógiai ellátás során, a gyógypedagógiai nevelésben és oktatásban. A feladatellátásért felelős helyi önkormányzatnak csupán abban van választási lehetősége, hogy hol szervezi meg a fejlesztő iskolai felkészítést. Ha a tanuló nem tud részt venni intézményben szervezett fejlesztő iskolai oktatásban, akkor egyéni fejlesztő felkészítést kell számára szervezni, ha szükséges, otthoni ellátás keretében. Hogy a tanuló hol kapja meg a számára legjobb felkészítést, melyik intézményben, arra a szülő közreműködésével és egyetértésével a szakértői és rehabilitációs bizottság tesz javaslatot a szakvéleményében.

A fejlesztő iskolai oktatáshoz szükséges pedagógiai dokumentumot (irányelv) 2006-ban adták ki. A fejlesztő iskolai oktatáshoz a költségvetésről szóló törvény normatív támogatást biztosít.

A Közoktatás Információs Rendszerében (www.kir.hu) a fejlesztő felkészítés, fejlesztő iskolai oktatás feladatra történő "kattintásra" a számítógép 100 találatot adott ki. Ez azt jelzi, hogy 2006 óta érdemi változások történtek ezen a területen.

Dr. Szüdi János,

2002-2006 között az OM

közig. államtitkára

A lopott tükör

Magyar Narancs, 2010. december 9.

Nyugati országok tekintélyes sajtóorgánumai álltak ki a WikiLeaks mellett (pl. az Economist, a New York Times, a Spiegel). Olyan újságok, amelyek tudnak egyet s mást a tényfeltáró újságírásról, a sajtószabadságról és a demokráciáról. Ugyan Magyarországon még hoszszú utat kell megtennünk, hogy a demokráciának és a sajtószabadságnak ilyen hagyománya alakuljon ki, de még így is meglepett, hogy a Magyar Narancsban a WikiLeakset határozottan kritizáló publicisztikát olvashatok.

Az, hogy a szerző a WikiLeakset a 60-as évek ellenkultúrájával összehasonlítva Assange törekvéseiből az ideológiai mélységet hiányolja, az ügy támogatóiról kijelentve, hogy sose lesznek "nagy" generációnak nevezve, sajnos csak egy "o tempora, o mores!" jellegű megjegyzésként értékelhető. Hogy a WikiLeaksszel szimpatizálókat a demokráciák sikereinek sírásóiként állítja be, és baloldali terroristákhoz hasonlítja, számomra azt igazolja, hogy a szerző nem érti, miről van szó. (Terroristázni azért is felesleges, mert terroristáznak eleget az amerikai és más kormányok, akik úgy érzik, hogy Assange a levesükbe köpött - egy liberális újságtól nem azt várná az ember, hogy kormányzati propaganda visszhangja legyen.)

Ha már a régiekkel hasonlítjuk össze ezt a mostani botrányt, álljon itt egy más jellegű analógia is. 1971-et írunk, a New York Times nyilvánosságra hozza a "Pentagon Papers" néven ismert, szigorúan titkos iratokat, melyekből kiderül, hogy a Johnson-kormány sorozatosan hazudott a vietnami háborúról a nyilvánosságnak és a Kongresszusnak egyaránt. A kormányzati reakció mondhatni természetes: a kiszivárogtatók bűncselekményt követtek el, a New York Timesnak azonnal abba kell hagynia az iratok publikálását. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságig jutott, amely úgy döntött: a sajtószabadság előrébb való a mindenkori kormányzat érdekeinél, a kormányzati visszaélésekről csak egy szabad, az állam által nem korlátozott sajtó tud beszámolni.

39 évvel később, 2010-ben a következő visszaélésekre derült fény többek között:

1. Az Egyesült Államok kormányzata felszólította Németországot, hogy ne folytasson vizsgálatokat a CIA által tévedésből elrabolt és hónapokig Afganisztánban tartott, teljesen ártatlan német állampolgár ügyében.

2. Legalább 15 ezerrel több embert öltek meg Irakban, mint amenynyi a hivatalos statisztikákban szerepel.

3. Az USA és az Egyesült Királyság megegyezett arról, hogy az Egyesült Államok tárolhat kazettás bombákat brit földön annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság aláírta az ezen embertelen fegyvereket betiltó nemzetközi egyezményt.

4. Bush és Obama kormányzata is nyomást gyakorolt a spanyol kormányra, hogy ne folytasson vizsgálatokat a CIA által megkínzott spanyol állampolgárok, illetve a 2003-ban amerikai katonák által Bagdadban megölt spanyol újságíró ügyében.

Julian Assange, a WikiLeaks "arca" ezzel jó pár halálos ellenséget szerzett. Amellett, hogy sokan a halálát kívánják (ún. demokratikus, civilizált országokban), két nappal azután, hogy a WikiLeaks kirobbantotta a botrányt, az Interpol nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Assange ellen. Két nő azt állítja ugyanis, hogy Assange szexuális bűntényt követett el ellenük: a nők ugyan beleegyeztek az aktusba, azonban Assange azután se hagyta abba, hogy az óvszer elszakadt, s a nők a szeretkezés megszakítását kérték. Assange ezt tagadja, az igazság várhatóan nem derül ki, de a szexuális bűntény gyanúja kiváló ürügy arra, hogy Assange rács mögé kerülhessen.

Több cég "kirúgta" a WikiLeakset, pl. az Amazon, a PayPal, a Visa és a MasterCard, néhányan bevallották, hogy ezt kormányzati nyomásra tették. Több újság is megjegyezte, hogy bár a MasterCard szerint a WikiLeaks olyan veszélyes szervezet, amely számára lehetetlenné kell tenni a pénzküldést, a Ku-Klux-Klannak küldött adományokkal nincs problémájuk.

Az internet megjelenését és elterjedését sokan azért ünnepelték, mert az információ szabad, nehezen korlátozható áramlása egyrészt az emberek nagy tömegéhez juttathat el korábban sokkal nehezebben megszerezhető tudást, illetve a sajtószabadság, a demokrácia új korszaka kezdődik általa: egy korszak, amikor a hatalom nem tudja olyan könnyen átverni a választókat, elhallgattatni a kritikusokat, mint azelőtt. Mostanában fog kiderülni, hogy a 21. századi technológia valóban a szabadság, vagy netán az elnyomás eszköze lesz-e.

Lelkes Ádám

Neked ajánljuk